14. Fejezet-- Party

( Harry szemszöge)

Egyszerűen nem tudtam a terítéssel foglalkozni. Pedig igyekeznünk kellett, mert már mindenki kész volt a saját feladatával, csak én meg Annie nem. Az egész terítéket leszedtük, és újra felpakoltuk másképp. És ez ment már egy ideje. Hol Liam-nek, hol Rachel-nek nem tetszett. Nagyon mérgesek voltunk. 

Elterelte a figyelmemet minden egyes hajlongásával, nyújtózkodásával, amint a díszeket próbálta az asztal különböző pontjaira helyezni.Muszáj volt néznem. Ezért általában az én hibám volt, hogy rosszul nézett ki az egész...

- Ugyan, Harry! Jegyezd már meg, hogy a szalvétát a kés és a kanál alá rakjuk, nem a...pohárba..-mérgelődött Annie.

- Basszus!-nevettem fel, mire ő sem bírta sokáig, hogy szigorú tekintetekkel nézzen rám. Gyorsan kijavítottam a hibámat.

- De most komolyan! Mindig csinálsz valami hülyeséget! Nem is koncentrálsz!

- Dehogynem...csak épp nem arra, amire kell..-kacsintottam.

Nem nagyon értette, mire célzok, de nagyon furdalta az oldalát.

- Akkor mire?-jelent meg egy halvány mosoly az ajkán. Lehet, hogy mégis sejtette.

Válasz helyett egy lépéssel ott termettem mellette, és átöleltem, a derekát szorítva. Azonnal visszaölelt. De amikor a kezem lejjebb csúszott, visszahőkölt. 

- Hey!-húzódott el nevetve, picit riadtan.

- Te kérted, hogy mutassam meg, mi terelte el a figyelmemet. Én csak válaszoltam.- pislogtam ártatlan fejjel.

- Ajj, hagyjuk. Ne most!- fordult el idegesen. Még jobban felbátorított az, hogy zavarba hoztam. Nem akartam hagyni, hogy megint az legyen, amit ő akar. Amúgy is...az asztal már biztos jó így!

Át akartam ölelni hátulról olyan szorosan, ahogy csak tudtam volna, de hirtelen megtorpantam. Talán nem is zavarban van, hanem azzal a mozdulatommal előidéztem benne egy régi kellemetlen emléket.

Abban a pillanatban rájöttem, hogy nem szabad ilyen gyorsan 'nyomulnom', hisz egy hónapja megalázta, megverte, és megkínozta őt egy fiú. Egy fiú, akibe szerelmes volt. Ráadásul meg is akarta folytani. Nem. Azonnal leálltam.

- Gyönyörű lett!- jött oda mellénk Sophia.- Így mindjárt más! Kapcsoljuk le a villanyt, kíváncsi vagyok, mennyire lett fényes.

Valamelyik fiú lekapcsolta azt, és egy gyönyörű neonfényben úszó asztal tárult a szemünk elé. 

- Tökéletes!-fújta ki megkönnyebbülten Annie a levegőt.
- Mostmár készen állunk a szülinapozásra!- tapsolt egyet Louis a barátnőmre pillantva.

**1 nap múlva

 ( Annie szemszöge)

- Hova mész kislányom?- kérdezte anya az ajtóból. El fogok késni a buliról.
- Sajnálom, elfelejtettem mondani...Ma van az egyik..haverunknak szülinapja, Zayn-nek! És meglepi bulit rendeztünk neki.
- Ki az a Zayn? Még nem hallottam róla.
- Biztos hallottál már, csak nem emlékszel.- utaltam arra, hogy egy sztárról van szó, de ezt csak én tudtam, ő nem.
- Aha...És mettől meddig lesz ez a buli?
- Most kezdődik fél óra múlva, szóval...-indultam a kabátomért.
- Az a Harry fiú is ott lesz?- állított meg.
- Pe-ersze!
- Na, csak óvatosan!
- Anyaa!-bődültem fel.- Ott még nem tartunk.
- Mi? Miről beszélsz? Én arra gondoltam, óvatosan az ivászattal!
Csak grimaszoltam értelmetlen mondatán, és elkezdtem öltözködni.
-  Kérlek...mondj egy időpontot, mire biztos hazaérsz.
- Rendben...hajnali 4.
- Az nem sok egy kicsit?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem, nem az. Légyszíves, anya! Vigyázok magamra!- öleltem át. Éreztem, ahogy remegő karokkal megszorítja a derekam. Annyira féltett. Alig bírtam visszatartani könnyeim.
- Bocsánat, igazad van...Nem vagy már kisgyerek. Csak tudod...azok után ami történt...
- Ne is mond!
- Ma felhívtak a rendőrségtől. Szóltak, hogy elfelejtetted behívni a tanúdat, így nehezebben megy a keresés.
- Jaj, nemár! Teljesen kiment a fejemből...Most a bulin szólok neki!
- Jó ötlet! Ideje lenne már.
Mégegyszer megöleltem, megnyugtattam, és elindultam a szürkületben, a havas utcákon.
 Szerencsére elég hamar odaértem, és gyorsan betoppantam az ajtón.
- Szia Annie!- kiáltott fel boldogan Louis. Oda akart jönni hozzám, de megtorpant, meglátván Rachelt, aki éppen jött be a teraszról.
- Szia...-köszönt, amint megpillantott, de ő ellenszenvesen. Mit tettem?!
Bólintottam egyet válaszként, hang nem jött ki a torkomon.
Bementem a csodás kidíszített nappaliba, és ott találtam a többieket, amint a legapróbb részleteket igazgatták a bútorokon, hogy minden tökéletesen álljon.
- Annie! Na végre, már nagyon vártunk!- ölelt át Sophia.- Kérlek, letörölnéd a polcokat? Most látom, hogy elég porosak...
Azonnal egy portörlőt nyomott a kezembe, és visszafutott italokat pakolni a pulthoz. Mindenki megmosolyogta ezt a kis jelenetet, én pedig szófogadóan, bár kicsit fintorogva nekiálltam porolni.
- Christine?- jött oda érdeklődve Niall.
- Hát...még elugrott a boltba rágcsit venni, de mindjárt itt lesz.- nyugtattam meg. A fiú mosolyogva bólintott egyet, és visszament valamit pakolni.
Már a polcok felét letakarítottam, amikor kivittem a pamacsot kiporolni. Hatalmas porfelhővel járt az eredmény. Egy hatalmas tüsszentés következett mellőlem.
- Jesszus, Harry!- néztem az orrát törölgető fiúra.- Te hogy kerültél ide? Nem láttam itt senkit eddig!
- Hoppanáltam...-válaszolt tök komolyan.
- Na ne!- nevettem a Harry Potteres viccén.- Akkor légyszíves dehoppanálj, mert szeretnék dolgozni!
- Hm...valamiért elfelejtettem hogy kell. Inkább itt maradok, ha nem baj.- kacsintott.- Nem gondoltam, hogy kedveled a Harry Pottert is!
- Még hogy nem kedvelem! Hiszen ez egy alap mű az én szememben.- mosolyogtam szerényen.
- Helyes! Nagyon helyes!-lépett közelebb, és magához húzott.
Innentől kezdve nem kellettek szavak, csak az ajkunk puha tánca számított. Annyira gyengéd volt, nem tudtam ellenállni. El is felejtettem, hogy tulajdonképpen negyed óra múlva itt lesznek a vendégek, és húsz perc múlva Zayn is.
Egyre szorosabban ölelt, és én egyre jobban biztonságban éreztem magam. Végül muszáj volt megszakítanunk csókunkat, hogy egy kis levegőhöz juthassunk.
- Hogy szerethettem bele egy lányba ilyen rövid idő alatt?- suttogta érzékien a fülembe. Az volt a szerencsém, hogy tartott, mert különben elestem volna, annyira elgyengültek a lábaim.

(Christine szemszöge)

Mire a lakáshoz érkeztem, már elkezdtek lézengeni a vendégek. A nagy zacskó kajával amilyen gyorsan csak tudtam, beszaladtam a konyhába, és betettem az egészet a konyhaszekrénybe. 
Tekintetemmel mindvégig Niall-t kerestem, de az egyre növő tömegben egyre csökkent az esélyem, hogy megtaláljam. Hirtelen minden ismerős arc eltűnt a helyiségekből, és csupa idegen, nevetgélő figurákkal találtam szembe magamat. Össze-vissza lökdösődtem, hogy előrébb juthassak, míg végül egy fürdőszobában találtam magamat. Bent nyílt egy ajtó egy másik szobába, és mivel nem volt kedvem megint turakodni, a könnyebb utat választottam. Benyitottam, és csendben becsuktam magam mögött. Hiába kapcsolták be a hangos zenét, nem akartam zajt csapni, hiszen mégis csak 'tilosban' voltam.
- Szia!- kiáltott reflexből valaki a szoba erkélye felől.
Meglepetten hátrafordultam, és kerestem az ismerős hang merről jövetelét.
- Itt vagyok!-próbálta túl kiabálni a dübörgő, egyre hangosodó zenét. Előlépett a függöny mögül nevetve Niall, a szokásosan jól belőtt szőke hajával,mellkasához simuló fehér inggel,melyhez egy fekete nadrágot társított.Nagyon jól állt neki.- Éppen ellenőriztem a világítást. Nem gondoltam volna,hogy pont ide fogsz bejönni!
- Szia! Én pedig pont téged kerestelek.- mosolyogtam megkönnyebbülten egyben szerényen, hogy végre megtaláltam.- Gyere, hiszen mindjárt itt van az ünnepelt!
Bólintott, és elindult felém. Picit váratlanul ért, de adott egy puszit a homlokomra.Puha ajkai félénken érintették meg bőröm. Teljesen beleremegtem ebbe a kellemes érzésbe.
- Most már mehetünk.- jelent meg egy őszinte mosoly az arcán.
Lesiettünk az emeletről, és szerencsére gyorsabban tudtunk haladni,mint én korábban,hisz Niall tudta, hol vannak a többiek, és kézen fogva húzott végig a tömegen.
Leérve láttuk ,hogy Annie pont gyújtotta meg a gyertyákat a tortán.
-Épp időben! -mosolyogtunk össze Niall-el.
Mikor mindet gondosan meggyújtotta, Liam felemelte azt az asztalról, és lassan kivitte a bejárati ajtó elé. Szerencsénkre pont jókor, hiszen Zayn egy pár pillanattal később toppant be az ajtón.
-MEGLEPETÉÉS!-kiáltotta mindenki egyszerre.
- Wow!-képedt el körülnézve Zayn.
- Boldog Szülinapot!- adott egy csókot neki Perrie, aki vele érkezett.
- Köszönöm! Köszönöm mindenkinek!-vigyorgott a fiú.- Igazából már sejtettem a nagy zene miatt, hogy készül valami, de hogy ilyen...Milyen szép minden! Honnan tudtátok, hogy imádom a lufikat?
- Jaj, Zayn..mintha nem ismernénk eléggé!- paskolta meg a vállát Louis.
- Gyerünk, kívánj valamit!- mondta erőlködve Liam.- Már...nem sokáig bírom el..
Zayn gyorsan nevetve odafutott a tortához, megállt előtte egy pillanatra gondolkozva, majd elfújta az egészet, sikeresen egyszerre.
Mindenki hangosan megtapsolta, és bementünk a konyhába.
Elég hamar elfogyott a csokitorta, hiába volt két emeletes,főleg ,hogy Niall egymás után habzsolta be a szeleteket. Zayn borzasztóan örült mindennek, le sem lehetett volna vakarni a szájáról a fülig érő vigyort. Rengeteget nevetett az Annie-vel közös, saját készítésű pókemberünkön, de nem csúfolódásból, hanem szeretetből nevetett.
A tortázás után beindult a buli. Visszakapcsolták a hangos zenét, és mindenki táncolni, és iszogatni kezdett. Nagyon remek volt a hangulat. Mi Annie-vel szokás szerint együtt szórakoztunk. De most két fiú is velünk volt...
Most is barátnőm volt a 'főbohóc', mindenféle hülyeségekkel bombázott bennünket, amin szakadtunk a nevetéstől.
- Hellóó!!!- jött oda Louis négy pohár alkohollal.-Ezt nektek hoztam, bár látom, e nélkül is megvan a hangulat! Melyikőtök az ilyen mókamester?
- Tippelj.- kiabált  Christine.
- Izé...-hirtelen ránézett Annie-re aki gyors a földre tekintett, és próbált nem nevetni. Mi nem bírtuk ki, mert mindannyian a számunkra legviccesebb történetére gondoltunk akaratlanul is. Én arra, hogy elmesélte, amikor kicsi volt, utálta, ha valaki azt mondta rá, hogy milyen aranyos, milyen cuki kislány. Olyankor egy három éves kislánytól teljesen szokatlan módon olyanokat szólt vissza, hogy 'Kössz....te megy egy cuki disznó vagy!' hát ez mindent vitt.
 - Aha...szóval Annie!- nevetett Louis. Láthatóan nagyon boldog lett hirtelen, hogy a lány is folyton viccelődik, mint ahogyan ő is.
- Én nem kérek,köszönöm! -szólaltam meg,értetlen gondolkodásom közepette.
- Biztos? Hát jó! Akkor ezt visszaviszem! -ajánlotta fel udvariasan Harry,és kivette Louis kezéből az italt,majd elment.
- Na meséljetek,mi volt az ilyen vicces! -kérlelte kíváncsiskodóan.
- Annie kis kori történetein nevettünk! -válaszoltam neki,mire rögtön rá is vágta:
- Én is hallani akarom! -nevetett fel,ami közben barátnőm és ő egymásra néztek. Fura volt,nem tudtam eldönteni mire véljem.
- Biztos?
- Persze! -bólogatott egyértelműen,amire közös erővel elmeséltük neki az egyik story-t.
- Cuki! -mosolyodott el,minthogy inkább nevetett volna rajta.Valahogy máshogy kezelte Annie-t ,mint a többiek,mintha valami lenne..amiről nem tudok..ismerheti valahonnan vagy többről van szó?..
Na mindegy is..Harry már vissza is tért közénk,és újra mókás beszélgetésekbe kezdtünk.
Később elmentünk táncolni, nagyon sokat mozogtunk, fárasztó volt. Annie és Harry picit sokat ittak, elég erotikussá vált  táncuk. De nagyon édesek voltak szerintem.
Niall meg én elhülyéskedtük az egészet, hiszen egyikünk sem tudott normálisan táncolni.
Végül mi meguntuk, ezért szóltunk Harry-éknek, hogy leülünk pihenni, de ők is követtek minket ebben.
Lassan kezdett fogyni a tömeg, hiszen már hajnali egy volt, pedig a bulit mi éjfélig akartuk tartani. De olyan jó volt a hangulat, hogy hagytuk, hadd maradjanak addig, ameddig akarnak. Végül fél kettő fele már teljesen kiürült a ház. Csak a házigazdák maradtak, vagyis mi.
- Hú, de kimerítő volt.-kacagott Sophia, akit közben a picit becsípett Liam ölelgetett.- Alig vártam már, hogy kikapcsolhassam a zenét!
Végül,mikor megtette elhangzott kijelentését,mindannyiunknak zúgott a füle a hirtelen csendtől.
- Nem akarok még aludni!- jelentette ki Zayn.
- Én sem!- ült le mellénk Rachel.
- Találjunk már ki valamit még!- ajánlkozott Harry. Mindenki helyeselt.
- Beszélgessünk? -tettem fel egy hirtelen beugrott ötletem,reménykedve,hogy majd ez jó lesz.
- Miről akarsz beszélgetni? -nézett rám érdeklődően Louis. Végig néztem a többieken..mindenkin egy értelmetlen arckifejezés látszódott,mintha valami hülyeséget mondtam volna.
- De most mi van??Teljesen értelmes dolgot mondtam! -'háborogtam' reakciójukra.
- Hát én valami szórakoztatóbbra gondoltam! -vonta fel szemöldökét Harry.
- Na mesélj akkor! -csapott rá barátnőm barátja combjára,ezzel várva,hogy akkor ő mondjon valami ötletet.
- Öhh..
- Ennyit erről! Ne okoskodj ha te se tudod! -incselkedett vele Sophia.
- Hát igen! -adott igazat Annie a lánynak.
- Kit neveztek ti okoskodónak? -fordult feléjük sejtelmesen.
- Igazából nem mondtak semmi ilyet,de ha már itt tartunk! -ült előrébb Perrie érdeklődötten,ahogy-e témához értünk. Niall-el összenevettünk,a jobbnál jobb megjegyzéseken.
- Héé! -szólt barátnőjére Zayn.
- Ne aggódj drágám,te se vagy különb!- heccelt vissza,miközben játékosan kezdte el a mellette ülő fiú arcát bökdösni. Hirtelen eléggé szórakozott lett a hangulat,de élveztük. Annie  jólesően nevetni kezdett.
- Ne nevess rajtunk! -próbált rá mérgesen nézni Harry.
- Ez nem jött össze! -bökte vissza neki 'nagyképűen' kötözködésből,mikor a fiú arcán egy nagy vigyor jelent meg komoly arcából.Valóban nem jött össze Harry-nek ez a fajta komor tekintet,de hát ki bírta volna ki.
- Na várj csak! -állt fel egy színészkedett haraggal,ezzel barátnőjéhez sietve,ki most egy kicsit távolabb ült tőle. Annie erre a váratlan cselekedetre,egy hirtelen jött ijedt arccal a lehető leggyorsabban felpattant és menekült felém segítségért.
- Harry! Hagyd! -állítottam meg az előttem álló nyilván jól szórakozott fiút. Kezeimet elé nyújtottam ,hogy távol tartsam magunktól.
- Na most már ketten is vagytok! Niall gyere segíts! -legyintett az említett fiúnak,aki nevetve felpattant és jött oda mellénk. Harry-vel össze mosolyogtunk..direkt csinálta.
Eközben Sophia is a segítségünkre sietett,ahogy megérezte,hogy a fiúk túlerőben lesznek.Ő Liam-et is odavonzotta a túloldalra.
- Ez tetszik! -nevetett fel egy kis gonosz mosollyal.
- Ez valóban érdekesebb,mint az alvás! -helyeselte barátja mondatát Zayn.
- Tehát,akkor fiúk-lányok ellen! Csiki,párna minden ér! Amelyikőnk hamarabb feladja ,és fel kiálltja, hogy elég,vagy feladom az a vesztes! -magyarázott Liam,kit épp úgy izgatta a dolog ,mint minket.
- Oké! Kezdjük!- dörzsölte össze a tenyerét Perrie, hisz tudta, hogy Zayn eléggé csikis.
Mindenki, akihez csak tudott ment oda és vágott hozzá szelíden egy párnát a másikhoz vagy támadta éppúgy le.De azért a szokásos párosok megvoltak.. Mivel Annie a társam volt..és a többi fiú már épp 'küzdelemben' volt, így automatikusan Niall felé fordultam, de ő gyorsabb volt.Hátulról lefogott és óvatosan elkezdte a derekamat csiklandozni.Ahogy egyre beljebb haladt, nevetőgörcsöm lett, de hamar észbe kaptam, hogy bizony nem kéne hagynom magamat,amire gyors megfordultam és úgy próbáltam visszavágni,ahogy csak tudtam. Gyengéd kezeimmel megragadtam én is éppúgy a csípőjét és szórakozottan birizgálni kezdtem.Ő vonakodva próbált érintésemtől meghátrálni,ami egy biztatóbb pont volt számomra. Felnéztem az előttem álló fiú arcára..a levegőt csak úgy kapkodva szívta magába.Kezeimmel feljebb mentem,ezzel hónalját érintve,ami azt hiszem egy elég érzékeny pontja lehetett. Azonnal összeesett, és próbált ellenkezni. Nagyon-nagyon csikis volt.Ezt nem gondoltam volna,amit meg is említettem neki Picit be is könnyezett, hisz alig bírta már,..mikor hirtelen felállt, és elrohant. Ekkor vettem észre, hogy a többi fiú is ugyanezt teszi. Úgy tűnt, mi lányok álltunk nyerésre. Ezért mindannyian feladták? Összenéztünk viccesen, értetlenkedve.
- Megnézem, hova tűntek.- szólt Annie, és elindult az ajtó felé, de gyorsan megtorpant, hisz ez a látvány tárult a szeme elé.

- Most nem menekültök!- kiáltották egyszerre.
- Segítséég!- szaladt vissza hozzánk szórakozottan Annie.
- Úgyis elkaplak!-szaladt utána Harry.
Lenyomta a lányt a kanapéra, és össze-vissza elkezdte csikizni. Sikítozott, kapálózott, de hiába.
- Harryyy! Elég!- kiáltotta két nevetés között.
- Tessék?-mormogott a fülébe.
- Kérlek! Hagyd abba! Könyörgööm!!
- Hát jó!- mosolygott Hazza. Óvatosan az ölébe ültette a kifáradt lányt, és Zayn-re nézett elégedetten.
Az fogta az adást, azonnal letámadta Perrie-t és őt is addig csikizte, amíg az fel nem adta. Azután Liam következett, majd Louis, aki kicsit vonakodott, majd Niall...
Kicsit bátortalanul, de odasétált hozzám, megállt előttem, és lenézett a szemeimbe...Majd egyet pislantottam, és ő már le is támadott. Már tudta, hogy a hasam a gyenge pontom, ezért egyből ott kezdte. Nem hagytam magam, hisz ő szinte a legcsikisebb közülünk. Mintha kicserélték volna, meg se kottyant neki. Így hát feladtam minden küzdelmemet, és kénytelen voltam hagyni. De nem sokáig bírtam. Már a könnyem is kicsordultak a sok nevetéstől.
- Oké, győztéél!- kiabáltam.- Csak hagyd abbaa!!
Aranyos volt, ő azonnal abbahagyta, és megint kaptam tőle egy puszit. De most már az arcomra. A többi fiú összemosolygott hátunk mögött.
- Mindannyian legyőztünk titeket!- mondta elégedetten a szemembe nézve.
- Hát...igen.- mosolyogtam.
- Köszönöm nektek ezt a szuper szülinapot!- szólt meghatottan Zayn. Hirtelen az egész szobában nyugodt lett a hangulat.
- Igazán nincs mit! Legközelebb is!- kacsintott rá Perrie.
- Sajnálom, hogy ünnep rontó vagyok, de....
- Menned kell.- fejeztük be Annie mondatát, mire mindannyian hatalmas nevetésbe törtünk ki, 'Honnan tudtátok' feje miatt.
- Maradj még, kérlek!- suttogta neki Harry.
- Nem tehetem...A szüleim sokkal jobban aggódnak, mióta...- nem fejezte be, de nem is kellett, hisz mindannyian tudtuk a mondata végét.
- Igazad van...hazaviszlek..illetve, hazakísérlek.- utalt Harry arra, hogy nem vezethet, mert ivott.
- Ha nem baj, én is megyek, hiszen már tényleg hajnali három óra van!- nevettem.
Mindenkitől elköszöntünk, és most én adtam Niall-nek egy apró puszit az arcára. Nagyot mosolygott, és átölelt. Elindultam öltözni, de ő is jött, és elkezdte felvenni a kabátját.
- Mi az?-kérdezte mosolyogva értetlen fejem láttán.- Én pedig téged kísérlek haza!
- Ja, jó, rendben...köszi.- megkönnyebbültem, hogy nem egyedül kell járkálnom ilyen későn.
Elindultunk négyesbe, Annie-ék mentek elöl kézen fogva, így mi is automatikusan ezt tettük. Hihetetlen bizsergés ment végig a testemen, amikor megéreztem, hogy ujjai összekulcsolódnak az enyéimmel.
Vigyorászva hozta fel ismét az előttünk sétáló páros a szánkózás eseményeit,és beszélték meg azokat. Niall lekókadt fejjel nézett rám hirtelen.
- Kár ,hogy mi nem mentünk..-mondta végre bágyadtságának okát egy sóhajjal zárva.
- Kár..de én nem értem rá..-zavarodtam össze a helyzettől.
- Tudom..-mosolygott rám biztatóan.- De biztos, akkor is jól el lettünk volna! -ebben én is egyet értettem.Egészen biztos..
Az egyik sarkon Harry és Annie elköszöntek tőlünk, és a lány háza felé vették az irányt, mi pedig az enyém felé. Próbáltunk minél lassabban menni, hogy minél tovább tartson ez a meghitt dolog. De végül csak elértük a házunk bejáratát, ahol még elidőztünk egy kicsit, majd mivel mindketten nagyon fáradtak voltunk, elbúcsúztunk egymástól...

13. Fejezet-- Készülődés

Köszönjük szépen a több,mint 3000 megtekintést!! :) <3


- Maradhatok?-kérdezte, még mindig egy picit féltékenyen.
Egyikünk sem válaszolt. Annie ijedtségében elkezdte lapozgatni a receptes könyvet.
Én farkas szemet néztem Harryvel.
Talán most kellene elmondanom a lánynak az igazságot...

(Louis szemszöge)

 Elgondolkodva álltam ott,és figyeltem némán Annie szorgos mozdulatait. Harry elfordította a fejét tőlem, és odalépett a lány mellé, segíteni neki. Belőlem egy mély hang egyre inkább csak azt hangoztatta 'mond el'. De az agyamban csak az ellenkező gondolatok forogtak,és bizonytalanítottak el. Úgy érzem jobb ha ezt most nem bolygatom fel. Nem bonyolíthatom meg a saját életemet,érzéseimet,..hisz nekem ott van Rachel. Azt hiszem ebből elég rosszul jönnék ki, és Annie is...ezt nem akarom,hiába éreztem úgy,hogy megakarom tenni. Barátnőmet eltöltené a féltékenység..már ha eddig ez nem történt meg.. És csak jönnének azok a kérdések felém,hogy  'miért volt fontos neked ez annyira, hogy elmond az igazságot?' 

amit igazából magamnak is feltehetnék...'miért fontos nekem ez ennyire?..'
**

Lassan,de elkészültünk a várva várt késői ebéddel.Szépen megterítettünk,és az asztalhoz szólítottuk a többieket,akik eközben jólesően bent beszélgettek,ugyanis a filmnek ahogy hallom, már rég vége. Mindenki helyet foglalt megszokott helyén. Harry és Annie természetesen egymás mellé ültek le...
Már mindenki elkönyvelte őket, mármint, hogy ők ketten..
 Lekókadt fejjel bambultam előre,mikor Christine hangja kizökkentett.
-Na és én hova üljek? -kérdezte szerény hangjával. Az előttem ülő két fiú egyből Niall-re nézett,amihez Liam még egy szemöldök vonogatást is társított.
Niall összezavarva nézett társaira,majd a lányra.
-Gyere ide,itt még van hely! -ült egyel arrébb Zayn egy huncut nevetéssel együttesen..ezzel maga és Niall között egy helyet üresen hagyva.
A két fiú összenézett és felnevettek,majd bátorítóan tekintettek fel Christine-re,amit ő aranyosan megmosolygott.
-Hát oké.-és kisebb mozdulatokkal már el is foglalta a széket.

(Annie szemszöge)

Elég kényelmetlenül éreztem magam, mikor néha-néha összetalálkozott tekintetünk Louis-val. Olyankor sietve kaptam be a következő falatot,és néztem vissza a többiekre. A mellettem ülő Harry segítségével ismét jót ebédeltem,jól elszórakoztatott a többiekkel együtt. Niall és Christine olyan édesek voltak mindvégig.Majd mikor már mindenki üresen tudhatta maga előtt a tányért, beszélgetni kezdtünk jelentéktelen dolgokról,mint például ,hogy mi a különbség az egyes zene típusok között, és,hogy milyen gyorsan eltelt már ebből az évből is ez a pár nap, s mikor erre a  témára értünk Liam-nek ,mintha eszébe jutott volna valami, úgy csillantak fel szemei. Harry-vel összenéztek,akinek egyből leesett a mondani valója,és óvatosan bólintott egyet, majd biccentett Perrie felé. Értetlenül néztem titokzatos viselkedésüket.Fogalmam sem volt mi járhatott a fejükben.

-Zayn kijönnél velem légyszi? -állt fel Perrie reménykedve,hogy teljesíti kérését barátja. 

-Naa miért? -értetlenkedett 'nyávogva'.

-Csak gyere! -és kitessékelte a fiút a helyiségből.

-Na srácok! -kezdte el végre Liam,már kíváncsi voltam ,mi ez az a nagy sunnyogás. -Tudjátok ,hogy ugye nemsokára 12.-e, Zayn szülinapja.Na és az a helyzet,hogy Perrie, anyukája által tudott szerezni egy kisebb lakást egy elegáns, teraszos udvarral, amit arra a napra kölcsön kapunk.

-Oh,dejó ,hogy sikerült elintézni! -mondta lelkesen Niall.

-És akkor lányok! -folytatta Liam előző mondatait. - azt terveztük,hogy megszervezzük neki a legjobb szuper hősös party-t. -ezekre a szavaira összeráncoltam a homlokom és kérdőn néztem rá. Nevetni kezdett reakciómon,mikor leesett neki,hogy valóban furán hangozhatott. 

-Szuper hősös party? -tettem fel kérdésemet.

-Hát igen, Zayn nagy rajongójuk ha lehet így mondani, és azt szeretnénk ha ti is eljönnétek segíteni díszíteni előtte egy nappal,ugyanis el kéne a kreatív segítség ilyen téren. -válaszolta Harry,miközben egyik karjával átkarolta hátamat.Jólesett érintése.

Christine-nel összenéztünk egy 'miért ne' tekintet erejéig,majd válaszoltunk.

-Persze,szívesen!

-Gondolom Sophia te is jössz.! -jelentettem ki mosolyogva az illető felé fordulva,és bólintott egyet határozottan.

Ekkor Zayn-ék viháncolására lettünk figyelmesek,majd be is léptek ,azonnal visszatereltük a beszédet az előző témához,hogy a fiú semmit se tudjon meg még véletlenül se.Kicsit vicces volt a hirtelen váltás,de jól szórakoztunk. Az idő gyorsan eltelt felettünk így lassan mennünk kellett,  néztem fel az órára..holnap suli. Szerencsére,ekkor mintha megérezték volna gondolataim, állt fel mindenki az asztaltól egy 'Köszönöm szépen' mondattal.

-Annie -nek köszönjétek! -hadarta vissza Louis. Mondatára rámosolyogtam és bólintottam az újabb köszönöm-ökre.

-Bizony ám, nagyon finom volt, jól tudsz főzni! -bókolt Harry,mire egymásra nézünk.

-Ha te mondod én elhiszem! -nevettem fel,miközben megfogtam egyik vállát. Kérdőn rám nézett,hogy mit  szeretnék,szemeiben egy kis csillogással.

-Most már mennünk kell! -tudattam vele a helyzetet.Azok a reménykedő vonások azonnal eltűntek arcáról,mire sajnálkozva sóhajtott egyet.

-Rendben.

Megkerestem barátnőmet ,akit persze hamar meg is találtam, miközben Niall-el beszélgettek vidáman a nappaliban valamiről,amiben ha jól láttam nagyon is egyetértettek, lelkesen bólogattak egymás mondatainak.

-Bocsi..nem akarok zavarni,de Christine mennünk kéne! -álltam oda melléjük.

-Ohh, jó. -hangolódott le hirtelen. Mély pillantást vetett az előtte álló fiúra, ki szintén nem örült kijelentésemnek. 

-Nyugi.. találkoztok még! -szólaltam meg meggondolatlanul, félreérthető hangon. 

Mindketten zavarba jöttek,amin bevallom jól szórakoztam. 

-Csak beszélgettünk! -magyarázkodott nekem Christine. Élveztem a helyzetet.

-Persze! csak hülyültem,na gyere! -intettem a folyosó felé.

-Azonnal úrnőm! -grimaszolt vissza,amire mindhárman felnevettünk. -Szia Niall! -nézett vissza,mire én is köszöntem egyet.

-Sziasztok! -mosolygott letagadhatatlanul boldogan..azt hiszem barátnőm miatt..

 Készülődni kezdtünk.Felvettük már a kabátunkat,csizmánkat, mikor Harry lépteit hallottuk meg és jött oda hozzánk.

-Na akkor, majd ugye jöttök? -kérdezte reménykedő szemekkel.

-Persze hogy! -válaszoltuk vissza,mikor barátnőm  kapkodó mozdulatokkal végig kutatott zsebeiben.

-Azt hiszem bent hagytam valamit!Mindjárt jövök! -hadarta el,majd ránk nézett és ezzel együtt visszafordult, Harry-vel kettesben hagyva minket.

-Hát jó! -nevettem fel picit,mikor egy papírcetlit nyújtottak elém.-Ez mi? -tettem fel a  kérdést a tárgyra nézve.

-Ez a cím ahova majd jönnötök kell! 

-Ja ,okés! -bólintottam.

-Jól tedd el ! El ne hagyd! -pimaszkodott Harry.

-Kösz.Miért hagynám már el? -böktem vállba szórakoztatóan.

-Csak a biztonság kedvéért mondtam! 

-Haha...a lényeg ott leszünk! -mosolyogtam rá,és közelebb lépett hozzám.

A levegő csak úgy forrt körülöttem ahogy csillogó zöld szemeibe vettetem magam és zártam ki magam körül mindent.Csak a négy fal árnyéka vett körül,semmi más..semmi nem rajzolódott úgy ki, mint az előttem álló fiú arcának vonalai abban a percben. Sokatmondó tekintetünk csak úgy összemosódott..és már nem is kellett több. Ajkait hirtelen enyéimen éreztem..és én félénken, de visszacsókoltam. Kezeimmel fürtjeit babráltam,míg ő az övével arcom fogta közzé.Szívem hevesen lüktetett.
Ő volt az aki mellett nem kellett félnem. Biztonságban éreztem vele magamat. Megbíztam benne.

Rövid,mégis hosszúnak tűnő csókunk után érzékien összemosolyogtunk és átöleltük egymást. Én voltam háttal az ajtónak. Kinéztem testemet átkaroló fiú vállai felett,és egy személy rám meredő tekinteteibe ütköztem. Nem csak ketten voltunk..Összerezzentem Louis-val való váratlan szemkontaktusunk alatt..Végig itt volt. Szomorúságot egyben idegességet véltem benne.Nem tudom,de bennem is megállt egy pillanatra minden...míg gyorsan tovább nem sétált.

-Na mi baj van? -vette észre testem hirtelen megdermedését Harry.

-Semmi.-mondtam gyorsan..szerencsére nem firtatta tovább,mert nagy örömömre Christine megjelent újból. Még egyszer átöleltük szorosan Harry-vel egymást. Az előbb történteket már el is felejtettem.
-Itt vagyok! -nézett ránk mosolyogva. -Mehetünk is.
Hangosan elköszöntünk a többiektől,majd  kisétáltunk házukból. Harry még utánunk intett egyet,majd becsukta a bejárati ajtót.
-Héé! -kuncogott Christine mellettem. Felnéztem váratlan szavára. -Akkor Harry és te....ez már biztos? -kérdezte némi kíváncsisággal.

-Azt hiszem..-bizonytalan válaszomra összevonta szemöldökét,ezért inkább adtam egy erősebb kifejezést erre a kérdésére.-Igen!
Jól esett kimondani,és a birtokában lenni annak az érzésnek,hogy nem vagy egyedül..van aki vigyáz rád,és megvéd..Aki ott van veled.
-Jajj hát gratulálok! -mondta először kicsit viccelődve,majd komolyra vette és valóban szavainak igazat adva küldött felém egy fülig érő mosolyt.

(Christine szemszöge)

 A napok unalmasan teltek és mindvégig csak azt az egyet vártam,hogy végre újra velük legyek.Hogy újra lássam. E gondolataimtól mindig melegség töltött el.Az órák pedig lassan teltek. Az idő folyamatosan haladt előre,de számomra a végtelenségig tartott. Ez ellen,hogy ne unatkozzunk Annie-vel folyton azon agyaltunk,természetesen órán, mivel is kéne igazán feldobni a dekorációt Zayn buliján.
-És mit szólnál egy életnagyságú bábuhoz? -tette fel barátnőm.
-Mint például Hulk vagy Pókember? Szerintem nagyon jó ötlet lenne. Meg kirakhatnánk egy nagy ZAP feliratot is!
- Uuu az is jó,de akkor a bábút azt nekünk már hamarabb el kéne készíteni!
-Igen,és akkor ez egy meglepi ajándéknak is jó lenne tőlünk!-csillant fel a szemem. -Meg kéne sok lufi különféle feliratokkal!
Ötletelésünket próbáltuk minél halkabban megtenni,annak reményében,hogy a tanár nem fog minket észrevenni.Nagy mákunkra ez nem történt meg.
Délután elmentünk, beszereztük a kellő anyagokat..és több napos munkával nehezen,de elkészítettük az életnagyságú szuperhőst.
-Fhuu..-fújtuk ki a levegőt,amikor az utolsó simításokat is elvégeztük rajta.
-Ennek biztosan örülni fog! -jelentettem ki.
Késő délután eszembe jutott otthon,hogy szólni kéne a fiúknak a lufik miatt,hisz már nincs sok idő a beszerzéséhez. Kikerestem Niall számát,és pötyögni kezdtem:
 "Szia! Arra gondoltunk lehetnének 'boldog szülinapot' feliratú színes lufik,különféle mintájúak, amivel teli raknánk az előteret! És ezt most azért írtam le,hogy ha lehet minél hamarabb be kéne szereznetek! :) Christine x." 
Bevallom nagyon szívesen írtam volna még neki többet..de ennek az elküldéséhez is félve nyomtam meg a megfelelő gombot. Kicsit nehezteltem,hogy majd nem ír vissza,de pár percre rá már zörgött is egy új üzenet érkezése miatt a telefonom. 
"Rendben. Megteszünk mindent! Már várlak! Niall x."
Ekkor hirtelen újból megrezzent váratlanul a telefonom,és tüntette fel a szöveget.
"Pontosabban várom!"

  Elpirultam szerencsétlenségén..Vajon tényleg véletlen írta..vagy valóban így gondolta?

Még egy dolog amin gondolkodhattam este.Végig ez a mondata hangzott el a fejemben újra és újra.
Nagy mosolyokkal,izgatottan hajtottam a fejem aznap este álomba.

** 11.e
Na ez a nap is eljött végre..Szerencsére a készülődés pont péntekre esett ,így volt időnk elmenni arra a bizonyos helyre suli után.
Nagy nevetések és szerencsétlenkedések árán,de végig vittük a bábut  a városon keresztül..mind ezt gyalog,miközben cipeltük a többi nehezéket is magunknál.Megértettem a járókelők furcsa tekintetét,hisz ha én is meglátnák így két lányt az utcán...én sem reagálnék másképp. Na  a lényeg lassan már a cím közelében voltunk,és a lakás előtt párral megálltunk egy kis pihenőre,mikor barátnőmnek támadt egy nagyszerű ötlete.
Előkotorta telefonját és tárcsázta az általa keresett személyt.
-Szia Harry! Kijönnél légyszi? Itt vagyunk...csak kéne egy kis segítség! -magyarázta Annie,amire valami motyogást hallottam a vonal túl oldaláról és letették. Kérdőn néztem a mellettem álló lányra,de mikor ajtócsapódásra figyeltem fel és pillantottam meg Harry-t..egyből megértettem,hogy igen, segíteni jön.
-Heló lányok! -sietett oda hozzánk, egy apró csókot adott Annie-nek,ami a lányt picit váratlanul érte, egy kis pír jelent meg az arcán , majd a fiú elvette tőlünk egy gyors és ügyes mozdulattal a cuccokat. -Ez meg mi? -nevetett szórakozottan a bábunkat látva.
-Hát ezt mi hoztuk dísznek.. és egyben Zayn-nek ajándék gyanánt! -magyaráztam el neki.
-Ohh...világos! Na menjünk! -végül elvezetett minket a többiekhez.
Beléptünk az ajtón a barátságosnak tűnő helyszínbe,és tátva maradt a szánk a látványtól.
-Na végre,hogy megjöttetek! -üdvözölt minket Liam és Louis.
-Hűha! Lenyűgöztetek! -döbbentem néztem körbe a lufikkal teljesen körül rakott helységben.
-Én mondtam,hogy megteszünk mindent! -jött oda hozzám  Niall egy büszke mosollyal.
A fiút meglátva ismét valami nagyszerű érzés fogott meg. Eszembe jutott az sms-e. Zavarba hozott..és azt hiszem ő is sejtette mire gondolok,egymásra mosolyogtunk és próbált úgy tenni,mintha mi sem történt volna.
Úgy vélem Liam volt itt a fővezér,ugyanis egyből összehívott mindenkit egy csapatmegbeszélésre.
-Várjatok! Nézzétek, mit hoztak Annie-ék! -torpant fel Harry,ezzel idehozva  életnagyságú Pókembert.
-Woow! -lepődtek meg egyszerre.
-Ez a ti művetek? -nézett rám csodálkozva Niall, mire bólintottam egyet.
-Elképesztő!
-De van még ötletünk! Christine mond csak! -lelkesedett barátnőm.
-Hát az,hogy felrakhatnánk egy nagy Zap feliratot pont az ajtóval szembe! Hoztunk hozzá kellékeket! -magyaráztam mosolyogva.
-Remek!Feldobjátok ezt az egészet, és alig kell érte költekezni!-Annie-vel összemosolyogtunk,majd folytatta Liam a mondanivalóját- De akkor most kiosztanám a feladatokat! Perrie és Sophia! Ti akkor most megcsináljátok ezt a nagy feliratot! Annie és Harry, ti a terítést rendezitek el! Én és Louis a világításon fogunk ügyködni! Niall és Christine..ti pedig ketten fogjátok elkészíteni körbe a teraszra  azt a hosszú díszt, és fogjátok felakasztani. Niall már nagyjából képbe van ,majd ő segít! -Persze,hogy vele raktak össze..de azt hiszem kijelenthetem ennek mi igazából belül örültünk.Szemünk sarkából összenéztünk és szerényen egymásra mosolyogtunk.
Mikor Liam befejezte mindenki egyetértően bólintott és elindult a kiosztott helyére. Ránéztem Niall-re aki intett egyet,hogy mi merre is menjünk,ugyanis nekem fogalmam sem volt. Kivezetett  a teraszra, ahol egy dobozt vettünk észre.
-Nézd csak! Ebben vannak a cuccok! -bontottam ki kíváncsian.
Volt benne néhány nagy színes gömb,pár villogó valami és ilyen gyémánt alakú gyöngyök.
-Meg még itt van mellette egy zsinór is! Fel kell fűznünk! -néztünk össze érdekesen az előttünk váró nagy munka képei miatt.
-Akkor lássunk neki! -nevettünk fel,és először is külön válogattuk a különféle tárgyakat.
-Alakítsunk ki egy sorrendet! -nézett rám reménykedve,hogy majd kitalálok valami értelmeset.
-Mit szólnál a gömg-villogó...várj ez mi is? -fogtam kezembe és néztem jól szórakozottan Niallre.
-Hát valami villogó izé..-vonta meg vállát,miközben jobban szemügyre vette őket.
-Akkor tehát gömb-villogó izébizé-gyémánt. -magyaráztam el ötletemet.
-Igen az úgy jó lesz! Előre látom jó társ leszel! -megmosolyogtam mondatát és hadartam valamit ösztönszerűen vissza.
-Te is! Főleg ha el kezdjük!
-Rajta! -nevettem fel és elkezdtük egyesével felfűzni a középütt lyukas előbb említett tárgyakat,mikor valami hosszas kutya ugatást hallottunk a szomszédból.
-Jajj de sok gond lehet ezzel a kutyával! -szólalt fel.
-Ne is mond.. én már csak tudom! Minden kutyával sok a dolog!
-Miért,talán neked is van? -tette fel mosolyogva a kérdést.
-Igen! Kiskoromban kaptam. Neked volt?
-Nekem egy cicusom volt,akinek bátyám vette át a nevelését, míg el nem pusztult...másikat meg nem tarthatok,mert ugye nem lenne rá elég időm..főleg ha távol vagyunk.
-Ohh sajnálom! -feleltem halkan sajnálkozva e szavaim  mondatára.
-Nem nem kell! És neked van testvéred? -jutott eszébe egy újabb kérdés.
-Igen,van egy öcsém és egy nővérem! -válaszoltam,miközben szorgosan végeztük a ránk szánt feladatot.-Kellemes itt a levegőn! -jelentettem ki,mikor már megfeledkezdtem mindenről csak magunkra és a körülöttünk lévő dolgokra figyeltem.Ilyenkor van az,hogy apró dolgokat is megérzünk,és fontosnak találunk.
-Hát jó idő van az biztos! -hallatta újra édes nevetését a tiszta..egyben hideg levegőben.
-Amúgy te ír vagy ugye? -tettem fel érdeklődve iránta a kérdést. Amire egy határozott igennel felelt.
-Én pedig félig magyar. -mondatomon elcsodálkozott.
-Hűh! Ott még nem voltam..
-Van még időd eljutni! -mondtam vissza  teljes mértékben biztatóan.
-Hát,majd egyszer ha lesz kivel. -szavai végére óvatosan ránéztem,mire észrevettem,hogy ő is engem figyelt..nem tudom mire vagy pontosabban kire gondolhatott...de maga a helyzet pillangókat eresztett a gyomromba.
-Mindjárt kész! -tereltem el hirtelen a témát egyben közöltem a tényleges igazságot.Felemeltem az utolsó darabot ami egy kék gömbre esett..és elmosolyogva néztem rajta végig.
-Ez a kedvenc színem!
-Valóban szép szín.-helyeselte Niall,miközben közös erővel teljesen elkészítettük és becsomóztuk a madzag végeit.Kötöttünk rájuk akasztó képen egy-egy hurkot,és letettük magunk elé.
-Huhhh ezis kész! -tettem csípőre a kezem és ránéztem megkönnyebbülve Niall-re.
-Még csak ezután jön a többi!
-Ezzel nem nyugtattál most meg.. -nevettünk fel.
-Bemegyünk egy kis pihenő képpen megnézni mit csinálnak a többiek?
-Igen és ehetnénk valami szendvicset is..éhes vagyok. -közöltem vele a tényt ami már egy ideje foglalkoztatott.
Körbenéztünk..lassan már mindenki készen volt a saját feladatával.Gyönyörűen nézett ki a ház. Minden tele volt lufikkal. Szó szerint minden...

-Hűű ez de jó lett lányok! -néztem a falon lévő ZAP feliratra.
-Köszönjük! -mondták  örülve tetszésemnek az utolsó ragasztások közepette.
-Na de gyere akkor együnk! -irányított Niall a konyha felé,ahol ott találtuk barátnőmet,Harry-t és Liam-et.
-Jöttünk enni! -közöltem velük érkezésünk okát..mire a pult felé mutattak.
-Ott már van kikészítve néhány szendvics..egyetek!
Elfogadtam ajánlatukat.Elővettem egy tányért és rápakoltam 'párat' ,majd leültünk melléjük.
-Na ne mond,hogy te azt mind megeszed! -lepődött meg Harry.
-De igen..megfogja enni!.. -biztosította barátját barátnőm.
Furán  néztem körbe rajtuk,és nem izgatva kezdtem el jólesően enni Niall-el.
Mikor az utolsó falatot is lenyeltem az utolsó szendvicsemből,még felálltam és elvettem egy újabbat.
-Jézusom..ennyit enni idáig még csak egy embert ismertem...Niall 2 vagy. -fejezte ki észrevételét Liam,amire zavarodottan néztem rá az említett fiúra, majd kuncogtam egyet.
-Na most már befejeztem! -jelentettem ki végül megnyugtatóan a többieknek,mikor Niall is elismételte szavaimat,hogy ő is. -Mi visszamegyünk,még van egy kis dolgunk!
Mondatom végén felálltunk és kimentünk ismét a teraszra, és végig néztünk a még ránk várakozó feladaton.
-Van egy kis gond..Nem érem el az oszlop tetejét! -néztem fel Niall szép kék szemeibe melyek tökéletesen kitűntek a már sötétedni kezdő égbolt fényeiben.
-Nem gond, majd felemellek!

(Niall szemszöge)

Felemelte apró kezeivel a földön heverő, általunk fűzött dísz egyik végét,majd kétségbeesetten rám nézett.

-Nem bírsz el.

-Dehogynem! -biztosítottam felajánlásom.

-Ez biztos? Inkább hozok egy széket.

-Most már azért is..-és nyújtottam felé kezeimet, ezzel befejezve értelmetlen mondataink áradatát.

Hagyta, hogy felemeljem derekát fogva,majd billegve ugyan, sikerült elérnie a szöget,amire ráakasztotta.

-Amúgy szerintem te el is eléred! -mutatta,hogy a másikat oldalát most már én csináljam meg.

-Jó!- és én is felvettem,majd egy gyors mozdulattal meg is tettem kérését.
-Ennyi? Simán elérted? Én meg az életem kockáztattam! -háborodott fel viccelve.
-Nem mert én vigyáztam! Megfogtalak volna! -mosolyogtam rá érzékien.
Ekkor hátrább léptünk pár lépést és elnéztük a függeléket, amit a bentről áradó fények egyenletesen csillogtattak meg néhol néhol..az eleve villogó díszek között.
-Gyönyörű! Bámulatos fantáziád van! -suttogtam halkan mellette.
-Közös munka volt..-válaszolta egy kis bátortalansággal,miközben egymás tekintetét fürkésztük.Kisebb hatás szünet után megszólaltam.
-Már múltkor is akartam adni neked valamit.. -mondtam váratlanul, mire kíváncsian figyeltem reakcióját,s amikor átkaroltam egy kisebb mosolyt küldött biztatásul,majd ő is magához ölelt.
-Tényleg nagyon szép lett! -mondtam halkan füleibe ölelésünk közepette..Amire ő csak egy árva köszönömöt tudott hirtelen válaszolni...-olyan szép,mint te..-de az utóbbi mondatom csak magamban mertem elmondani.

12. Fejezet-- Még mindig hazugságban

Ha tetszett kérlek hagyj magad után nyomot:) köszi!! Jó olvasást:)

(Annie szemszöge)

A rendőrség felől semmi hír. Ez kicsit aggaszt. Anya tegnap felhívta őket, de azt mondták, még keresik. Vajon hol lehet? A rendőrök azt mondják, valószínű már átment Nagy- Britannia határán, és így a keresése lassul, mert csak akkor kerestethetik más államban, ha ott is követ el valami bűntényt, és nyilvántartásba kerül. De mivel ez nem történt még meg, nagyon nehéz nyomozni utána. Elmondták, hogy mindent megtesznek az ügy érdekében. Mindig ezt mondják.

- Annie! Tehát, mi is a négyzet alapú gúla kerületének képlete?- rántott ki a gondolatmenetemből a tanárnő.

- Öhh..

- Ha figyelnél egy kicsit is, tudnád...mivel egy perce mondta el Ben.

Mindenki nevetésbe tört ki.

- Sajnálom...nem tudom.- néztem a padomra.

- Hát ez a baj...Van közületek valaki aki emlékszik az elmúlt egy percre, és tudja a képletet?

Az egész osztály elkezdte kántálni, kivéve engem. Elég megszégyenítő volt.

- Ennyit erről Annie. Ha tanulnál, és figyelnél néha, nem lennél hármas matematikából!

Nem válaszoltam, csak bámultam még mindig mereven a padom. Alig vártam, hogy békén hagyjon.

 Majd eszembe jutott bátyám, aki mindig azt mondja, hogy nézzek a tanár szemébe, hogy tudassam vele, nem tartok tőle...Bevált. Kifejezéstelen, de határozott tekintetemtől hamar elfordult, és folytatta az órát.

**

- Ejnye, Annie! Igazán tanulhatnál!- bökött oldalba Christine, a tanárnő hangját utánozva.Elnevettem magam.

 Szerencsére véget ért ez az első nap, a szünet után. Mindenki nehezen szokott hozzá ismét a sulihoz. Alig volt hangzavar a folyosókon, mindenki csak kullogott, mint a zombi. Jó sok leckét is kaptunk.

- Dave-et- nem találják a rendőrök...- böktem ki.

- Még mindig nem?! Hidd el, idővel el fogják kapni, ne aggódj!- nyugtatott kedvesen.

- Remélem...

Kiléptünk a suli bejárati ajtaján, az udvarra. Nem voltak kint valami sokan. Az utca felé pillantottam, a szabadság felé. Azonnal megakadt a szemem valakin. Megtorpantam, meglepődöttségemben.

- Na mi az?- nézett vissza Christine, aki ment tovább. Követte a tekintetem, és ő is megpillantotta az illetőt.- Naháát! Gyere, menjünk oda hozzá. Talán téged vár.

Utólértem a barátnőmet, és együtt lépkedtünk a kocsinak támaszkodó fiúhoz.

- Szia, Harry!- köszönt vidáman Christine.- Hát te?

- Sziasztok!- nézett rám, mire bólintottam.- Izé...rég találkoztunk..és arra gondoltam, eljöhetnétek, ha szeretnétek hozzánk, mert mozidélutánt tartunk a fiúkkal.

- Én benne vagyok!- mosolyogtam rá. Köztudott rólam, hogy filmőrült vagyok. Harry olyan, mintha mindig kitalálná, mik a kedvenc dolgaim, amikor nem is ismer még teljesen.Ahogy az előttem álló fiút néztem,eszembe jutott a csók, melyet tőle kaptam pár nappal ezelőtt. Ismételten rá néztem és egy zavart mosolyt küldtem felé..viszonozta, evvel gödröcskéit felfedve..mintha tudta volna gondolatom. 

- Szerintem jövök én is!- vágta rá Christine is. A mosolyt le sem lehetett volna vakarni az ajkáról, út közbe.

Én Harry mellé beültem, és néha egymásra pillantottunk. Olyan volt számomra ez, mintha mindketten azt néztük volna, hogy vajon tényleg létezik-e a másik, hogy vajon tényleg itt ülünk- e egymás mellett az autóban. És minden egyes pillantásnál megnyugodott volna a szívünk, hogy igen, ez a valóság. Igazán jó érzéssel töltött el. Megnyugtatott, és elfelejtettem minden negatív gondolatom.

 Mikor beléptünk a házba, nagy volt a sürgés-forgás. Louis éppen próbált valamit sütni a konyhában, de nem nagy sikerrel, elég fura szag terjedt minden felé. Mosolyognom kellett, amikor megpillantottam egy fakanállal a kezében, amint nagy koncentrálva olvasta a receptkönyvet. Liam üdítőt pakolt a nappaliba, Sophia pedig poharakat rakott mellé. Zayn és Perrie takarítottak ugyanebbe a helyiségbe.

Láttam barátnőm arcán, hogy Niall-t keresi. Nem láttuk sehol.

- Niall?-kérdezte halkan Harryt.

- Szerintem leugrott a boltba valami kaját venni, mivel...hát..Louis nem tudom mit csinál, de kétlem, hogy ehető lesz..- nevetett.

Leültünk a kanapéra, és elkezdtünk beszélgetni mindenkivel. Persze a szilveszteri bulizás jött fel legelső témának. Mindenki jól mulatott akkor, persze, ahogy mi is Christine-nel. 

Elkezdtünk válogatni a CD-k közül, hogy mit nézzünk. Végül már csak három film volt, egy szerelmes, egy kaland, és egy gyilkosos. Én a kalandra szavaztam, de a gyilkosos nyert. Nagyon nem tetszett. Azóta az esetem óta nem nézek semmiféle erőszakos műsort. Rettegek tőlük. 

Nem szóltam senkinek, hiszen nem akarom elrontani mások hangulatát.

(Christine szemszöge)

 Már épphogy elkezdtük nézni a filmet,mikor hangos zajra lettünk figyelmesek a folyosóról.Valaki benyitott a bejárati ajtón. Kulcscsomóját kivette a zárból,lepakolt,és elindult felénk.
-Niall jött haza! -jelentette ki a legbiztosabban Liam.
Zavartan felfigyeltem.
-Hát ki más lenne ekkora zajjal! -Erősítette meg nevetve Harry.-Halkabban nem bírtad volna?
-Jó bocsi! -kuncogott egy aranyos hang,majd megjelent az illető az ajtófélfánál.
Pár másodpercre megállt a beszélgetés,és mindenki csendben maradt.Csillogó kék szemeivel nézett felém. Azt hiszem észrevett...Érdekes volt az arckifejezése, szerintem meglepettség tükröződött benne.
-Ja és ömm, áthívtam Annie-éket.- szólt bele Harry a kínos csendbe. -De gondolom látod!
Szemeivel gyors körbefutott a szobában lévő arcokon,majd újra rám nézett.
-Igen- és küldött egy szerény mosolyt.
Kintről a telefonom csengését hallottam meg hirtelen. Felpattantam,és Niall mellett elhaladva,miközben próbáltam óvatosan ránézni mentem a kabátomhoz,hogy elővegyem az említett tárgyat a zsebemből. Felkeltette figyelmet a fent villogó értesítés:
"5 nem fogadott hívás anyától"
Gyors visszazökkentem,és sietve felvettem.
-Haló! Christine? -szólt bele anya idegesen.
-Igen,...-majd leesett,hogy nem írtam le neki,hol vagyok.-Jajj bocsi ne haragudj..öhh itt vagyok ..-gondolkodtam el mit is mondjak,majd folytattam -itt vagyok barátnőméknél,suli után átjöttünk Annie-vel! -nyugtattam le,hogy nincs semmi baj.Pár perc múlva végre letettük.A telefonomat beleraktam a nadrágom zsebébe és megfordultam.Niall még mindig ott állt tőlem pár méterre. A mögötte lévő csendre ő is feleszmélt és sietve rám nézett. Ott álltunk és bámultuk egymást szerencsétlenül. Egymásra mosolyogtunk.Tekintetétől testemben bizsergést éreztem. Majd végül megszólalt.
-Szia! -mondta zavartan..és egyszerre édesen.
-Szia..-hadartam vissza elpirulva.
Közelebb lépett hozzám,szemeink újra találkoztak.
-Neked is boldog új évet még egyszer! -mosolyogtam őszintén.
Viszonozta gesztusom.Mindketten éreztük,hogy egymás ölelésére vágyunk..de megzavarták a percet.
-Naa  jöttök már? -sürgetett Harry.
Niall-el összenevettünk,bementünk,majd helyet foglaltunk a kanapén a többiek mellett.
Elindítottuk a filmet.Igazából én is parázom az ilyenektől. Körbenéztem a többieken..Annie szorosan hozzábújt Harry-hez. Liam egy párnát ölelve gubódzott a garnitúra sarkában,ki mellett a bátrabb Sophia ült kényelmesen elhelyezkedve.
Perrie aranyosan ült a földön Zayn ölében. Én pedig Niall mellett. Lábaink összeértek.
Már egy ideje tartott a film,mikor valami hangos ricsajt hallottunk a konyhából. Páran megrezzentünk a váratlanul jött hangtól. Nos igen..Louis azóta is az ebédet próbálja elkészíteni..de azt hiszem kiemelhetem,hogy csak PRÓBÁLJA.
-Megyek és segítek neki..-szólalt fel barátnőm. Valahogy éreztem,hogy a film sem tetszett neki igazán..így főként nem izgatta,hogy abba kell hagynia a tv-zést.
Annyira elvonta a figyelmem ez előbbi dolog,hogy csak mereven bámultam a tv-t magam előtt,mikor hirtelen felbukkant a képernyőn egy ijesztő alak sikítva. Én is felsikoltottam,lábamat reflexből fel húztam. Ezzel a kukoricát kiborítottam magamra,és a mellettem ülő fiúra. Niall azonnal aggódóan rám nézett,a többiek persze nevettek.
-Jól vagy? -szedte közben fürgén össze a rajtunk heverő kukoricát.Cikisen éreztem magam.
-Igen..ajj nem akartam! -mondtam és segítettem neki.Minden mozdulatomat aranyosan figyelt. A tál már majdnem újra megtelt,mikor egyszerre nyúltunk az utolsó darabért és összeütközött a kezünk.
-Semmi baj!-Nevettünk fel ,majd visszaültünk eredeti helyzetünkbe.Valamit kotorászni kezdett maga mellett.
-Oda adjam a macim? -nyújtotta felém barna plüssállatát.
-Hát ha nem bánod elkérem..-nevettem és szorosan magamhoz öleltem.Cuki,hogy még ennyi idősen is fontosak neki ezek a kis jószágok..mint egy kisgyerek.
Olyan érzés volt,mintha őt szorítanám magamhoz.Illatuk tökéletesen megegyezett. 'Niall maci'. Ekkor  puha érintést éreztem bal vállamon.Végig vezettem rajta szemeimmel,míg a tulajdonosának a tekintetét meg nem találtam. Niall karolt át megvédően..Összemosolyogtunk.

(Louis szemszöge)

Hát ez nem megy nekem. Soha többé nem vállalom a kajafelelős szerepét. Egy egyszerű kis csokis sütit szerettem volna sütni, de odaégettem, megsütöttem a kezem olvasztott csokival, és a végén, hogy jobban nézzen ki, telefújtam tejszínhabbal, amiről a végén kiderült, mikor már az egész süti egy nagy hókupacnak nézett ki, hogy romlott a hab. Ez már túl sok bénáskodás egyszerre.

- Jesszus.- lépett be a konyhába Annie fintorogva.

- Bocsi...csak sütök.-poénkodtam.

- Érzem...sajnos..-fogta be az orrát mosolyogva.- Azért jöttem, hogy besegítsek egy kicsit. Mit szólsz?

- Tiéd a pálya!- nagy örömmel levettem a kötényem, ami mellesleg csupa csoki lett, és odaadtam a lánynak. Hátul a kötény fűzőjét megkötöttem neki. Kicsit összerezzent az érintésemre, de hagyta, hogy egy szép nagy masnit kössek rá. Jól állt neki.Nagyon rég volt az,hogy így kettesbe voltunk, és valahogy ez nagyon hiányzott.

- Uh..ez mi?- nézett csodálkozva az alkotásomra.

- Hát csokis süti, tejszínhabbal.

Összenéztünk, és elkezdtünk szakadni a nevetéstől. Abba se tudtuk hagyni. 

Annie beleírta az ujjával a habba, hogy "Jó étvágyat hozzá!". Ezen még jobban nevetnünk kellett. Már a többiek is bejöttek, hogy mi bajunk van.

A látványon mindenki röhögésbe tört ki, kivéve Harry-t akinek volt egy kis féltékenység a szemében.
- Ugyan hagyjátok már a sütögetést, és inkább jöjjetek be filmezni!-"hisztizett" Zayn.
- Pedig most jöttem ide sütni egy másikat!- nézett a panaszkodóra Annie.
- Én meg már lemaradtam a film elejéről, szóval segítek neki...-ajánlkoztam.
- Hát jó, ti tudjátok. Mi mentünk.- legyintett Liam, és visszament Sophiaval a szobába. Így tett Perrie és Zayn is. Már csak hárman álltunk ott, mi ketten, és Harry.
Reménykedtem, hogy ő is visszamegy, de nem tette. Kicsit idegesített.
- Maradhatok?-kérdezte, még mindig egy picit féltékenyen.
Egyikünk sem válaszolt. Annie ijedtségében elkedzte lapozgatni a receptes könyvet.
Én farkas szemet néztem Harryvel.
Talán most kellene elmondanom a lánynak az igazságot...

11. Fejezet-- Szilveszter

Köszönjük a több,mint 2000 megtekintést!!!Meghoztuk a kövi részt,reméljük tetszik! Jó olvasást:)

(Annie szemszöge)

 Próbáltunk Rachel-lel felszaladni a domb oldalán. Nagy nehezen feljutottam és újból futásnak eredtem.Még mindig kergetett,ezért egyre gyorsabbra vettem a tempót. Harry éppen felfelé húzta a szánkót,mikor Rachel már a nyomomban volt.

- Harry segíts! -kiáltottam neki nevetve.

Gyorsan odajött és beállt elém háttal, kinyújtott karokkal..azaz úgymond egy 'tilos tovább menni' pózt vett fel, hogy távol tartsa tőlem Rachel-t.
Nem hittem volna,hogy ezek után ilyen könnyen megfogok emberekkel barátkozni,de velük mégis...
Odamentem Harry mögé,megfogtam havas kabátját és kikukucskáltam a hóna alatt.A lány ott állt előtte egy lebiggyesztett mosollyal,én pedig a fölöttem lévő fiúra vetettem tekintetem.Egymásra mosolyogtunk.

-Minden oké? -vigyorgott.

-Aha! -nevettem vele.-Köszi!

-Szívesen..hát igen,ha én nem vagyok elkapott volna! -kacsintott.

-Te kis megmentő! -böktem vállba egy szemforgatással.

Ekkor eszembe jutott,hogy amit kimondtam..valójában igaz..Bámultam arcán lévő gödröcskéit.

-Na mi az?

-Öhh,ja semmi! -mosolyodtam el.

-ARRÉÉÉBB!! -futott Liam felénk, ezzel a beszélgetésünket megszakítva, akit Sophia kergetett kezében egy nagy hókupaccal. Szórakoztató látvány volt.

Harryvel arrébb léptünk, utat engedtünk kettőnk között nekik,és nevetni kezdtünk. A gyomrom ekkor megkordult.A kezem a hasamra tettem,és az előttem álló fiúra néztem.

-Éhes vagyok! -majd egy kisebb gondolkozás után felcsillant a szeme.

-Gyere mennyünk el enni! Ismerek itt a közelbe egy éttermet!

-Harry,én nem nagy valamire gondoltam...

-Jó lesz! Na gyere! -és elindultunk a többiek felé.-Elmegyünk kajálni! -szólt oda nekik.

-Várjatok,mi is éppen megyünk! Addig mehetnénk együtt! -mondta Zayn,miközben álltak fel a hóból, és azonnal el is indultak.

Elköszöntünk a többiektől,mert ők még maradtak. Már elindultunk,mikor megálltam,hogy megigazítsam a sálam. A mellettünk haladó páros már jó pár méterrel beelőzött. Aranyosan nevetgéltek,miközben kézen fogva mentek előre.

-Várjatok meg! -ekkor megálltak,hátranéztek és bólintottak egyet,mosolyogva.

-Húzzalak?-kérdezte Harry miközben kérdőn rám nézett a napban csillogó szemeivel.

-Nem kell,inkább sétálnék! -tudattam vele.

-Akkor gyerünk! - 'utasított' és a magunk után hagyott mély nyomokon próbáltunk nagy nehezen, sietve át szökdellni,hogy utolérjük az előttünk lévőket,mikor Harryvel ösztönösen megfogtuk egymás kezét. Erősen megszorítottam,amikor hirtelen átugrottam egy nagy hóbuckát.Nevettünk. Ekkor mellettünk suhant el a szánkóval Louis,ki Rachel-t húzta maga után.Egymásra néztünk egy apró mosoly kíséretében,majd ő az összekulcsolt kezünkre tekintett.Eltűnt a mosoly az arcáról és ,mintha szomorúan nézett volna újra szemeimbe..én pedig sietve lenéztem,és az utat kezdtem el figyelni. Szerencsére megtörték a pillanatot.

-Sziasztok! -köszönt el újból Rachel. Visszaintettünk,majd gyors tovább mentek.

Nem szóltam semmit,csak mentünk tovább,most már Zayn-ékkel.Útközben jól elvoltunk,és a talált közös témákról beszélgettünk,mikor az egyik utca végére értünk.

-Mi itt emerre megyünk! -szólalt meg Harry.

-Jó!-mondta Perrie,majd rám nézett és folytatta- Téged meg örülök,hogy megismerhettelek -és adott egy ölelést,amit természetesen viszonoztam.

-Én is! 

-Na jó étvágyat! -mondta nevetve Zayn,mielőtt elváltunk egymástól.

Ketten maradtunk Harryvel. Összenéztünk,és tovább mentünk.Ekkor oldalt leselkedő, vihorászó lányokat vettem észre.

-Öhmm..-próbáltam mutogatás nélkül elmagyarázni mondanivalómat.

-Futás! -mondta,mintha valami nagy baj lenne,majd megragadta a kezem. Egy ideje futottunk össze-vissza, majd végre áttértünk egy kisebb útra és megálltunk.

-Ebben már gyakorlott lehetsz..-fújtam ki sietve a levegőt,kezemet a térdemre támasztottam. Nevetni kezdett reakciómon. 

-Ehh ez csak semmiség,amúgy futni se lett volna muszáj, csak mert ránk fér az edzés! -poénkodott a pár órával ezelőtti mondatommal.
Mérgesen próbáltam ránézni,de szerintem valami egészen mást lehetett belőle kivenni,mert jól szórakozott rajta.-Na gyere,pattanj fel a szánkóra,húzlak!-mosolygott.

Elfogadtam ajánlatát és felültem.Kényelmesen elhelyezkedtem.Gyorsabban húzott,mint én odafele őt az biztos. Elképzeltem azt a pillanatot,ahogy nagy erőlködéssel próbáltam megmozdítani,nevetnem kellett.

-Na itt is vagyunk! -mutatott a bizonyos étteremre.

A szánkót a falnak támasztotta.

Kinyitotta nekem az ajtót és előre beengedett.

-Válassz egy asztalt! -mondta mosolyogva.

Ekkor leültem találomra az egyikhez,"nekem mindegy,csak végre ehessek" gondolattal. Ő is helyet foglalt az asztalnál velem szembe,majd vártunk.A szalvéta különféle hajtogatás módjaival szórakoztattuk el magunkat.Nemsokkal később fel vették a rendelést,amit rövid időn belül ki is hoztak.

-Ez mi? Én fasírt golyót kértem,nem ilyen valami nem tudom mit! - panaszkodott színészkedve.

-Hát te választottad! -közben forgatta ételét villájával maga előtt.

-El kérhetem a villád? -majd válaszomat meg sem várva,elvette tányérom mellől. Arra is rárakott egy másik fasírtot és szemei elé tette őket. Nyelvét egy pillanatra kinyújtotta.Nagyon vicces volt,röhögni kezdtem.

-Szemgolyó-fasírtgolyó!
-Te bolond-kacagtam az értelmetlen hülyeségén.

A kék sapkája még mindig a fején volt,fürtjei egy részét ezzel takarva.

Aztán mondott még egy két vicces dolgot,amin annyira nevetnem kellet,hogy még a vizet is félre nyeltem. Erősen köhögni kezdtem.

-Azért ennyire nem volt vicces! -és sietve átnyúlt az asztalon ,hogy megveregesse a hátam. 

Szerényen megköszöntem.

Jó volt ma ez a kikapcsolódás,hogy nem döglődtem egész délelőtt a szobámba..és bevallom Harry-vel is jó lenni. Teljesen elengedtem magam.

Jóízűen mindent elfogyasztottunk,majd megjelentek a számlával. Most már sietnünk kellett,nehogy körül vegyenek minket.

-Tessék! -adta át Harry a pénzt.

-Hé! -néztem rá meglepődve.

-Fizetem a részed! -mosolygott.

Már nyitottam volna a számat,hogy ellenkezzek,de magabiztosan bólintott egyet.

Lesegített a csúszós lépcsőn,majd elindultunk.

-Haza kísérlek! 

-Rendben! -majd kezét felém nyújtotta és megfogtam.Még a közelben jártunk,mikor észrevettem egy cukros csomagot a hóban,és felemeltem.

Oda mutattam Harry-nek.

-Nahát! Régen emlékszem, mindig ilyet ettem. Anya hozta folyton haza! -mosolyogtam miközben néztem a zacskót.

-Aha,nagyon érdekes! -nevetett fel.

-Héé! -szomorodtam el.

-Na! Tényleg az! Csak vicceltem! -majd elvette a kezemből és elolvasta- Nagyon aranyos! -és rám mosolygott.

Kidobtuk a szemetet egy közelben lévő kukába,majd siettünk tovább.

-Megérkeztünk! -jelentettem ki.

-Nem mondod..! -vigyorodott el.

-Folyton kötözködsz! -néztem le a lábunkra.

Ekkor felemelte az állam,és szemembe nézett. 

-Na,ne vedd komolyan!-majd csöndbe maradt egy kis ideig.-Olyan jó volt ma! 

-Az! -helyeseltem előbbi szavait. 

-Akkor ezt a szánkót most húzzam üresen haza? -nevetett,miközben az említett tárgy felé biccentett.

-Nincs más választásod! -mondtam vissza incselkedve.

Majd hirtelen újból rám nézett.Összemosolyogtunk.Szemének árnyalatait tanulmányoztam a néma tekintetünk közben,és elmosolyodtam, ismét.Hirtelen egészen közel hajolt, és megcsókolt. Ledöbbentem. Mit akar?! Elhúztam a fejem tőle. Nem tudtam mit reagáljak,csak néztem  rá mereven.

-Bocsi..Ne-nem nem úgy,ne haragudj!! -habogta össze a lehető legzavarodottabban.
- Dehogy haragszom, semmi gond...csak ez nekem túl gyors...
Kiengesztelésül nyomtam egy nagy puszit az arcára, mire a zavartsága azonnal eltűnt, és megölelt.
- Várni fogok ameddig szeretnéd!-suttogta.
 Kicsit megijedtem a mondatán. Egész eddig a pillanatig barátként tekintettem rá...a kéz a kézben sétáláson kívül...

-Most már fázok! -karoltam át magam, elterelve a témát.

-Menj csak be..én is kezdek szétfagyni...Köszönöm ezt a napot, Annie!
- Én köszönöm!- majd még egyszer megöleltem reflexből, olyan erősen, ahogy csak tudtam.
- Au!- nevetett halkan.
- Jaj bocsi..!
-Jólesett.-kacsintott.- Na, hát akkor..boldog új évet!
- Tényleg! Neked is! Szia!
Megvártam, amíg eltűnik a szemem elől, majd összekuszált gondolatokkal magam elé motyogtam.
- Találkozunk jövőre, Harry Styles.

**másnap
Anya még délelőtt 'elrángatott' a rendőrségre,hogy feljelentést tegyünk Dave ellen. Nagyon nem volt ehhez kedvem,se erőm,de muszáj volt.Hamar sorra is kerültünk,és behívattak.Ezt követően elmondtuk mit szeretnénk.Hamarosan intézkedni is kezdenek..magyarázták.Bevallom kicsit örültem annak,hogy most visszavághatok neki..
El kellett mondanom Dave-ről minden információt amit csak tudtam,azonban a jelenlegi tartózkodása nagy kérdés volt.
-A tárgyalást viszont addig nem tudjuk elkezdeni, amíg a tettest meg nem találtuk! -jelentette ki az előttem ülő rendőrnő.E mondatától megrezzentem,és elképedtem.Élőbe kell látnom azt a mocskos képét ezek után?! Sokkolódtam le teljesen a gondolattól.Újra egymás szemébe kéne néznünk..Nem..fordítottam el a fejem undorodva,miközben egyre jobban eltöltött a bosszú.
Anya válaszolt helyettem,majd mikor egy újabb mondatra lettem figyelmes visszafordultam.
-És egy tanúra is szükség lenne! -mondta,miközben szemüvegét feljebb csúsztatta és az előtte lévő papírokat tanulmányozta. Egyből bevillant valaki.
-Öhh..rendben! Ezt megoldom! -válaszoltam tudatosan,Harry-re gondolva.Mosolyognom kellett.Vissza gondoltam arra az éjszakára amikor megmentett,és megvédte álmaimat..ellene,az ellen aki miatt most itt vagyok.
Végeztünk.Már haza felé tartva,gondolkoztam el. Átgondoltam ezt az egész ügyet,végül azt a kérdést tettem fel magamnak,hogy 'miért?' Főleg ma nem kéne ezen agyaljak..' Ne hagyjam,hogy ő rontsa el ezt a napom! ' Vannak még jó emberek is,gondolva itt a nemrég említett fiúra..Harry. Megfogom kérni,hogy legyen ő a tárgyaláson a tanú, és,hogy meséljen el majd részletesen mindent.Úgyis megteszi értem.Felvillant szemeim előtt a kapuban mosolygó arca.
                                                    
Majd az is eszembe jutott,hogy este buliba megyünk..miért kéne csüggedni? Ne foglalkoztasson semmi baromság.Inkább elmélkedem a jó dolgokon..Egyből visszajött az élet kedvem,és pozitívabban töltöttem el az út hátralevő részét.
Otthon jókedvűen pakolászgattam az estére,miközben bátyám szórakoztatott.

(Christine szemszöge)

Az év utolsó napja volt.Azaz szilveszter. A sulinkból egy igazán menő végzős fiú,Justin rendez a közelben egy házibulit,ahova minket is meghívtak Annie-vel. Tehát gondolom a mai este se lesz unalmas!
Gyorsan telt az idő, így készülődni kezdtem.Nem sokkal később a csengő hangjára lettem figyelmes.Kinyitottam, és Annie állt előttem egy fülig érő mosollyal.
-Sziaa! -öleltük át egymást,miközben visszaköszönt.
-Mi ez a boldogság? -nevettem,miközben néztem rá kérdőn.
-Oh semmi! Na menjünk is be, sietnünk kell! -magyarázta vidáman,és elindultunk befelé.
Hát oké.Nem tudom mi lesz este,hogy ennyire feldobta,de engem is egyre izgatottabbá tett. Agyaltam, mikor barátnőm levetette magáról a kabátját és megláttam karcsú testén díszelgő ruháját.
-Wow! Ez gyönyörűen áll! -tátottam el a szám.
-Köszönöm! -mosolygott vissza szerényen.
A szekrényről elvettem egy kis rágcsát és elindultunk a folyosón,egyenesen a szobám felé.Annie helyet foglalt az ágyamon Spot mellett,és simogatni kezdte.A kutyusom ezt egy kis nyaldosással köszönte meg.
Folytattam sietve pakolászásom,mikor mesélni kezdett.
-Képzeld,ma voltunk a rendőrségen anyáékkal..
-Dave?! -tettem fel egy elég egyértelmű kérdést.
-Igen..feljelentettük! -nézett maga elé.
-Én is ezt tettem volna!
-Megérdemli..-nyögte ki,és válaszul küldtem egy egyetértő mosolyt.
Spot ekkor hirtelen leugrott az ágyról.Megijedtem a váratlan mozdulatától.Nevetni kezdtünk tekintetemen.
-Na de most már haladj! -adott egy vicces kézmozdulattal parancsot.
-Nem tudom,mit vegyek fel.. -néztem tanácstalanul rá.
-Hát nézz szét!
Kinyitottam a szekrényem,hogy kiválasszam a megfelelő ruhám,mikor észrevettem egy különlegeset a többi közé felakasztva. Azt,amit Niall-től kaptam.Lassan végig simítottam a szegélyén,s közben felidéztem azt az estét ,amikor megvette nekem.Elmosolyodtam.Pár percre elkalandoztam ,mikor eszembe jutott,hogy sietnem kéne,és újra keresgélni kezdtem.Megtaláltam a megfelelőt,majd gyors behullámosítottuk a hajam.Odaálltam a tükör elé,hogy ellenőrizzem kinézetem.
-Te is gyönyörű vagy! -adott biztató szavakat barátnőm,mire megfordultam.
-Lassan ideje indulni. -mondtam.
Valóban már késő volt,így elköszöntünk mindenkitől,felöltöztünk,és útnak indultunk.Mindketten vártuk. Fagyoskodtunk picit sétálás közben, de szerencsére nem kellett sokáig,hisz hamar odaértünk. Kíváncsian egyben izgatottan nyitottunk be az ajtón.
-Hű mennyien vannak! -néztünk körbe.
Nagyon sokan voltak..és a ház is hatalmas volt.Hangos zene szólt a hangszórókból,amire lelkesen táncolt mindenki.Felismertünk pár embert,vidáman köszöntünk egymásnak. Bementünk a nappaliba,és egyből a kajás asztalhoz siettem.Annie követett.
-Szerinted ehetek? -néztem barátnőmre szégyenlősen.
-Persze,azért van..,de ne légy már ennyire éhenkórász,most értünk ide! -mondta nevetve. Vállat vontam reakcióul és lenyeltem a falatot.
A következő fél órába körbenéztünk,felfedeztük a ház különböző részeit..Az udvar már ilyenkor is a picit ittas fiatalok vihorászásával volt tele,de mivel fáztunk visszamentünk.Elfoglaltuk magunkat egy fotelben és úgy beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat.
-Elég türhető a társaság! -jelentette ki Annie.
-Aham.Szerencsére! -válaszoltam vissza nevetve.
Oldalra böktem,hogy nézzen rá a sarokban lévő csókolózó párra a sulinkból,mire összekuncogtunk.
Ezután mereven rám nézett,mintha eszébe jutott volna valami,én pedig kérdőn felvontam a szemöldököm a mondatára várva.
-Christine.. -kezdte el zavarodottan.
-Hmm?
-Harry megcsókolt. -bökte ki gyorsan. A szemeim nagyra nyitottam.
-Harry? Mégis hogy?Vagy mi? Waoow! -döbbentem le.
-Igen.Tegnap.
-Ez, ez ..
-Hihetetlen.-fejezte be. Automatikusan mosolyogtam,és kicsit előrébb csúsztam székemen,hallgatva további mondani valóját.Biztosan a szánkózáson..úgy sajnáltam,hogy nem lehettem ott,velük..vele.
-De nem rég ismertem meg..ez nekem gyors,főleg így Dave után.-nézett rám.
-Harry jó fiú!Bízhatsz benne! -kezdtem el,majd nevettem egy kacsintás kíséretében.
-Elhiszem..és olyat még senki nem tett értem,amit ő értem..-mosolygott.
Bólintottam egyet.Pár másodperccel később hangos tányér csörömpölésre lettünk figyelmesek.
Felpattantunk kényelmes ülőhelyünkről,és a hang irányába siettünk.
-Mi történt? -kérdeztem kíváncsian egy sulis barátnőmet.
-Csak valaki véletlen felborította az asztalt! -nevetett.
-Még jó,hogy nem voltunk ott! -mondta Annie,majd összenéztünk és mi is nevetni kezdtünk.
Hosszasan elbeszélgettünk a folyóson Rebeca-val,majd később többen is csatlakoztak társaságunkhoz. Jól elvoltunk,eltekintve attól,hogy néha nem mertem beleszólni a beszélgetésbe,Annie-vel ellentétben, ki már a lehető legjobban feloldódott közöttük. Nem sokkal később a  házigazdát szúrtam ki a lépcső mellett.Végülis nem volt nehéz,jól hátrafésült haját észrevenni,meg eleve mindenki körülötte volt.Éppen valamiről beszélgethettek,mikor észrevett minket és odajött üdvözölni.
-Örülök,hogy eljöttetek! -meglepődtem reakciójától..nem igen szoktam ezzel a társasággal beszélgetni.Én nem közéjük tartozom,de attól jól esett gesztusa..és válaszoltam:
-Mi köszönjük a meghívást! -mosolyogtam.
A többiekkel is váltott pár szót,majd telefon csengést hallottunk.
-Azt hiszem,csörög a telefonod! -szólt oda Justin-nak barátnőm.
-Ohh tényleg,köszi! -és felvette. -Óó szia anyuci! -fordult el.Többiekkel egymásra néztünk és szakadni kezdtünk.Gyors lehalkította a zenét.
-Hé miit csinálsz?? -jött oda hozzá két fiú mérgesen.
-Csssss! -mutattuk oda nekik.
-Nem anya nincs nagy buli! Nem semmi pia! -folytatta a telefon beszélgetést a mellettünk álló fiú.
Mindenki síri csöndben volt,és nevetett háta mögött.Nagyon vicces volt.
Valaki hirtelen leejtett egy poharat a kőre.Széttört.
-Nem anya ,nem történt semmi!.. Nem, nem ide jöttek a rendőrök.Anyuci.Nem ne gyertek haza!..Letehetem?..Tudom,hogy szerettek,én is titeket.puszi! -tették le.
.Pont egy ilyen menő fiút hívja fel az anyukája.Hát mindenki nevetett.
-Anyucii! -gúnyolódott valaki.Valóban vicces volt. Justin nagyon zavarodott lett..cikisnek érezte.
Majd ,mikor már letudták a témát újra visszakapcsolták a zenét és folytatták a szórakozást.Mi elvonultunk x-boxozni. Nagyokat nevettünk.Egyszer csak odajöttek hozzánk néhányan.
-Gyerekek!Mindjárt éjfél! Gyertek koccintsunk! -mosolygott.
Mindenki megfogott egy pezsgős poharat,amiket meg is töltöttünk gyorsan.Odaálltunk a tv elé és az éjféli himnuszt meghallgatva vártuk,hogy az óra mutató 00:00 -t mutasson.
"Ez az év is jól telt.Teljesült régi álmom,és ezt követve megfogadtam,hogy a következő évben is csak a saját álmaim követem,és nem fogom hülyeségekre pazarolni az időmet" emlékeztem vissza,amikor mindenki felkiáltott:
-Boldoog Újévet!!! -az egész ház betelt a hangoskodásunkkal.Mindenki dudát fújt,ujjongott,de a legfontosabb,mindenki vigyorgó arccal lépett át az új évbe. Koccintottam az ismerőseimmel,és a legjobb barátnőmmel.
-Köszönöm,hogy itt voltál velem! -öleltem át.
-És itt is leszek! -válaszolt Annie meghatóan.Nagyon örülök,hogy megismertem.Sok mindent köszönthetek neki.
-Gyertek! Tűzijátékozuunk!! -ordított valaki az udvar felőli ajtóból,amire mindenki elindult kifele.
Annie-vel kiválasztottunk egy helyet ahonnan tökéletesen láttunk mindent. Fel lőtték az elsőt,majd a másodikat.Éjfél után pár perccel volt.Gyönyörű volt a tűzijáték.A fényei csak úgy villogtak a sötét égen.Eszméletlen,..néztem tátott szájjal. Durrogó hangja töltötte be az egész teret,amikor hirtelen megzörrent a zsebembe a telefonom. Üzenetet kaptam.Elmosolyodtam,mikor megláttam, és megnyitottam..
"Boldog új évet Christine!:) Niall xx.""
Többször is pislognom kellett a képernyő előtt,mire felfogtam.Szívem hevesen kezdett verni,és rettentő nagy boldogság fogott meg.Rám gondolt..Elpirultam.
"Neked is:)!!.." -írtam vissza üzenetemet remegő kezemmel.A durrogás zaját közben még mindig lehetett hallani,és szemeim sarkából láttam a villogó fényeket,amit mindenki csendben figyelt.
Olyan ..nem is tudom..varázslatos volt.

10. Fejezet-- Szánkózás

Még most a héten rakunk új részt, ha meglesz az öt komi :)

(Niall szemszöge)

  Christine-ék elmentek. Hosszasan még bámultam az ajtót,majd mikor hátulról,valami zaj csapta meg a fülemet visszatértem..Elővettem a cetlit,..megnéztem és mosolyognom kellett.Visszaraktam a zsebembe, majd leültem a tv elé.

Lassacskán besötétedett. Már az összes fiú itthon volt, és csatlakoztak mellém. Sok ideje ültünk ott együtt csöndben,mikor Liam egyszer csak felállt,.. és kinézett az ablakon.

- Arra gondoltam,holnap csinálhatnánk valamit! -fordult meg.

- Mit? -kérdezte Louis érdeklődően. 

- Hát elmehetnénk szánkózni a lányokkal,úgyis tiszta hó minden! Használjuk ki!- válaszolta Liam.

- Ez jó ötlet! Hívjuk meg Annie-éket is! -torpant fel Harry. 

- Akkor szólok Christine-nek!  -szólaltam meg, és hirtelen mindannyian felém fordultak.Kíváncsian néztek szemeimbe,mikor Harry végre megszólalt.

- Légyszi ,mond neki ,hogy szóljon Annie-nek is! 

- Rendben! -bólintottam egyet,majd felálltam. 

Kisétáltam az előtérbe és már tárcsáztam is a számot.Kicsengett.Izgultam..vagy nem is tudom ,milyen volt ez az érzés.

- Haló? -szólt bele egy aranyos hang.

- Chrisitne? Ö..Niall vagyok! -nyögtem ki.

- Igen! -egy kis szünet után folytatta -.. Szia! Valami baj van?

- Nem dehogy!- Azért hívtalak,mert a fiúkkal elmegyünk holnap szánkózni,és arra gondoltunk jöhetnétek ti is Annie-vel..Szóval.. eljönnél? -mondtam zavarodottan,egyben reménykedve.

- Háát..szívesen jönnék,de az a baj hogy..sajnos nem érek rá. Holnap lesz öcsi fellépése amin feltétlen ott kell lennem. 

- Ohh értem.

-Sajnálom.Szívesen mentem volna! -hallottam hangján ,hogy ő is elszomorodott.-De azért szólok barátnőmnek! 

- Jó! -Erre Harry jelent meg és elkérte a telefont.

- Szia! Kérlek megmondanád Annie-nek,hogy ha beleegyezik ,akkor holnap reggel 10-re megyek hozzájuk?!--Okés! Köszii! -és visszaadta a készüléket a kezembe egy mosoly kíséretében.

- Akkor ,majd legközelebb!Sok sikert tesódnak! - tisztán lehetett hallani,hogy elmosolyodott szavaim után.

- Köszi! -mondta szerényen.

Majd elköszöntünk és letettük. Vissza sétáltam a fiúkhoz.Nem mutattam..de belülről lecsüggedtem.

- Na mi van? -kérdezte Zayn.

- Nem jön,nem ér rá, de Annie-nek majd szól. -ültem le egy fotelba.

- Hát akkor ennyien megyünk majd..Reggel időbe kész legyetek! -indult el a szobája felé Louis.

- Ömm..én se megyek.. -szóltam utána.

- Mi? -nézett Harry.

- Hát nekem nem lenne párom..és..nem akarok ott ólálkodni..meg..

- Értem. -vágta rá Liam a befejezetlen mondatomra.

-Kár! -sajnálkozott Louis.

-Jó szórakozást!- mondtam nekik.

 Valóban..kellemetlen lett volna ott lennem.Húztam volna egy üres szánkót vagy mi?! Vicces lett volna,ugyanis nem akartam senkihez se odatolakodni.

Már nem volt kedvem ott üldögélni így én is felálltam ,és Louis-t követve bementem a szobámba.Elkeseredett voltam..Nem tudom miért..sajnáltam,hogy nem jön Christine. Jó lett volna. Elképzeltem,ahogy együtt borulunk bele a hóba,és egymásra mosolygunk..
Milyen jó lett volna!

 

( Annie szemszöge)

 - Édesem..beszélnünk kell.- mondta lágyan anya.

-Rendben..-ültem le a kanapéra.

Szerencsére hamarabb hazaértem, mint ők...

- Apáddal úgy döntöttünk, feljelentjük Dave-et...gyilkossági kísérletért.- zúdította rám az egészet.

- Tessék?!

- Jól hallottad..- morogta apa.- Nem lesz semmi bajod. Ez így helyes!

Nem válaszoltam, csak bámultam a padlót.

- Holnap bemegyünk veled a rendőrségre.- fogta meg a vállam anya.

- Holnap? Én..én...félek...- vallottam be.- Nem lehetne várni még egy-két napot? Mondjuk szilveszter után.

- Akkorra túl késő lenne az ügy! Dave így is már messze járhat, biztos elmenekült.- emelte fel a hangját apa.

 - Apádnak igaza van! Meg mire megtalálják, és meghozzák az ítéletet, több hónapba is telhet!

- Jól van..menjünk...

Gyorsan felszaladtam a szobámba, nehogy tovább folytatódjon ez az egész.Nem akartam róla beszélni.

Még csak este 8 óra körül járt az idő, de én úgy döntöttem, már lefekszem aludni. Még mindig elég rosszul voltam, fájtak a sebeim, és a fejem is ugyanúgy sajgott, mint reggel.

Hirtelen megrezzent a telefonom.

  Szia! A fiúk meghívtak minket szánkózni, de én nem tudok menni :((

  Ugye megleszel egyedül is?

   Ha tetszik az ötlet, Harry  reggel jön eléd 10re, szánkóval :D

   Jó szórakozást! :*

                                                  Christine

 Nevettem egy nagyot, mert egyből elképzeltem, ahogy Harry megjelenik egy szánkóval a házunk előtt, mint egy kisgyerek. 

Christine mondta, hogy holnap Tommy-nak furulya fellépése lesz, szóval tudtam, miért nem ér rá. Sajnálom, hogy nem tud jönni!

Igazából nem érzem úgy, hogy ott lenne a helyem, hisz nem is ismerem őket rendesen. De mivel imádok szánkózni már 5 éves korom óta, úgy döntöttem, elmegyek.

Harry nagyon szimpatikusnak tűnik, teljesen egy hullámhosszon vagyunk, ugyanazok a dolgok érdekelnek, mint őt, és szinte ha ránézünk egymásra, tudjuk mire gondol a másik. Tudom, hogy betegen hangzik, hisz egy napja ismerem...de így van. Meg amit tett értem...sosem fogom elfelejteni.

Nem magyarázkodtam semmit, egyszerűen írtam Harrynek egy  két szavas üzenetet.

Jöhetsz reggel ;)

 Leraktam a telefont, és még egy picit gondolkodtam mindenen, majd a fáradtság álomba merített.

(Harry szemszöge)

Éppen 3-an vacsoráztunk és beszélgettünk az új dalunkról, amikor megrezzent a telóm. Intettem, hogy pillanat, és megnéztem. Annie írt, egy rövid kis üzenetet, de ettől is fülig ért a szám.

- Na mivan?- bökött oldalba Liam.

- Annie eljön holnap!

- Szuper!- emelte fel a hüvelykujját Zayn.- Akkor ezek szerint...mindenkinek itt lesz a barátnője,persze szegény Niallt kivéve.

Kicsit furcsán néztem, hiszen Annie nem is a barátnőm...egyszerűen csak...
Majd folytattuk az evést és a beszélgetést..miközben elgondolkoztam.

Egész nap kerültem Louis-t hiszen, hazudtam Annie-nek arról, hogy ki mentette meg...Nem tudom, mi a francnak kellett, de kicsúszott a számon. Tudtam, hogy nem maradhat örökre titokban, nagyon zavart, hogy bármikor kitudódhat. Viszont így Annie még jobban kedvel. Első pillantásra megtetszett, de még magamnak se mertem bevallani.

-Harry és neked erről mi a véleményed? -kérdezett Zayn.
-Hmm? Bocsi mond mégegyszer,miről? -értetlenkedtem.
-Min gondolkoztál el úgy?
-Áhh semmin,csak elbambultam-tudtam le. - Na miről is volt szó? -tereltem vissza a témát.

Késő estig ültünk kint.,miközben jó sok mindent átbeszéltünk.Egy idő után mivel már hulla fáradtak voltunk elmentünk aludni,hogy jól kipihenhessük magunkat másnapra.

**reggel

Rohanva húztam magam után a szánkót, nehogy elkéssek. Néha megcsúsztam és majdnem elestem, de sikerült talpon maradnom.

Végül megérkeztem, és kicsit izgulva bekopogtam az ajtón.
 Kicsit sokat kellett várnom, mire kinyitotta egy fiatal nő azt.

- Jó napot...öhm.. Annie-ért jöttem.

- Heló. Nem értem mire gondolsz..- ráncolta össze a homlokát. 

Ekkor szerencsémre megjelent az ajtóban Annie. Így kipihenten kétszer olyan szép volt.

- Szia.-mosolygott, mire visszaköszöntem.- Anya, tudod, ő Harry, mondtam korán reggel, hogy jön...Megyünk szánkózni.

- Annie...akkor még félig aludtam az ágyban, ha nem vetted volna észre.-mondta keményen, de mosolygott.

- Jó, igaz..bocsi. Megyek öltözni, egy pillanat.- szólt, majd el is tűnt.

Kicsit zavarba voltam, nem mertem a nőre nézni.

- Harry...-suttogta.- Ha bármi baja esik a lányomnak miattad, ha összetöröd a szívét, ha becsapod...esküszöm megemlegeted!

- Nem fogok csalódást okozni.-mondtam remegve, de még mindig nem a szemébe nézve.

- Ígérd meg!

Már nyitottam a számat, amikor kilépett az ajtón Annie egy szép fekete kabátban, és egy szürke sapiban.

- Mehetünk?- nézett lágyan az anyjára.

- Persze, kincsem. Nagyon vigyázz magadra, és 2 óra előtt érj haza.- nyomott egy puszit az arcára.

- Okés, szia.- köszönt el, és elindultunk az utca felé. Hirtelen megtorpant, és visszafutott az anyjához.- Köszönöm, hogy elengedsz, nagyon sokat segít rajtam, ha nem itt bent poshadok a gondolataimmal.

- Nincs mit.- mosolygott, majd bement a házba.

- Itt vagyok, mehetünk.- érkezett vissza mellém. 

- Milyen jó fej az anyukád!

- Oh, köszi...tudom...de nem mindig...
Elkezdtünk mindenféléről beszélgetni, ő is imádja a zenét, és megőrül a Gyűrűk Uráért, akárcsak én. Végre valaki, akivel ki tudtam beszélni az egész történetet! Kiderült, hogy ő még olvasta is, és felsorolt egy csomó óriási különbséget a könyv és a film között. Jót mulattunk rajtuk.

- Ha már elhoztam eddig a szánkót, ülj rá. Húzlak.

- Hát jó...ha elbírsz...- kacsintott.

- Ugyan már!- nevettem.

Gyors mozdulattal ráült, és elkezdtem húzni. Alig éreztem különbséget az üres szánkó és e között.

Halkan nevetett, ezzel jelezve, hogy tetszik neki.

Hamar visszaértünk a házhoz, ahol már vártak minket a többiek, barátnőikkel, de Niall nem volt sehol. Elkezdtek rajtunk mosolyogni.

- Micsoda kiszolgálás.- nevetett Zayn.

- Ugye?!- kacagott Annie is, majd leszállt a szánkóról.

- Szia, Sophia vagyok!- nyújtott kezet Liam barátnője neki. Annie nem fogadta el a kézrázást, hanem megölelte a lányt. Aranyos gesztus.

- Én Perrie vagyok.-mosolygott Zayn párja. Vele is megölelték egymást.

 - Szia, Rachel vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.- mondta kedvesen Louis barátnője.

- Nna! Így, hogy mindenki ismer már mindenkit, mehetünk végre?- ugrándozott Louis.

- Jaj, bocsi, menjünk.- nézett Annie Louisra. Kicsit sokáig nézték egymást, muszáj volt megtörnöm a csendet.

- Akkor nyomás!- tapsoltam egyet. Louis összerezzent, és zavartan keresgélni kezdte  a szánkója pántját.

- A szokásos helyre megyünk?- kérdezte Perrie.

- Hát hova máshova?- nevetett Zayn, és adott egy puszit szerelme arcára.

A lányok ráültek a szánkókra, és mi elkezdtük húzni őket. Egymás mellett haladtak a szánkók, szóval ők tudtak beszélgetni, ismerkedni. Hosszú út áll még előttünk.

Már egy ideje mentünk, amikor Annie  rám kiáltott, hogy álljak meg.

- Mi történt?- néztem rá aggódva.

- Igazából semmi...csak nem szeretném, ha miattam elfáradnál, és..had húzzalak én is egy kicsit!- mosolygott.

- Ez nekem semmiség...de ha nagyon akarod...-kacsintottam úgy, mint ő induláskor.

Mindenki megállt, és nézték a mi kis jelenetünket.

Kíváncsi voltam, mennyire bír el. 

Gyorsan helyet cseréltünk, és újra elindultunk, de kicsit lassabban. Nevetnem kellett, hiszen láttam Annie-n, hogy majd megszakad, de hiába szóltam, hogy nem kell, ő csak húzott tovább mosolyogva.

Milyen elképesztő egy lány!

A fiúkkal kezdett el beszélgetni, akik szintén viccesnek találták ezt a helycserét. 

- Rachel, nem akarsz húzni egy kicsit?- állt meg reménykedve Louis.

- Tán olyan nehéz vagyok?-kacagott.- Köszi, nem...inkább te húzz!

Louis lehorgasztott fejjel visszafordult, és ismét húzni kezdte.

Hamarosan odaértünk a kis eldugott helyünkre, egy gyönyörű havas tisztásra, tele kisebb-nagyobb dombocskákkal, kint a város szélén.

- Visszafele nem engedem, hogy te húzz!- suttogtam a lány fülébe.

- Nem ellenkezem.-fújta ki a levegőt fáradtan.- De jól esett ez a kis torna! Rám fért...

 Mindegyikünk ujjongva szaladt fel a dombok tetejére, és egyesével csúszkáltunk lefele. Elég nevetségesen nézhettünk ki, hisz mi fiúk már 19-20 évesek voltunk.

Ennyit talán még sosem nevettem. Annie-ről kiderült, hogy nagyon vicces lány. Annyit bohóckodott, hogy mindenki dőlt a nevetéstől. Egyszer például fogta magát, megfordította a szánkót, és ráült a sítalpak közé, mintha wc-n ülne, és úgy csúszott le. Aztán meg versenyzett Perrie-vel, hogy melyikük tud gyorsabban visszamászni a dombra, miközben ül a szánkón. Végül egyikőjüknek sem sikerült, és hátrabukfenceztek nevetve.
Egész jól összebarátkozott a lányokkal.Gondolkozásom közben végig azt figyeltem ,milyen aranyosan játszik a hópelyhekkel.

Egyik alkalommal, mikor le akart csúszni, gyorsan odaültem mögé, szorosan átkaroltam, és együtt szánkáztunk. Amikor leértünk, nem engedtem el.

- Valahogy olyan ismerős nekem ez a helyzet...-suttogtam a fülébe, mire beleborzongott.

- Nekem is...

Ezt a gyönyörű pillanatunkat  Louis és Rachel kiáltása szakította meg.

- Vigyázaaat!!!

BUMM! Összeütköztünk. Mindannyian beleborultunk a hóba. Annie összerándult fájdalmában.

- Mi a baj? Mi fáj?!- rángattam meg a kezét aggódva.

- Semmi...csak az egyik zöld foltomhoz csapódott a szánkó...

-Annyira sajnáljuk! Ugye nem haragszotok?- nézett ránk Rachel.

- Dehogyis!- mosolygott újra Annie.- Csak akkor, ha én leszek a vesztes!

- Mivan?- értetlenkedett Rachel, mire Annie futásnak eredt a domb felé. A másik észbe kapott, gyorsan utánaszaladt, és együtt szaladtak felfelé.

Összemosolyogtunk Louis-val, és lassan sétálva utánuk eredtünk.

- Ugye vigyázni fogsz rá? Az a Dave még előjöhet bármikor...!

- Hogyne! Nem fogom szem elől téveszteni.- mondtam kedvesen.

- Remélem is...- mormogta, majd előreszaladt.

Mi van vele? Nem értem, mit tettem ellene! Folyton ilyen, ha hozzászólok.

Hacsak...talán rájött a titkomra...

Hogy én mekkora egy önző szemét vagyok!!