18. Fejezet-- Szent a béke?

 (Christine szemszöge)

A nagy pakolásom közepette,végül elkészültem és  úton is voltam Annie háza felé.Elérve azt,már rutinosan nyitottam be a kapun,majd kopogtam be a bejárati ajtón.

- Sziaa Christine!! -ugrott a nyakamba erőteljesen barátnőm.

- Neked is szia!-mondtam meglepődve- .. De azért elengedhetnél ! Megfulladok! -nyögtem ki,majd én is adtam neki egy óriási, szívből szóló ölelést. -Na látod,mondtam,hogy sietek!
-Én nem is kételkedtem! -nevetett fel. - De most már gyere beljebb! -utasított ,miközben immáron tollt is maga előtt.
Elhaladva a dolgozó szoba mellett,megpillantottam Annie anyukáját,ahogy mélyen koncentrálva a munkára, bújja az előtte heverő lapokat. Szinte egyből felnézett érkezésünkre. 

- Jó napot Mrs.Johannson ! -üdvözöltem kedvesen,mire ő is visszabólintott a megszokott mosolygós tekintetével,majd tovább mentünk. 

A ház belülről nagyon családias és kellemes volt, mint mindig.A polcok teli szép virágokkal,könyvekkel és még egyéb díszletekkel,amik tökéletesen feldobták a hangulatot,de egy valami sose tetszett. Amint belépünk az előszobába az ajtó mellett egy óriási nagy kaktuszt találhatunk,amibe mindig aligha nem felbotlok..sőt régen bele is estem.Igen,elég fájdalmas és nevetséges pillanat volt,ahogy teli tüskékkel szenvedek a padlón,mellettem kiborulva egy halom földdel, és  utána persze takaríthattunk is.

- Vigyázz! -figyelmeztetett nevetve előre is barátnőm.

- Ne aggódj! Tanultam a leckéből! -nyugtattam meg az esetre gondolva,mikor már én is vörös voltam a nevetéstől. Még alig voltam itt,de ennyitől is nagyon jót éreztünk.
Pár pillanat elteltével hangos léptekre lettem figyelmes,ahogy közeledik valaki felénk. 

- Mi ez a nagy kacarászás lányok? -jött közelebb Annie tesója,amint meghallott minket.
- Ohh,szia Robert! Azt hittem ma nem leszel itthon. -válaszolt neki a mellettem álló lány.
Nos igen, ő itt Annie fiatalabbik bátyja. Mondhatni egy eléggé magas,barna hajú fiúról beszélünk,ki nem zavartatva magát ide állt elénk.
- Valóban úgy volt...hmm..de aztán mégse. -felelte.
- Na ezt most jól meg mondtad! -nevettünk össze.
- De akkor mit kellett volna mondanom? - értetlenkedett a reakciónkra.
- Semmit..-tette a vállára a kezét a húga együtt érzően bénaságára.

- Jól van ! -nézett szúrósan szemével viccelődve. - És amúgy mizu? -kérdezett minket hirtelen, vigyorogva.
- Semmi,ma itt alszik Christine! -mutatott rám,mire én is bólintottam egyet.
- Na az jó! -válaszára felvontam kicsit a szemöldököm viccesen. -Nem kérsz valamit inni? -fordult felém kérdésével. Kicsit furán ért.
- Hát köszönöm elfogadom. -biccentettem semlegesen ajánlatára.
- Akkor gyertek! -invitált a konyha felé minket,miközben már öntötte is az üdítőt egy random pohárba.
- Éss én?? -háborodott fel Annie ,mikor észre vette,hogy számára nem készített.
- Gondoltam a vendégnek jár a kiszolgálás. -kacsintott felém,miközben már nyújtotta is a poharat, amit átvettem tőle.
- Haha,nagyon vicces! -fintorgott rá,mire egy vállvonogatást kapott válaszul.
- Na és amúgy nem lenne kedved..öhm kedvetek beülni valahova sütizni vagy valami később? -tette fel egy kis pajkossággal hangjában,mire segítség kérően barátnőmre néztem,ki egyből válaszolt neki.
- Christine-nek azt hiszem nincs erre most szüksége, nem megyünk. -nyugtatta meg,hogy nem vagyok erre nyitott. -Nem a barátnőmmel kell csajoznod. -nevetett fel.
- Miért? Talán van barátod? -súgta oda nekem sejtelmesen. Erre a kérdésre a testemen bizsergés futott végig,és még pláne zavarba is jöttem,mikor Annie is felém kapta a fejét.
- Ömm.. -kezdtem el gagyogni,miközben egyre inkább éreztem ,hogy elpirulok.
- Jól van akkor, de ugye azt nem felejtetted el,hogy holnap reggel anya megy el, és nekünk kell bevásárolni? -fordult most már testvére felé,egy újabb témát felhozva.
- Nem,na de most már menny a saját dolgodra! -tolta el, utalva, hogy hagyjon magunkra,miközben elindultunk a szoba felé.
Egy grimaszt küldtek még gyors egymásra hülyülve,majd végre beértünk a célhelységbe és jó erősen becsuktuk magunk után az ajtót.
- Naa -huppant barátnőm az ágyára,mikor kíváncsi tekintettel fordult felém. -Mi volt ez az előbb a bátyámmal?Nem táán...? -tért egyből a lényegre.
- Hát attól függ mire gondolsz!- igazából sejtettem,hogy arra,amikor Robert feltette nekem a kérdést én meg csak ott álltam visszafogott válaszaimmal és mosolyommal.
- Te is tudod.. Niall és te! -vigyorgott rám,ezzel még inkább előhozva zavaromat,de tudtam ,hogy el kell kezdenem mesélni,vagy annál inkább 'zaklatni' fog a kérdéseivel, amiket már alig bír magába tartani.
- Szóval már többször is beszéltünk egymással, és most csütörtökön, suli után  elmentünk együtt kutyát sétáltatni.. -magyaráztam a történteket szerényen,a szőke ír hercegre gondolva,mikor barátnőm belevágott hirtelen mondatom végébe.
- Jajj,de kis piros vagy! -nyávogta édesen,utalva arcom színére.Én is éreztem szavainak igazát,majd feljebb ültem az ágyon,hogy egy kényelmesebb pontot találhassak magamnak. -Láttam rajtatok,hogy van valami.Mindkettőtök arcáról sugárzott minden egyes találkozásnál,hogy mennyire erősen vonzódtok a másikhoz, és hogy nagyon kedvelitek egymást. -Szavait úgy hangoztatta el,hogy látta rajtam,hogy mennyire jól esik ezt hallgatni.-De igazam van nem? Nem tagadhatod! -mondta,amire egyértelműen választ adott a tekintetem.
- Aztán.. elmentünk a hóesésbe együtt valahova a környékben,de mégis egy távoli, nyugodt területre.Nagyon jól éreztük magunkat ketten, majd..
- Majd??
- Megcsókolt..! -mondtam ki hitetlenkedő szavaimmal jólesően.
- Ahww de cuki!! -ugrott ismét rám egy jó nagy öleléssel kísérve,amit én is viszonoztam lágy nevetésem közepette.
Majd elengedtük egymást,és ismét szembeültünk, mikor szólásra nyitotta száját.
- Igazából..Hát nekem is lenne mit mesélnem.. -kezdett bele rejtélyesen,nem inkább az előző hangulatához hasonlóan.Felvontam szemöldököm kíváncsian várva. -Tudod nekem volt ez a Dave-es ügyem..
- Hogyne tudnám!
- Szóval ,megkértem Harry-t ,hogy legyen a tanú az ügyben,hisz anélkül nem sokra tud menni a bíróság.És mivel ő volt ott,ő hozott ki onnan,úgy gondolom, csak ő lehet az. Így hát felvetettem neki tegnap..
- Náluk? -szóltam közbe.
- Igen náluk! És hát elég különösen ért,de elutasította.Hiába kértem,nem akart hirtelen bele menni,amit átgondolva már meg is értek,de ez most nem lényeg. Elég zokon vettem,és megsértődve kimentem szótlanul a szobából. Felbőszült voltam egy kicsit, majd leérve a földszintre Louis sietett elém.Elmeséltem neki csalódottságomat,és mondta,hogy Harry tart a zsaruktól,bár e szavai mögött, mintha lett volna még valami. Majd támogatóan átölelt,ami nagyon jól esett nekem,végül váratlanul megcsókolt....amit é-én is viszonoztam. -szavait ő maga se tudta ,hogy mondja ki,én pedig pislogva de mégse annyira meglepetten hallgattam.
- Számított is valamit?
- Nem..megbeszéltük ,hogy elfelejtjük. -magyarázgatta. -Csak Harry-t sajnálom. Hogy lehettem vele ennyire....szemét!! De azért én is össze vagyok kavarodva.
- És most akkor összevesztetek Louis-val? -kérdeztem,hisz lett volna rá ok.
- Nem dehogy,este fele még találkoztunk is. -ezt már kissé megkönnyebbültem mondta ki.
- Mii?! Hogyhogy? -lepődött meg.
- Bátyámmal mentünk el egy kicsit beszélgetni,szórakozni,mikor ő is megjelent szerencsémre.-a mondat végére furán néztem, érdeklődve a folytatás iránt.
- Mikor Will elment,akkor egy pasas kapott el és kezdett el gusztustalankodni,amikor Louis rászólt,és odajött segíteni,végül hál istennek elűzte.
- Szóval megmentett? -kérdésemre,valami szokatlant észleltem rajta.. -Mi az?
- Áhh semmi,csak a szitutól,olyan különleges érzés fogott meg. De alapjáraton igen. -mosolyodott el.
- Elég eseménydús napod volt! -fújtam ki a levegőt én is sztorija után.Nem tudtam többet mondani.
- Holnap beszélek Harry-vel! Végül is én léptem le szó nélkül. Istenem nagyon szégyenlem magam!
- Szerintem is beszélnetek kéne! -állapodtunk meg benne. -De akkor mi lesz a tanúval?
- Hát remélem most már átértékelte a helyzetet. -sóhajtott reménykedve.

(Annie szemszöge)

 Reggel,mondhatni elég későn keltünk,mivel este sokáig beszélgettünk,majd sietve felöltöztünk,és már mentünk is le reggelizni.

- Robert! William!!! -hangoskodtam már korán reggel, a hűtő ürességét észrevéve. 

- Mi vaan?? -üvöltöttek vissza.

- Miért nem hagytatok kaját?

- Tegnap megbeszéltük ,hogy ma reggel anyának el kell mennie valami ügyeket intézni, -jött közelebb most már Will,mikor értetlenül néztem fel az ügyintézős szavaira,hisz nem tudtam ilyesmiről.-szóval most nincs itthon,és el kell menni boltba bevásárolni.

- Fogadjunk,hogy ezt is rám szántátok. 

- Ömm ,de azt hiszem tegnap Robert direkt el is mondta.
- Miért pont én?
- Mert te vagy a nő .. -fejezte ki szórakozottan,mire csak megforgattam szemeim.
- De én most nem érek rá,kérlek valamelyikőtök ugorjon már el.
- Mert hova mész?
- Haza kísérem Christine-t meg ilyenek. -fejeztem ki így szándékom,hogy átakarok menni a fiúkhoz, pontosabban Harry-hez.
- Jólvan meglesz... -mondta ki egy sóhaj kíséretében,mint egy rendes nagy tesó.
- Köszönöm! -vigyorogtam,hogy elértem célom,majd kiment a konyhából.
- Hallod,majd eszek otthon nyugi! -fordult oda hozzám barátnőm,ami megnyugtatásként ért,hisz tudtam,hogy nem lett volna neki ennyi mennyiség elég, amennyi itthon volt...egy kis sajt.
- Biztos? -kérdeztem azért vissza.
- Igen! -majd elkezdtünk készülődni,végül kiléptünk a házból.
Ténylegesen elkísértem barátnőmet haza,majd elbúcsúzásunk után az 1D ház felé vettem az irányt.
Nyugodtan és mindent átgondolva közeledtem feléjük,mikor épp megpillantottam őket, a ház előtt ácsorogni,miközben némelyikük a kocsiba pakolászott.
- Szia Annie! -üvöltött már messziről oda nekem Liam. A névre felkapta hirtelen fejét Harry,és mélyen egymás szemébe néztünk.
- Sziasztok! -álltam meg előttük,kicsit most már feszültebben a helyzettől,majd a többiek is üdvözöltek. Niall-re nézve elkellet mosolyodnom...
- Harry beszélhetnénk? - fordultam felé szándékommal,nem tétovázva,amit jólesően,megkönnyebbülve fogadott.
- Persze! -és arrébb húzódtunk a ház egyik oldalához. - Figyelj..-kezdett bele. - Nem akartam! Ne haragudj! - de belevágtam magyarázkodásába.
- Én is felkaptam a dolgot. Túlzás volt.
- Akkor... nem haragszol? -kérdezte reménykedő csillogással zöld szemeiben.
- Nem tudnék! -mondtam neki igaz szavaimat,mikor rögvest egymás ajkaira kaptunk, és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk,majd miközben a falnak is neki döntött. Egy pillanatra De javu érzésem lett, hiszen Louis is ugyanezt tette velem tegnap...mekkora ribanc vagyok! A fenébe is!!
Csókunk után egymásra mosolyogtunk, de gyorsan lenéztem a földre, hogy ne lássa, hogy könnyek gyűltek a szemembe.
- És ti mit csináltok kint amúgy? -kérdeztem kíváncsian,végig nézve rajtuk ismét,hogy mindenki kabátban van.
- Hát éppen mennénk kajálni,de valakire várnunk kell..-utalt Louis-ra szórakozottan,mikor végig néztem és valóban nem volt ott a többiek között,de persze Niall már  kocsiban ülve várakozott. A válaszára végül egy féloldalas mosolyt adtam,majd egy ajánlást tett fel számomra. - Nincs kedved velünk tartani?
- De persze,még úgyse ettem ! - nevettem,hogy pont kapóra jött ez a program.
- Úgy látom indulhatunk is! - sétáltunk már közelebb ismét a többiekhez,mikor épp Lou toppant ki az ajtón. Engem észrevéve, hosszasan a másikat néztük,majd halkan köszönve egymásnak,beült mindenki az autóba,de persze előtte Harry tájékoztatta a többieket,hogy én is velük tartok.Kár,hogy nem tudtam előre a helyzetet ,mert szóltam volna Christine-nek is,hogy ő is velünk tarthasson.

(Harry szemszöge) 

 Nagyon örülök,hogy egyenlőre minden tisztázódott. Az étterem-szerűségbe érve ahova elmentünk,kellemes hangulat volt ,és helyet is foglaltunk, miután rendeltünk magunknak valami egyszerűt. Annie és én természetesen egymás mellé ültünk le. Nagyon jól elvoltunk,mindig hoztak fel valami szórakoztató témát, amin jókat tudtunk együtt nevetni,de valami mindig olyan furcsa volt,így nem hagyhattam szó nélkül.Mikor a többiek kimentek a mosdóba,muszáj volt beszélnem Louis-val,hisz láttam azokat a sunnyogó tekinteteket felém.
- Hé Lou! Mi a baj?- néztem rá.
- Izé...semmi.-vonta meg a vállát, mire bedühödtem.
- Akkor miért nézel folyton olyan tekintettel rám, mint aki meg akar ölni?!
- Meddig akarod még húzni szegény lány fejét?
- Te meg miről beszélsz?!
- Mikor szándékozod elmondani neki, hogy egész végig hazugságban hitt? -valahogy hirtelen fontosabbá vált neki ez az egész.
- Nyugodj le!
- Te nyugodj le, Harry!- igaza volt, én már felálltam és úgy szólogattam vissza neki.
- Hagyj békén...- suttogtam.
- Te kérdezted, hogy mi a bajom...
- Jó, igazad van! Oké? De egyszerűen félek! Nem merek a szemébe nézni néha! Ajj, annyira hülye vagyok! Mégis mit csináljak?
- Fogalmam sincs, tesó.- váltott nyugodt hangnembe hirtelen.- De az az egy biztos, hogy a tanúvallomásra nem mehetsz el...nekem kéne, tudod.
- Na ne mond!- kezdtem el megint, de gyorsan lehiggadtam.- Sajnálom.....
- Mit?- nézett rám merengve.
- Ezt az egészet...- sóhajtottam. Nem kellett magyarázkodnom, tudta mire gondolok.
Meglibbent a mosdó ajtaja, már is tolódott ki rajta a sok barát.
- Ennek véget kell vetned ugye tudod? Sajnálom, hogy ezt kell mondanom...- hadarta Louis figyelve az egyre közeledő csapatot.
- Igen Louis...tudom.