9. Fejezet-- Megnyugvás

BUÉK MINDENKINEK!!<3

(Niall szemszöge)

 Mikor Christine leszaladt az emeletről velem, a fiúk értetlen tekintettel néztek rá,majd rám. Zavarodottan gyors megráztam fejemet,..hogy ne most,majd később megbeszéljük.

Már indulni kezdtek, Harry, Annie és ő. Az ajtóban még utoljára ránéztem..ő is rám..Olyan természetes mosolya van!.. Fél percig bámultuk egymás tekintetét,mikor megzavarta Annie egy újabb köszönéssel,és elmentek.

Gyors bementem a konyhába valami harapnivalóért, majd a szobám felé vettem az irányt. A nap már halványan bevilágított az ablakokon. Láttam,hogy a takaró gondosan össze lett hajtogatva, a lepedőn pedig kirajzolódott az este itt alvó lány testének körvonala. Megágyaztam az én részemen is,majd pakolászni kezdtem.Az egyik fotelba hanyagul egy ruhadarabom volt dobva. Felemeltem,hogy elpakoljam onnan,de ekkor valami leesett róla a földre, kisebb koppanással.Lehajoltam,hogy megnézzem mi volt az, amikor megláttam,hogy egy karkötő.Szép fekete volt,csillogó kövekkel díszítve. Ez biztosan Christine hagyta itt. Elmosolyodtam. Megfogtam és beraktam a nadrágom zsebébe. Ekkor egy hangos köszönés töltötte be a ház légterét.
-Sziasztok! -jött beljebb Harry,mire automatikusan leindultam.
-Hali!-köszönt vissza mindenki .- Minden rendben ment? -sietett oda hozzá Louis.
-Persze! -válaszolta megnyugtatóan.
Hangos léptekkel leugrottam a lépcső utolsó fokáról és közelebb mentem hozzájuk.
-Szia! -néztem Harry-re,mire vissza bólintott.
-Niall! -jött oda hozzám Liam.-Most már igazán elmondhatnád ki ez a Christine! -nézett kérdőn,mire Louis is odalépett mellém  az ő perverz szemöldök vonogatásával..
Hirtelen erős lüktetést éreztem a nyakamba.
-Ja..hát ..ő..-nagyon zavarban voltam,valószínű el is pirultam,bár nem értem miért..talán,mert..-ő csak egy lány,akit múltkor a bulin ismertem meg..Nem,nem úgy..Szóval múltkor a bulin ismerkedtünk meg és hazavittem.,majd találkoztam vele a koncerten..ahol ott volt Annie is. Így szerencsére felismertem a lányt tegnap,és tudtam szólni Christine-nek.-tudtam le gyorsan ennyivel.Minek mondtam volna többet? Felesleges.
Nem mondtak semmit, csak összehúzták a szemüket, és mosolyogtak. Szerintem azt hitték, hogy valami kis éjszakai kaland volt az egész...vagy nem tudom..de nem is számított.

(Annie szemszöge)

Próbáltam minél halkabban benyitni a csendes házba. Óvatosan levettem a cipőmet, és beléptem a konyhába, mert nagyon éhes voltam.
- Te  még is hol voltál?Egész végig vártunk! -állt fel anya hirtelen az egyik székről.
- Én..én..-fogalmam sem volt,hol is kezdjem.
- Jézusom de sápadt vagy! -jött közelebb és a két keze közé fogta fejemet. Érezte,hogy valami nem stimmel.
- Tudod van Dave..és..
- Dave?? Mit csinált? Megverem azt a rohadékot! -toppant fel idősebbik bátyám, William.
- Tegnap..koncert után..-nyeltem egy nagyot és folytattam - hívtam egy taxit..és ő ült benne..el akartam rohanni,de visszarántott és elhajtott velem.-hadartam össze mindent..újra előjöttek a könnyeim- Beinjekciózott és elkábított.
-Hogy micsoda?!?!-ledöbbent arccal mondták.
-Vízbe akart fullasztani..-ekkor már sírtam.Anya azonnal átölelt remegő karjaival,és ott zokogtam tovább.
-Utána?-nézett idegesen bátyám.
-Szerencsére megmentettek,de alig tudok valamiről,hisz nem voltam magamnál..Az estét pedig Christine-nel töltöttem.
Anya elkezdett keservesen sírni, hogy min ment keresztül a lánya a tudta nélkül.Végig engem nézett.
Ők sem tudták felfogni ezt az egészet.
- Látott már valami orvos?? Most nem fáj semmi?- kérdezte apa nagyon idegesen.
- Elláttak...és csak a fejem sajog..de most szeretnék egyedül lenni..
- Erről még beszélünk, nem hagyjuk, hogy titokba maradjon az ügy a hatóságok előtt!- mondta apa, és átkarolta síró feleségét.
Bólintottam, majd felkéredzkedtem a szobámba. Alig akartak egyedül hagyni, féltek, hogy megint történni fog velem valami. Megértettem őket, ezért még ott ültem velük egy ideig csendben a kanapén.
De később már felmentem, fáradtságra  utalva.Hosszasan néztek utánam.
A szobámba érve belenéztem a tükörbe.Ott álltam és bámultam önmagam. Hajamat kisöpörtem az arcomból..Elképedtem.Egy nagy sebet fedeztem fel a homlokomon..Óvatosan végighúztam rajta ujjamat. Nagyon fájt. Dave volt.
Nagyon nagy hányinger lett úrrá rajtam, elkezdtem öklendezni.
Gyorsan elmentem lezuhanyozni, gondolva az majd biztos jót fog tenni. Lassan,elgondolkozva szabadultam meg a Harry adta pólótól, mikor észrevettem magamon a csúnya zúzódásokat.
Karomon egy erős kéz szorítás nyoma látszódott.
Ez már tényleg túl sok volt nekem, a kezem a szám elé tartva rohantam a wc-hez, és hánytam.
Egyből jobban éreztem magam, de csak fizikailag.Belül teljesen magam alatt voltam.Szédültem.
Tusolás után befeküdtem az ágyamba, a kedvenc plüssömmel,.. a fülembe raktam a fülhallgatóm, és elvesztem a zene világában. Mindent végiggondoltam szép lassan.
-Haló,hoztam egy kis ennivalót - jött be anyu aggódó tekintettel.
-Köszi..-majd beszéltem vele egy kicsit.
- Most el kell mennünk dolgozni..Megleszel itt egyedül?
- Persze..
- Ha bármit szeretnél, azonnal hívj fel!-adott egy puszit a homlokomra, majd kiment.
Olyan megértő és jó családom van..úgy szeretem őket.Mindent nekik és a barátaimnak köszönhetek.
Amennyire lehetett ebben a helyzetben, lenyugodtam.Még ott voltam a teljes csendben egyedül egy órát,..mikor hirtelen Christine rontott be hozzám.
-Te meg ,hogy jutottál be? -ráncoltam össze homlokom.
-Hát beengedtek! -válaszolta,és leült mellém.-Jól vagy?
-Fogjuk rá.- és küldtem egy kisebb mosolyt felé.- Na,kaptál büntit, hogy nem aludtál otthon?
- Egy kis szobafogságot...
- És tudják, hol voltál?- néztem rá viccesen.
- Biztos...-vonta meg a vállát.- de szerencsére nem kellett részleteznem.
Nagyot nevettünk ezen. Örültem,hogy átjött.
- Én azt mondtam, hogy nálatok aludtam...-sütöttem le a szemem.
- De ugye majd elmondod később, hogy mi is történt valójában?
- Igen, persze! Csak nem akartam még ezt is elmagyarázni..majd később. Viszont ti mit is csináltatok Niall-el? Erre lennék én kíváncsi!
Kicsit megvonogattam a szemöldököm, mire elkezdett nevetni. Kiveséztük az egész témát, amikor meguntuk, hirtelen áttért egy másikra.
-Na és Harryvel mi újság? Cukik voltatok az este -kacsintott.
-Hogy mi? Jah... Olyan hálás vagyok neki, Christine! Gondolom nem kell elmondanom, miért..
- Én is nagyon boldog vagyok, hogy ő ott volt, és megmentett! Mi lenne most velem nélküled? -mosolyogtunk egymásra.
Egyszer csak egy váratlan telefon csörgés zavarta meg a beszélgetésünket. Ismeretlen szám. Kicsit megijedtem, de felvettem.
- Öhm..tessék..
-Haló! Annie? -szólt bele egy ismerős hang a vonal túloldaláról.
-Harry? -ekkor kihangosítottam,hogy Christine is hallhassa.
-Igen..Tudod..ígértem,hogy hívlak a ruhád miatt..Igazából,most ráérnénk..átjöhetnél érte.-mondta kedvesen.
Ekkor valami hátulról jövő, egyre hangosodó lépteket hallottam meg a vonalba.
-Christine is jön? -szólt bele egy váratlan hang, Niall. A mellettem ülő lány nagyra nyitott szemekkel nézett rám..majd mutatta ,hogy 'ssss' amiből rögtön kapcsoltam, és úgy válaszoltam mintha itt se lenne.
-Ha bír akkor igen. -mosolyogtam, mire hallottam egy halk 'de jó'-t.
Christine is hallotta, és halkan kuncogott.

- Akkor várunk titeket, sziasztok!- rakta le a telefont Harry.

(Christine szemszöge)

Mikor megérkeztünk, megnyomta Annie a csengőt és vártunk. Egy másodperccel később Harry kinyitotta nekünk az ajtót,majd bementünk. A többiek a nappaliban ültek.

-Sziasztok! -köszönt oda barátnőm, majd én is.

A fiúk visszaköszöntek nekünk, majd amikor végre már én is lecuccoltam, mellé álltam.
Még mindig olyan furának éreztem, hogy itt vagyok náluk! De ezt az izgalmamat próbáltam takarni...

Egyből Niall-t vettem észre,aki a kanapén ült, és....evett. Érkezésemre ő is felnézett.

- Annie, gyere, odaadom a ruhád..-súgta Harry barátnőmnek, és felvezette az emeletre.

Én ott maradtam Niall-el,és Zayn-nel, a többi fiú elment a dolgára; Liam vásárolni, Louis pedig sétálni a barátnőjével.

Niallel néha-néha ügyetlenül összenéztünk, majd gyorsan elnéztük másfele. Ez már szokássá vált.
Zayn magyarázgatott valamit a mikrofonok hibájáról, de nem igazán figyeltem oda, csak bólogattam.
Léptek zaja csapta meg a fülem. Annie és Harry jöttek le a lépcsőn mosolyogva. Nem tudom mi történhetett, de Annie sokkal vidámabb lett.
Maradtunk volna még szívesen, de tudtuk, hogy Annie szülei bármikor hazaérhetnek, és ha nem találják otthon a lányukat, nagy katasztrófa lesz.

Már kabátban voltam ,amikor Niall félrehívott.

Ránéztem nagy szemekkel, hogy mit akar. Kék szemei olyan áthatóan sugároztak az enyéim felé, hogy elgyengültek a lábaim.

Valamit kotorászni kezdett a zsebében.

-Azt hiszem ez a tiéd..-nyújtotta felém a karkötőmet.

-Ohh...mindenhol kerestem! Köszönöm! -és elvettem tőle.

-És..

-Igen?

-Most már...én is elkérhetném a számod? -pirult bele a mondatába..majd egymásra néztünk.

- Persze..-mosolyogtam szégyenlősen -ömm..mire?
-Nézd csak ott!..- mutatott kezével, és leírtam egy pici cetlire, amit találtam az előszoba szekrényen.
Eközben Annie és Harry halkan beszélgettek, és nevetgéltek.
Elköszöntünk a fiúktól, és hazasétáltunk. Mikor kiestünk az integetők látóköréből, egymásra néztünk, és elkezdtünk jóízűen kacagni. Egyikünk sem tudta, mit csinált a másik, hisz én a nappaliba, Annie az emeleten volt, mégis mintha tudtuk volna, úgy nevettünk..Rámosolyogtam barátnőmre.
- Mostanában mik nem történnek velünk...- nevetett tovább Annie, majd hirtelen elkomorodott.

8. Fejezet-- Kamu

Következő rész szilveszterig fent lesz!Köszönjük az 1500 megtekintést! Véleményeitekre továbbra is számítunk:) Jó olvasást!

(Christine szemszöge)

Pizsamában néztem a tv-t, már majdnem bealudtam, amikor valaki csöngetett. Automatikusan az órámra pillantottam, hajnali 2.

Szerintem már mindenki aludt, szóval kénytelen voltam én lemenni, és megnézni, ki az. Persze picit féltem, hogy ki lehet ilyenkor, de éreztem, hogy valami baj van. 

Annie nem vette fel a telefonját, hiába hívogattam negyed óránként. Már majdnem a szüleit is felhívtam, de aztán ezt elhalasztottam, mert lehet, hogy már rég otthon van, és olyankor általában kikapcsolja a telóját. Hogy a többieket ne ébresszem fel, csak egy kis villanyt oltottam fel oda lent.

Óvatosan kinyitottam résnyire az ajtót, majd nagyon meglepődtem.

- Niall! Te meg mit keresel itt?- suttogtam.

- Izé...Annie-t megtaláltuk, ott van nálunk, valami pasi elrabolta, és el van kábítva..- zúdított rám mindent.

- Te jó ég!- majdnem hanyatt estem, úgy elszédültem.- Biztos Dave tehette ezt vele! Várj egy percet...átöltözök...-utolsó szavaim hallatán végig nézett rajtam, és elmosolyodott.

Elég érdekesen nézhettem ki a macis pizsamámba és az összevissza álló hajammal, de most nem érdekelt, felrohantam, és felvettem azt, amit leghamarabb találtam. Anyáéknak írtam egy cetlit.

Tudom, hogy egy hét szobafogságot fogok kapni, de el kell mennem Annie-hez, fogalmam sincs mikor jövök...

Jobbnak láttam így leírni, mint hogy azt írom, a One Direction-házba megyek...vicces lett volna.

Niall még mindig ott állt az ajtóban,. amint kiléptem, megfogta a kezem, és elkezdett húzni a kocsija felé.

- Félek.-suttogtam alig hallhatóan, de ő meghallotta, és rámnézett.

-Ne aggódj, Harry vigyáz rá.

-Öhm...hogyhogy Harry?-érdeklődtem.

-Ja, hát..mert ugye mindenkinek van barátnője, csak nekem, és Harrynek nem... 

Valahogy jól esett ezt hallanom, picit elmosolyodtam, de egyből visszatért az idegességgel teli arcom. Szegény Annie.

Hamar odaértünk, a hatalmas házban síri csend volt. Halkan benyitott Niall Harryhez, de a villany le volt kapcsolva, és amennyire ki lehetett őket venni az ajtón keresztül beáradó fény mellett, összegömbölyödve aludtak szorosan egymás mellett. Borzasztóan aggódtam, de láttam, jó kezekbe van Annie, én most miért zargassam fel őket...

Niallel összenéztünk, és kuncognunk kellett, nagyon cukik voltak. Csendben becsuktuk az ajtót, és ott toporogtunk a folyosón, nem tudtunk mit tenni...ránéztem Niallre, összeért a pillantásunk, majd gyorsan másfelé tekintettem.

-Nem akarod megnézni a szobám?- kérdezte kedvesen.

- De, szívesen.

Intett a fejével, hogy kövessem, miközben ő kinyitott egy ajtót, és bevezetett. Felkapcsolta a villanyt.

- Nahát! Milyen szép szobád van!- néztem körbe tátott szájjal.Wow.Tényleg az volt.

-Köszi.-mondta szerényen, miközbe becsukta az ajtót.

 Egyből a gitárját szúrtam ki, és óvatosan a kezembe vettem.Gyönyörű volt. Ránéztem egy "szabad?" fejjel, mire ő nevetve bólogatott. Halk dallamot kezdtem el játszani rajta.

Azonnal leült mellém csodálkozva.

- Ezt ismerem.-mosolygott. Elkezdte dúdolni a dallamot. Nagyon édes volt.

Mikor vége lett, ránéztem vigyorogva.

- Még van mit gyakorolnom...

- Nagyon ügyes vagy! Megleptél...Ha szeretnéd, segíthetek, tudom mi a gond.- ajánlkozott.

- Nyugodtan..-nevettem.

Megkérte, hogy kezdjem el újra a dalt. 'Kicsit' izgultam...

Hirtelen hozzáért a kezemhez, és elkezdte igazgatni. Zavartan rá mosolyogtam egyet. Tuti, hogy elpirultam! Valahogy sehogy se akart jól állni az egyik ujjam, sokat nevettünk közbe. Köszönöm Niall, hogy felvidítottál!
- Figyelj..itt maradhatsz..ilyen későn gondolom már te se akarsz hazamenni. -nézett rám.
- Hát..mindenképp szeretnék Annie-val találkozni reggel! -mondtam kicsit lecsüggedve,mikor eszembe jutottak a történtek.
- Itt mellettem jó lesz? Vagy ha gondolod alhatok a nappaliba.
- Maradhatsz nyugodtan! -emeltem fel a fejem..ezzel tekintetét megtalálva.
Oda sétáltam az ablakhoz,és megnéztem a kilátást. Gyönyörűen megvilágították a várost az utcai fények. Eközben Niall gyors beágyazott nekem,aranyosan füleltem mozdulatait. A hírtelen jött hangra megfordultam.
-Így megfelel? -nevetett kicsit.
-Persze! -feleltem szégyenlősen.
-Elmegyek letusolok..ha gondolod utána te is..-ajánlotta volna fel,mikor közbe szóltam.
-Nem ,köszönöm,jó lesz így nekem! Most este már tusoltam otthon...
Bólintott és kiment.Levettem a pulóveremet és mivel a pizsi nadrágomra húztam fel a farmerem..ezis megoldódott. Bele bújtam a puha ágyába,éreztem a párnán az illatát. Körbenéztem,és lesokkolódtam,mikor felfogtam ,hogy hol vagyok.Tipikus Niall szoba. Az asztalon kaja maradék, polcokon díjak..és persze a gitár a fal mellett. Alig bírtam már nyitva tartani szemeimet, így befordultam és lehunytam.. már majdnem álomba szenderültem,mikor ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Niall jött vissza. Leoltotta a lámpát és hallottam léptein,hogy elindult felém..Éreztem,hogy rám nézett, majd csendben lefeküdt mellém.Óvatosan kinyitottam szememet,hogy egy pillantást vessek rá. Észrevette,hogy még fent vagyok,és elmosolyodott.
-Jó éjt! -mondta halkan.
-Neked is! -és mostmár tényleg mélyen elaludtam.

( Annie szemszöge)

Borzasztóan sajgó fejjel ébredtem. Fel sem tudtam fogni, mi történt az éjszaka. Nem akartam kinyitni a szemem, jó volt nekem elveszve az álomvilágban. Annyira összetörtnek éreztem, magam!

Ahogy egyre inkább visszatértek az érzékszerveim, egy halk szuszogást hallottam közvetlen mellettem. Éreztem, hogy valaki szorosan ölel. Szinte már fájt is.

Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és ránéztem az illető arcára. Megkönnyebbültséget, hogy nem Dave az, de hatalmas félelmet éreztem egyszerre. Kitéptem magam az öleléséből, és felültem az ágyon.

Körülnéztem, fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Elviselhetetlenül fájt a fejem. 

- Jó reggelt.- szólalt meg a fiú rekedtes hangon.

Mit csinált ez velem?!

Nem köszöntem vissza, hanem kiugrottam az ágyból, és ki akartam szaladni. Nem jutottam messzire, összeestem. Mielőtt a fejem is a földhöz csapódott volna, egy kéz alulról felfogta azt.

Egy mozdulattal felállított, és mélyen a szemembe nézett.

- Kérlek, higgadj le! Már nincs semmi baj! Megmentettünk!- mosolygott le rám. Valahogy picit lenyugodtam.

- Ki...ki vagy te? 

A mosolya hamar eltűnt, tátott szájjal, ledöbbenve nézett rám.

- Harry vagyok...a One Directionből.

Én mindig találkozok ezekkel?

- Oké...Hogy kerültem ide?- kérdeztem, és hirtelen rám törtek a tegnapi emlékek.

- Izé...elrabolt téged az a fiú, és én.. megmentettelek.- mosolygott.- Szörnyű állapotban voltál...Ki volt az a rohadék?! 

- A.... a volt barátom..-megrémültem a fejemben lévő képektől, idő kellett, mire folytatni tudtam..-..Me-meg akart ölni!- kezdtek el záporozni könnyeim.

- Shh... már semmi baj.- ölelt át.Vállán pihentettem fejem,és füle mellett szipogtam. Kicsit frusztrált, hisz alig ismerem, de jólesett. Hittem neki.

Megkértem, hogy mesélje el, hogyan talált rám, és mit akart pontosan velem tenni  Dave. Mivel én ezekre már nem emlékeztem,hisz beinjekciózott valami droggal.. Megint elszédültem, ahogy mesélte a fiú a történteket, és le kellett ülnöm.

- Haza akarok menni...- mondtam neki, mikor befejezte.

- Hazaviszlek.- mosolygott.

Valahogy én már nem tudtam megbízni  semmilyen fiúban se, de most attól jobban féltem, hogy Dave elkaphat az utcán, ha egyedül megyek haza, vagy ki tudja...

- Rendben...-bólintottam.- Köszi...
- A pólóm maradhat nálad...a tied még nem száradt meg.- ekkor magamra néztem..tényleg az övét viseltem. A gondolatba,hogy ő átöltöztetett, belepirultam.

  Megmosakodtam,majd levezetett a lépcsőn, a nappaliba.Egy fokkal jobb kedvem lett. Ott találtam a többi fiút, akik valószínűleg a banda többi tagjai lehettek. Hirtelen megpillantottam egy ismerőst.

- Louis...- néztem rá, ő pedig rám mosolygott megkönnyebbülten.

- Ti honnan ismeritek egymást?- kérdezte Harry.

- Hosszú történet...- rendezte le Louis.

- Annie!!!!!!!!- rohant le Christine. Kiszorította a szuszt is belőlem.Nagy meglepődöttséggel néztek rá a többiek is..,majd Niallre.Ő gyorsan lerendezte egy 'majd,késöbb elmondom' tekintettel. Szerintem a fiúk is jobbnak látták,ha ezt most hagyják.

- Hát te meg hogy kerülsz ide?- kérdeztem furcsán nézve, de nevetve.

- És te?!

Itt már mindenki elnevette magát. Ez a pillanat olyan volt, mintha mi sem történt volna. Jó érzés volt. De nem tartott sokáig.

Megint elszédültem, és majdnem összeestem. Gyorsan leültettek a kanapéra, és hoztak egy pohár vizet. Mindenki a kívánságomat leste. Nagyon aranyosak voltak.

- Köszönöm, nem kérek lasagna-t, se milanoi makarónit, Niall.- nevettem.

- Haza kéne mennünk..- mondta halkan Christine.

- Már megígértem, hogy hazaviszlek titeket, szóval..gyertek.- mondta készségesen Harry.
Gyors összepakoltunk,és indultunk is. Elköszöntünk a többiektől. Niall és Christine mély pillantást vetettek egymásra,pont ahogyan rám Louis.
-Sziasztok! -zavartam meg a cikis pillanatot egy újabb köszönéssel, és kimentünk.
Harry a kocsijához vezetett minket, és kinyitotta nekünk az ajtót. Mikor beszálltunk látszott barátnőmön,hogy elcsodálkozott.Végül is Harry Styles kocsijában ültünk... 
- Minden oké ott hátul? -nézett hátra.
- Igen -válaszoltuk egyszerre.
Az út további részét csöndben töltöttük. Láttam, hogy Christine néha aggódó tekintettel rám néz, de egy műmosollyal megnyugtattam.
Úgy tettem, reggel óta, mintha mi sem történt volna, tudom. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy mi is történt velem. Így nem is voltam kiakadva különösebben...
Christine-t hamarabb ki kellett tenni, megköszönte Harrynek,hogy hazahozta, majd elköszönt tőlem is. Mielőtt becsukta maga mögött az ajtót, szólt, hogy délután átjön hozzánk.
Tovább hajtottunk, de mintha Harry kicsit lassított volna. Néha rám nézett a visszapillantó tükörbe. Olyankor összeért a pillantásunk egy másodpercre, de mindketten gyorsan elnéztünk másfele. Úgy csinált, mintha ellenőrizni akarná, hogy biztos ott vagyok-e. Vicces volt...
 Szóltam neki, hogy itt álljon meg,vagyis pontosabban kicsit arrébb, nem akartam, hogy anyáék lássák, kivel jöttem haza, mert még azt is meg kellett volna magyaráznom... Így is remegtem elmondani nekik az egészet.
- Khm.. tudod..nálunk maradt a ruhád..- habogta.- És elkérhetném a számod, hogy felhívhassalak, ha megszáradt?
Kicsit zavarba jött, tudta, hogy gyerekesen hangzott ez az álcázott számelkérés.
- Persze...- leírtam neki a telefonjába.
Megköszönte, de én leintettem.
- Nem..nekem kell megköszönnöm, amit értem tettél! Ha nem mentettél volna meg, én már nem...
- Nincs mit.- hadarta gyorsan, lesütött szemmel.
Kiszálltam a kocsiból, és összemosolyogtunk, majd elhajtott.
Én pedig elindultam félve, a szüleim reakciójától.Azt se tudták,hol voltam egész este.

7. Fejezet-- 'Te választottad'

 Sziasztook! Kellemes karácsonyt így utólag is mindenkinek! :)  

4 komi után folytatás :)

(Louis szemszöge)

Már majdnem bementem, amikor egy kétségbeesett sikoltás csapta meg a fülemet. Hátrafordultam, és még éppen megpillantottam, ahogy Annie-t erővel betuszkolja a kocsiba egy magas, fekete alak. Ledermedtem. 

Hirtelen döntöttem. Azonnal a kocsimhoz rohantam, és a fényszórókat lekapcsolva követni kezdtem őket. Tudtam, hogy valami szörnyűség fog történni. Remegtek a kezeim a kormányon.

Igazából fogalmam sincs, miért kezdtem el Annie-vel beszélgetni, csak egyszerűen elbűvölt. Olyan közvetlen, és kedves volt, hogy talán egy picit még...ki se merem mondani..najó.. meg is tetszett.
 Nem, nem tetszhet, hiszen van barátnőd Louis!!

Hirtelen, nagy fékezéssel megálltak, én is, messzebb tőlük, az út szélére. Egy hatalmas ház elé álltak, ami eléggé elhanyagoltnak tűnt. Kiszállt a fiú, és Annie-t a hajánál fogva vonszolta be a házba. Az igazat megvallva, féltem. Nem mertem bemenni a házba. Nagyon tehetetlennek éreztem, magam, rácsaptam egy nagyot a kormányra. Talán, ha felhívom a rendőrséget...

- Halló, tessék.- szólt bele egy unott hangú nő.

- Jó-jóestét, egy elrablást szeretnék bejelenteni...

- Rendben van. Mi történt pontosan?

- Egy férfi elrabolt egy lányt autóval, és én követtem őket, és megálltak..a...

- Melyik utcában?

-Basszus, fogalmam sincs!! Csak a házszámot látom, 54.- nagyon-nagyon butának éreztem magam.

- Értem...így nem tudunk semmit tenni, esetleg hívjon fel, ha lát valamit.

- Valamit?! Lehet, hogy meg fogják ölni a lányt! Maguk meg nem tehetnek semmit?

- Hogy is hívják önt?- kérdezte, gyanakodva, mintha valami vicc lenne az egész.

- Louis Tomlinson. 

- Na ne szórakozzon velünk, ebben az évben ez a kilencedik Louis Tomlinson, aki felhívott minket!- kiabálta, és lerakta a telefont. 

Na ne már..csessze meg...Káromkodtam egy sort, majd kiszálltam az autóból. A ház teljesen sötét volt, mintha mi sem történne odabent.

Már elindultam, hogy nem érdekel, én akkor is bemegyek, amikor hirtelen kicsapódott az ajtó, és kisétált rajta az alak. Odament a kocsijához, és elhajtott. Szerencsére nem vett észre, pedig ha oldalra fordul, simán megláthatott volna a ház kertjében.

Mostmár rohantam az ajtó felé, remélve, hogy mások nincsenek a házban Annie-n kívül.

Egyből, ahogy beléptem, nagy vízcsobogást hallottam.Ijesztő volt. Megkerestem a hang irányát, és benyitottam. A látvány lesokkolt. Borzalmas volt ez az egész. Mint egy horrorfilm.

Annie ott feküdt a kádban ruhástól megkötözve, ájultan, és engedték rá a hideg vizet, hogy megfulladjon. Eszeveszettül a kádhoz szaladtam, és ledermedtem. Annie szeme nyitva volt, de nem volt magánál. Alig lélegzett. Már szinte teljesen ellepte a víz, csak az arca látszódott. Azt is észrevettem, hogy tele van kék-zöld ütésnyomokkal. A fején még vérzett is.Mi folyik itt?!

Elkezdtem sírni. Igen, sírtam. Nem értettem, miért történik ez az egész.

Könnyeimmel küszködve próbáltam kiemelni az össze-vissza kötözött testét, és amikor végre sikerült, kisiettem a házból. Olyan könnyű volt, hogy alig éreztem, hogy viszem. Gyorsan leültettem előre, és beszálltam mellé. Szegény majdhogynem kihűlt,ezért gyorsan levettem a dzsekim, és betakartam vele, amennyire csak tudtam. Majd elhajtottam onnan, minél messzebb.. Meg sem akartam állni.

 (Christine szemszöge)

Egész úton kérdezgettem,hogy hová visz..de nem árulta el.

-Na de Niall, légyszi! -szóltam rá.

-Nem-nem..na de figyelj,mert mindjárt itt is vagyunk! -ekkor leállította a motort és leparkolt valami kis utca áruházai mellett.Kimászott ,majd átjött az én oldalamra.

-Szálj ki,de ne nézz körül! -mondta a lehúzott ablakomon keresztül.

-Akkor mégis,hogy? -nevettem.

-Hát csukott szemmel..

-Kösz.

-Komolyan mondtam! -kacsintott egyet.

Szót fogadtam és becsuktam őket.Nehezen,de megkerestem a kilincset, majd óvatosan lenyomtam. A kocsiajtót meglöktem,és belé kapaszkodva próbáltam kiszállni.Menetközbe beakadt valahova a lábam..és megbotlottam.

-Aú! -'szavam' következményében megfogta kezemet,hogy kisegítsen,.. Éreztem,hogy mosolyog.

-Tartsd csukva! -bevallom 'kicsit' izgultam. Lezárta az autót,majd visszatért mellém.- Na várj, ez így biztonságosabb! -mondata után rátette kezét az arcomra.

-Héé! Levegőt azért kaphatok? -nevettem el magam.

-Ja,bocs! - s elvette orromról,már csak a látásomat akadályozva. .Másik kezével átkarolt és vezetni kezdett. Egyszer csak füvet vettem észre lábaim alatt.

-Nem lehetett volna a járdán? 

-Észre se vettem..-kis ügyetlenke.

Mentünk még párméterrel tovább,mikor végre megállított.Elvette szemeimről az eddig ott pihenő puha kezét.

-Most már kinyithatod! -mondta mosolyogva.

Ereim erősen lüktettek. Megtettem kérését és egy kirakat előtt találtam magam.

Ránéztem vicces fejjel, hogy mit akar, mire ő az üveg sarka felé biccentett.

Körbenéztem, és megakadt a szemem.

- Wow! Ez ugyanaz a ruha amit...
- Leöntöttem.-fejezte be a mondatot.
A szám még mindig tátva tartottam,mikor hirtelen megfogta a kezem, és behúzott a bolt ajtaján.
- És most szépen megveszem neked.-mosolygott.
- Igazán nem kell...Van nekem más ruhám is...-próbáltam mentegetőzni.
Nem is válaszolt, csak kedvesen odaadta a kezembe a ruhát, hogy próbáljam fel.
-De..
-Semmi de! -és bevezetett a próbafülképe.
-Gyerekek! Mindjárt zárunk! -hallottam,hogy egy eladó jön oda hozzánk.
-Bocsánat! Csak ezt tessék megvárni! -mondta olyan aranyos hangon a kint álló fiú,aminél aranyosabban nem is tehette volna. Édes.
Mikor felvettem a ruhát, meglepődtem, mivel lehetetlen, de ez talán jobban állt rajtam, mint a másik ugyanilyen.. Szégyenlősen elhúztam a függönyt. Niall azonnal végigstírölt. Kicsit kuncognom kellett, nagyon tetszhetett neki, amit lát.
- Ez elképesztő!- nézett mélyen a szemembe.
- Pont jó..
- Nem is örülsz neki? -tette fel aggódó tekintettel.
- De.
- Hát akkor meg?
- Ezt nem teheted.. -végül is..nem kérhettem,hogy vegye meg.
- Dehogy nem! Na kapd le gyors,mert bezárnak. -mosolygott.
Sietve levetettem magamról,és oda mentem hozzá. Kifizette a pénztárnál,majd azt követően kijöttünk a boltból.
-Köszönöm! -néztem fel rá.
-Semmiség..!
Visszamentünk a kocsihoz.
-Mennyivel könnyebb nyitott szemmel járkálni! -állapítottam meg egy nevetés kíséretében, miközben beszálltunk..és elindultunk.
-Itt jobbra!
-Tudom! - rám nézett,majd egy mosolyt küldött.
Jajj tényleg..egyszer már haza vitt,és most ismét.Meredtem magam elé,mire végre felfogtam hol vagyok.
Útközben megpróbáltam Annie-t felhívni..
-Nem elérhető.. -mondtam meglepődve Niallnek.
-Biztos csak ki van kapcsolva..-nézett rám- lehet nem ér rá.. -próbált megnyugtatni,de nem nagyon sikerült.
-Annie ilyet  nem szokott! Otthon újra megpróbálom..
Kis idő múlva meg is érkeztünk.Kiszálltunk.
Már majdnem elindultam ,mikor Niall utánam szólt.
-Ezt itt ne hagyd! -nyújtotta felém a táskát..amiben a ruha volt.
-Ohh,tényleg! -oda mentem és elvettem.A mozdulat közben ujjaink súrolták egymást..hírtelen hosszasan egymásra néztünk. A cikis pillanatot hála isten megszakította..bár...
-Tes-sék! -adta végül át.
-Nagyon nagyon szépen köszönöm még egyszer! Mivel érdemeltem meg?
-Ne feledd,én tettem tönkre a másikat! És hát..mert.. - pirult el.
Mivel már késő volt, sietnem kellett. Egészen az ajtóig elkísért. Gyors elköszöntünk egymástól, és bementem.

(Harry Styles szemszöge)

A koncertünkről csak hárman mentünk együtt haza. Ez kicsit fura volt. Niall és Louis köddé vált. Biztos láttak valami szép csajt, vagy nem is tudom.

A mai fellépésünk szinte a legjobbak közé sorolható volt. Fogalmam sincs miért, de így van. Minden úgy volt, ahogy szerettük volna, sokat nevettünk, és semmi balhé nem volt.

Zayn, Liam és én boldogan mentünk a közös lakásunkba, és úgy gondoltuk, bevárjuk a két fiút, hogy aztán együtt koccinthassunk a siker örömére.

- Hol vannak már?- kezdett idegeskedni Liam.

- Fogalmam sincs, de én már unom a várakozást...nem baj, ha én felmegyek? Perrie szerintem vár...- küldött egy mindent eláruló mosolyt felénk Zayn.

- Persze, menj...- vigyorogtunk.
Ketten ott maradtunk a nappaliba és csendben várakoztunk. Egyszer csak valaki hirtelen berontott az ajtón, a frászt hozva ránk.
Louist pillantottam meg, egy ájult, csurom vizes lánnyal a kezében.
- Úristen Louis,mi történt? És ki ő?? -álltam fel meglepődve.
- Annie,de ez most nem lényeg! Majd mindent elmesélek! Segítsetek!! Le kell feküdnie! Harry?-habogta idegesen. - Nálam nem aludhat...Rachel.
- Persze,hozzám jöhet! Segítek!- bólintottam.
Óvatosan átadta kezeimbe, a feje rádőlt a mellkasomra. Elindultam vele az emeletre.
-Mindjárt jövök! -szólt utánam Louis.
Leraktam az ágyam bal oldalára, megszabadítottam vizes pólójától és nadrágjától...muszáj volt. Valaki megverte nagyon, csupa folt volt mindenhol. Majd ráadtam egy pólómat,ami akár hálóingnek is elmehetett volna neki..Aranyos volt benne.
 Néha kinyitotta a szemét, és mereven bámulta a plafont. Mintha el lenne kábítva..
Louis besietett a szobámba, egy kis lefertőtlenített rongyal, és odaült Annie fejéhez, és gyengéden rárakta a sebére.
- Haver...elmondanád mi ez az egész?!- néztem rá kérdőn.
Louis mindent elmesélt. Egy kicsit sokkos állapotba volt, de megértem.
Nem tudtam mit mondani, mikor vége lett, csak néztem a lány arcát, és végiggondoltam, min mehetett keresztül.
Egyikünk se tudta, ki lehetett az a fiú...
- Kérlek segíts neki..főleg ha netán este felébredne, vagy bármi...itt egy kis fájdalomcsillapító. -tette le az éjjeli szekrényemre. Bólintottam egyet, majd folytatta. -Jó éjt! Köszönöm...jó barát vagy! -paskolta meg a hátam és kiment.
Lentről Niall érkezését hallottam meg.
-Szia kis csavargó! -köszönt neki Liam.
-Hali!.. Itt meg mi törént??
- Ittvan nálunk egy lány a koncertről!..elvan ájulva.-tudatta vele.
- Mégis milyen lány?
- Annie..
Hallottam Niall trappolását felfelé a lépcsőn, majd óvatosan benyitott a szobámba, megnézte a lányt, és kidülledt szemekkel vissza lerohant.
- Atya ég! Ez Christine barátnője! Biztos most idegeskedik! Szólnom kell neki! -aggódottságot éreztem hangján.
- Egyátalán ki az a Christine? -tette fel értetlenül Liam,de választ már nem kaptak, ugyanis Niall fogta magát és elrohant..amit egy ajtócsapódásból ítéltem meg.
Engem ez most kevésbé érdekelt. Zavarodott voltam..Az ágyamba fekvő lányra néztem és mosolyognom kellet. Nem tudtam mit kezdjek magammal, csak ültem a szobám sarkába, és gondolkodtam.

 Mikor meguntam, elmentem tusolni.
Arra értem vissza, hogy Annie össze-vissza csapkodja magát, és az egész teste remeg. Gyorsan odabújtam mellé, és magamhoz húztam. Olyan szorosan öleltem, és nyugtatgattam, hogy hamar lecsillapodott. De én nem engedtem el. Ölelve ezt az idegen lányt, aludtam el hamarosan.

6. Fejezet-- A koncert!

  Sziasztok! Nagyon örülünk ,hogy ennyien beleolvastatok már a blogba..pontosabban több ,mint 1000 megtekintés van! Köszönjük szépen! Véleményeteket továbbá is várjuk! Most pedig Jó olvasást..kövi rész  pénteken!                                                               

(Christine szemszöge)

 Annie ma nálunk alszik.Ez a legjobb,nem hagyhattam,hogy szegény így vándoroljon haza az éjszakában. Csináltunk meleg teát és mintha mi se történt volna, csatlakozva anyáékhoz, leültünk a tv elé.Hallatszott a kandallóban lévő fa ropogása,a csilingelő szélcsengő..olyan meghitt volt. Nem akartuk elmondani.Felesleges lett volna.
-Hideg volt kint? -érdeklődött, mit sem sejtve Kathrin.
-Igen, de gyönyörűek a kivilágítások.-tudtam le gyorsan.
Annie-n látszódott,hogy semmi kedve nem volt ehhez.Csendben ült és nézett maga elé.Valamit tennem kellett.
-Anya nem haragszol, ha mi most felmegyünk? -szóltam a film közbe.
-Nem, persze nyugodtan!-elindultunk..majd hirtelen megtorpantam.. és visszafordultam.
-És még egyszer köszönöm!-néztem anyára, miközben küldtem egy őszinte mosolyt felé.
-Csak természetes!
A szobába érve,leültünk az ágyra..Annie-vel megbeszéltük a dolgokat.Próbáltam kicsit megnyugtatni.
Utána gyors beágyaztunk,elpakoltunk és mivel már nagyon elálmosodtam le is feküdtünk.
-Jó éjt! -köszönt el Annie akadozó hangon,majd magára húzta a takarót.
-Neked is! -válaszoltam vissza.
Hiába voltam fáradt,nem bírtam elaludni. Ez a nap nagyon felkavart. Először VIP jegy, aztán meg ez az esti 'kis' jelenet.Mi lesz még?! Elmélkedésemet barátnőm fordulása zavarta meg. Szegényen láttam,hogy nagyon zaklatott,ezért közelebb mentem hozzá,és a vállára tettem a kezem.
-Nyugi,minden rendben lesz! Ne törődj vele,csak a szája nagy! -súgtam neki,mire rám nézett. -Most már aludj,itt vagyok veled! Mindig!
-Megpróbálok,.olyan édes vagy..-nagy levegőt vett,majd folytatta.-De te is aludj!Ki kell a nagy napig aludnod magad! -mondatára elmosolyodtam.
Igen..nemsokára az is eljön.E miatt nagyon boldog voltam. Mereven bámultam a falam,és gondolataimba mélyedtem.Végig néztem az összes posztert.Pár nap..és élőben. Anyának köszönhetem..A képzeleteim miatt libabőrös lettem.Nemsokára,az arénában..velük!Végre élőben hallhatom a dalaikat..Felfoghatatlan.

(Niall szemszöge)

Karácsony 2.napja volt. Az esti órákban sétálgattunk London főterén a fiúkkal.Vagyis hát pontosabban Zayn kivételével..ugyanis Perrie-vel tölti ezt a pár szabad napot, valamelyik másik városban.

"Olyan szépek a kivilágított épületek.Imádom ezt az ünnepet.." -mondtam magamban, mikor megláttam egy kajáldát, közel pár méterre tőlem.
-Hé,srácok! Mennyünk már be ide!
-Az előbb ettél.. -panaszkodott Harry.
-De éhes vagyok! -mivel,nem volt más választásuk,hisz tudják,hogy addig 'nyafogok',ameddig nem eszek, így be is mentünk.
Rendeltem valamit gyorsan,mert sietnünk kellett..Ennek ellenére,a kiszolgáló ráérősen pakolászott.
Páran már felismertek minket.
-Sietned kéne! -szólt oda hozzám Louis türelmetlenül.
-Tudom!-ekkor végre odaadták a hamburgerem.Fizettem,és indulhattunk is.
-Erre menjünk! -mutatta.
-Oké! -próbáltam válaszolni teli szájjal.
Már egy ideje bolyongtunk a 'kihalt' utcákban,,mikor Harry hirtelen felvetett valamit.
-Haver,.-fogta meg a vállam- múltkor, az este nagyon eltűntél valamerre! -kacsintott.
-Ezt épp,én is megakartam kérdezni! -nézett hátra Liam.
Szívem egyre hevesebben lüktetett a témától..fogalmam sem volt miért.Talán mert.. áhh egyszerűen kínosan éreztem magam.
-Csak dolgom volt. -mosolyogtam zavarodottan.Nem akartam magyarázkodni.
-Ahaaam. -böktek vállba.
Ekkor megláttam a kirakatban valami eszméletlent. Ez az a ruha...Pontosan az, ami Christine-en volt. És én tönkretettem.. Úgy sajnálom..láttam,hogy mennyit jelentett ez neki.
Egy előttem  himbálózó kéz zökkentett ki..
-Hahó! Föld hívja Niallt! Mi olyan fontos ebben a kirakatban? -nevetett Louis.
-Ja,semmi!Bocsi.. -tértem vissza, miközben megráztam a fejem.

A koncert napja

(Christine szemszöge)

       
 Reggel ugrándozva keltem ki az ágyamból.Teli voltam energiával.
Nagy nap a mai! Gyors felkaptam valamit és fel is hívtam barátnőmet.
-Szia Annieeeeeee! Ugye nem felejtetted el?
-Sziaa -nevetett a vonal túl oldalán. -nem, dehogy!
-Akkor jó! Ma este 6 kor találkozunk előttünk! Időben érkezz! De most sietnem kell, majd beszélünk! Puszi! -hadartam el gyorsan.
-Jó jó! Aztán csinos legyél! - ..letettük a telefont.
Kimentem üdvözölni a családot,majd be is álltam az otthoni munkába segíteni. Az idő hamar telt.
A késői ebéd után bementem a szobámba pakolászni.Kiborítottam minden felesleges cuccot a táskámból,és beleraktam a szükségeseket.Tehát amiket általában egy női táskában megtalálhatunk.
Kiválasztottam a ruhámat is.Nem éppen valami kihívót és elegánsat,de mégis egy jó, kényelmes összeállítást találtam ki. Az 1D-s karkötőmet alap,hogy nem hagyhattam ki.

Fel is öltöztem, utána már amennyire, ki sminkeltem magam.Hajam egyszerűen csak kiengedtem és kivasaltam. Már vagy két órája ide-oda járkálok a házban,amin anyáék jól szórakoztak.
Végre elérkezett a 6 óra. Annie már várt. Kicsit lázadós pólót vett fel, de nagyon szép volt benne.

-Hali! -csuktam be magam mögött az ajtónkat.
-Szia! Na indulhatunk? -annak ellenére,hogy nem kedvelte őket..ő is várta...már amennyire.
-Persze! -dörzsöltem össze kezeimet a hidegbe és már úton is voltunk.
Nagyon izgultam.A gyomrom görcsbe volt. Negyed óra séta után meg is érkeztünk a helyszínre.
-Waoo -döbbent le Annie a kígyózó sor láttán.
-Az.De nem zavar..fix helyünk van! -mosolyogtam és elindultam a sor elejére.
Mivel VIP jegyem volt,előre be is engedtek.Óriási volt az egész épület. Nagy nehezen betaláltunk és elfoglaltuk a tökéletes helyünket az első sorban.Bámulatos. Fél órával később beengedték a többieket is.Nagy volt a zsongás.Mindenki izgatottan várta,hogy végre elkezdődjön..egyszer csak lekapcsolódtak a fények.Először az előzenekar lépett fel. Már ekkor nagy volt a tolongás és a sikítás.
Aztán jött a One Direction!! Mikor megjelentek és megláttam őket..én ott ájultam el majdnem.    
-ÚR-ISTEN! -sikítottam szegény Annie fülébe.
-Nyugi! -nevetett egyet.
Minden dalukat énekelte az egész aréna, én is velük együtt, Kivéve Annie-t aki csak állt ott magába..kicsit sajnáltam, de láttam rajta, hogy nem unatkozik. Rengeteget táncoltam,és nevettem a fiúk hülyeségein,majd Niall felénk jött.Ugyan olyan cuki volt,mint mindig.A gitár tökéletesen illett hozzá.
Lehajolt és az egyik mellettem lévő lánynak megfogta a kezét.Sikított egy nagyot.Mikor elengedte, körém is benyújtotta.Megragadtam..Mikor valaki hirtelen, erősen megszorította, gyorsan visszafordult.....Ránézett arra a lányra..Majd a másik kéz tulajdonosára..azaz rám..Tekintetünk találkozott egymáséval.Hosszasan bámult. Mélyen néztem kék szemeibe,és ő is az enyéimbe,közbe ujjaink még mindig összeértek.. Mintha minden megállt volna.. Gondolom felismert.Levegőt alig kaptam.. Ezt a pillanatot Harry, Niall fülébe való krákogása zavarta meg,majd gyors folytatni kezdte a dalt.. Mikor az utolsó szám következett Niall egy utolsó pillantást vetett még rám,majd levonultak.Varázslatos volt.Imádtam az egészet.
Mindenki sikított és sírt. Lassacskán a tömeg fogyni kezdett.
-Ez meg mi volt? -nézett rám tátott szájjal Annie.
-Nem tudom..de élveztem..-vigyorogtam.
Utána mi is bementünk a színpad mögé.Mindenki ott volt.Az őrök..a stylist..az ismerősök..és maguk a fiúk.Nagy svéd asztalos tálalás volt. Zayn pont mellettünk ment el,és csináltunk vele egy képet.
A többiek még nagyon elvoltak foglalva, így nem akartam zavarni őket.
Annie-vel az asztalnál megálltunk és falatozni kezdtünk.
-Ki megyek egy kicsit a friss levegőre itt a hátsó ajtón! -mondta.
-Oké,rendben! -válaszoltam.
Ott álltam tovább egyedül és figyeltem az embereket..

(Niall szemszöge)

                                                         

 Nagyon nagy volt a tömeg.Egy csomóan vettek körül,mozdulni alig bírtam. Próbáltam mindenkinek teljesíteni kívánságát. képek ..autogramok. Már rutinos voltam benne..De őt sehol sem láttam. Hosszas idő után végre csökkent a rajongók száma és már nem voltam 'korlátozva'.
Egyből a kajás részleg felé vettem az irányt.
Teljesen nyugodtan sétáltam,és nézelődtem, mikor észrevettem,az asztalnál állni valakit. Ő volt az..Christine.Nem tudom miért..de örültem neki.
Ekkor eszembe jutott a ruha a kirakatból...Kitaláltam valamit.

                                                                (Christine szemszöge)

 Egy ideje már ott álltam egyedül..és csak bambultam ki a fejemből,mikor hirtelen hátulról valaki megfogta a karom, és a fülembe suttogott..Testem hirtelen megrezzent a váratlan érintéstől.

-Ígértem neked valamit! -ijedten megfordultam és egy gyönyörű szempárral találtam magam szembe..Mintha egy mesében lennék,komolyan...A gyomromban pillangók kezdtek repdesni...már megint.

-Niall! -lepődtem meg.-Megijesztettél!

-Bocsi! -nevetett.-Van számodra egy meglepetésem,gyere! -erre megfogott és kivezetett az ajtón.
-Hova megyünk?
-Titok..azért meglepetés.-mosolygott sejtelmesen.
Megálltunk a kocsijánál, és betessékelt előre. Majd küldött felém még egy aprócska mosolyt, és elindultunk...valamerre..

(Annie szemszöge)

Nahát! Egész jól éreztem magam. Nem gondoltam volna. Olyan boldog Christine, hogy rám is szállt a boldogságából. Mosolyogva, ráérősen mentem a hátsó ajtóhoz vezető folyosón, amikor elment mellettem valaki. Csak ránéztem, és mentem tovább.

- Semmi reakció?-kiáltott utánam meglepődve.

-Öhm...mi?-hátrafordultam, és ekkor esett le.-Jaa! Te vagy a One Direction egyik tagja... Szia, Annie vagyok. És te?

-Hát Louis!- nevetett ledöbbenve. 

Ilyet még nem látott szerintem, hogy valaki ne tudná a nevét. De én csak Niall nevét tudom, mert Christine mindig róla beszél.

- Te nem is vagy rajongó?-kérdezte.

-Hát..csak a barátnőmet kísértem el, ha én nem megyek vele, nem engedték volna el.

- Ja értem.-mosolygott.-Hová indulsz?

- Csak kell egy kis friss levegő...

- Nem rossz ötlet.Megyek veled,..ha nem gond.

Kicsit frusztrált, hogy követ, de valahogy mosolyognom kellett, ahogy hallottam magam mögött a lépéseit.

Mikor kiértünk, nekitámaszkodtunk a lépcső korlátjának, és csak bámultunk magunk elé.Nem tudtunk mit mondani. Rápillantottam,.. mire észrevettem, hogy néz, de gyorsan lekapta a szemét rólam.

Szerencsémre ebből a kínos szituból a telefonom rezgése mentett ki. 

-Szia Christine. Na, megint mibe keveredtél?-nevettem.

- Szia...öhm...

-Hmm?

-Hát, hogy is mondjam.. nem tudok veled hazamenni, mert Niall elvisz valahova, de meglepetés, hogy hova...én sem tudom.-hallatszott, hogy mosolyog.

 -Hűha! Ezt megint,hogy?
- Később mindent elmesélek!
- Hát rendben, jó szórakozást! De vigyázz magadra.-kívántam sok sikert neki.- Én majd akkor hívok egy taxit.

- Okés, majd találkozunk ma még, puszi, szia!- köszönt el tőlem izgatottan.

-Szia!

Leraktam, és nevettem egy nagyot.

Louis azóta ott állt.

- Na mi az?-mosolygott, mintha tudná a választ.

- Hát az van, hogy a barátnőm épp Niallel furikázik.

-Azt meg hogy?-csodálkozott.

Majd elmeséltem neki az egész sztorit, az első találkozásukat is beleértve.
-Szóval ez volt.-mondta,majd huncutul mosolygott egyet. -Nem beszélt nekünk róla,gyors lerázott,mikor Harry említette neki..
-De nehogy elmond,hogy tudod..csinálj úgy mintha semmiről nem tudnál! 

Éreztem, hogy kezdett feloldódni körülöttünk a levegő, és már egyikünk sem volt feszült. De várjunk...miért lennénk azok?

Kiveséztünk egy csomó témát,.. mire ő elkezdett hülyülni, amin persze rengeteget nevettem. 

- Miért vagy itt kint velem?- tettem fel egy érdekes kérdést.

-  Hát...mert kijöttem. és leragadtam.. jó itt veled.-mosolygott.

Csodálkoztam is, hogy milyen jól elbeszélgettünk, és hogy már mennyi az idő.

- Te jó ég! Másfél órája itt vagyunk!- kacagtam.

- Komoly? Hú, asszem már senki nincs itt...

- Ne haragudj, de nekem mennem kell.-sütöttem le a szememet, majd fogtam a telefonom, és hívtam egy taxit.

Kicsit csalódott volt, lehet, el akart vinni.

- Sajnálom, hogy csak ennyit tudtunk beszélni. Szeretnélek jobban megismerni, ha lehet.-nézett mélyen a szemembe.

- Én is téged...

Ott álltunk, és néztük egymást, amikor hirtelen a taxis dudált egyet, jelezve, hogy vár rám.

- Hát..szia.-néztem a cipőm orrát szomorúan, amiért itt kell hagynom. Egy pillanat..miket beszélek!

Gyorsan odajött, és szorosan megölelt, ami kicsit váratlanul ért, és elpirultam.

- Viszlát Annie..-súgta a fülembe.

Még egyet dudált a taxis, és most már elindultam. 

Minden olyan gyorsan történt..Ekkor megpillantottam a sofőrt, és tátva maradt a szám. Dave! Uramisten! Itt valami nem stimmel!Hátrálni kezdtem.. El akartam rohanni, de  megfogta a karom, és berántott a kocsiba. Sikítottam egy nagyot,remélve, hogy Louis nem jár messze, mire ő adott egy pofont.

- Tudod, te választottad a halált..- nevetett, majd nagy gázzal elhajtottunk a végzetem felé.

5. Fejezet-- 'Karácsonyi meglepetés'

Halihó! Itt a kövi rész! Remélem tetszik! Megint három komi, és folytatjuk :)

(Annie szemszöge)

Már mélyen aludtam, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Nyöszörögve kerestem a fényforrást, majd a kezembe vettem.
-Haló.-szóltam bele rekedtes hangon.

- Sziaa! Christine vagyok!Úristen! El sem fogod hinni, mi történt velem!

-Ajjaj..

-Bocsi,de muszáj volt egyből felhívjalak! Találd ki, kivel jöttem haza!

-Anyukáddal? -kérdeztem fáradtan.

- Nem, dehogy! Niall Horannal!- sokkolódott le a telefon túloldalán.

-Az ki?Azzal  a Niallel? -tátva maradt a szám.

-Igen! A One Directionből! Ahhh! 

-Aztaa,kis mázlista! Mégis hogyhogy?- tettem fel meglepődve.

Elmesélte, minden egyes másodpercét az egésznek. Megértem, hogy ennyire boldog, de ezen még én is elgondolkodtam,hogy hogy történhetett meg...
 Az álma valósult meg ezzel. Később meg még a koncertjükre is elmehet! Remélem nem fog elájulni a boldogságtól.

Mikor elköszöntünk egymástól, visszadőltem az ágyba, és meredtem a falra. Én majdhogy nem szétesek, Christine meg egyre boldogabb. Elhatároztam magamban, hogy mostantól nem fogok önsajnálatban élni, hanem mások örömének fogok örülni és én is elkezdem keresni a pozitív dolgokat.  "Viszlát Dave! Le vagy szarva!"

Karácsony-Szenteste

(Christine szemszöge)

 -Végre itt a karácsony!-ugrándozott kisöcsém, Tommy.- Jön a mikulás! Hoz sok ajándékot!!

- Bizony! De nyugi, mert összetöröd a karácsonyi díszeket.- nevettem.

Épp a karácsonyfát díszítettük. Mindig sok sajátkészítésű dísszel rakjuk tele, és felturbózzuk egy csomó égővel. Idén már Tommy is segített díszeket készíteni. Befestettünk egy csomó használaton kívüli zoknit pirosra, és vattával ragasztgattuk körbe a szélét. Igazán szép lett. Öcsi keze csupa piros és vatta volt. Rengeteget nevettünk. Ez a legjobb a karácsonyban!A jó hangulat.és a szünet!.De a legfontosabb ,hogy együtt a család! Kár,hogy apa már nem lehet velünk..

Este már én is kezdtem izgatott lenni, hiszen az egyik karácsonyi ajándékom a One Direction jegy. Anya már régóta megvette, de direkt erre az alkalomra rakta félre. 

Tommy-t nem lehetett lenyugtatni. Úgy nyüzsgött, mint egy sajtkukac. 

Kathrin-t nem kötötte le a karácsonyi felhajtás, de azért az ő kedvén is látszott, mennyire várja az estét.

Folyton a koncerten gondolkodtam. Sajna Niall-el azóta nem találkoztam, nem is beszéltünk. Ez annyira rossz!Olyan cuki volt.. Azóta mindig mindent kétszer kellett elmondani nekem, mert nem figyeltem. Eszembe jutott még valami.Hiszen ma van Louis 20. szülinapja!-örvendtem magamban.Az egész twitter tele volt vele.

Végre elérkezett az este 7 óra. A karácsonyfa alatt minden tele volt kisebb-nagyobb csomagokkal. Úgy tudom, a nagyszüleim is küldtek, és az unokatesóink is.

- De jó! Mennyi ajándékot hozott a Télapó!- nevetgélt Tommy, és lerohanta a csomagokat.- Ez mind az enyém!

- Ha-ha, nagyon vicces!- nevetett anya, majd kivette a kisfiú kezéből a Kathrin feliratú dobozt. Szegény még nem tud olvasni.

 Mindenki megkezdte a bontogatást. Tommy egy csomót sikkantgatott, amikor kibontott egy hatalmas vonatos játékot.

Kathrin kapott egy nagyon szép fülbevalót, hozzávaló nyakláncal, és karkötővel. Egy nagy citromsárga pulcsit, és még sorolhatnám...

Anya egy új kávéfőzőt, egy pohárkészletet, és egy csomó puha zoknit kapott.

Én egy új hajvasalót, és egy hatalmas plüssmacit kaptam, ami nagyobb volt nálam. Annyira édees!

A jegyet sehol sem találtam. Kicsit csalódott voltam, de nem szóltam anyának, hogy elfelejtette. 

Körbenéztem, és a szememmel elkezdtem keresgélni. 

Mindenki el volt foglalva az ajándékaikkal. Annyira meghitt volt az egész!

Csak én voltam picit feszült. Tommy beindította a vonatát, ami egy nagy pályán ment körbe-körbe egy csomó vagonnal. Csalódottságomban ezt kezdtem el nézni, ahogy néha dudál egyet, és megy tovább. Már egy ideje bámultam, amikor megpillantottam valamit az egyik vagonban. Két fehér cetli. Odamentem, és kivettem. Majdnem elájultam.

- Wááá! De jó!- ujjongtam.- Köszönöm, anyaa!

Odarohantam hozzá és megöleltem, úgy, hogy a levegőt is kiszorítottam belőle. 

- Láttam, azt hitted, elfelejtettem. Kicsit megtréfáltalak, igaz?- mosolygott.

- Egy kissé..,hogy juthatott ez eszedbe. -nevetgéltem.

-Olvasd el jobban azokat a jegyeket.

Elolvastam az egészet, minden apró négyzetét, még szilveszter előtt megrendezésre kerül, és legelöl leszünk az első szektorba!! Hirtelen megállt a szemem három betűn. VIP.

- Micsodaa? Anya, neked mégis honnan van ennyi pénzed?-majdnem kiugrottam a bőrömből, de kicsit szomorú is voltam, hogy ilyen sokat költött rám.

- Titok.- kacsintott.- Szóval, Annie-vel találkozhattok is velük. Mit szólsz?

- Te nálad jobb anya nem is lehetne a világon! Szeretlek!- bújtam oda hozzá,és egy könnycsepp csordult ki szememből.

- Én is téged, kicsim.

Hirtelen csöngettek. Ez csak Annie lehet!

Odaszaladtam az ajtóhoz, és kinyitottam. Mielőtt bármit mondhattam volna, kaptam egy nagy adag havat az arcomba. Eszembe jutott a múltkorim. 

- Mondtam, hogy visszakapod!- nevetett Annie.

- Mondtad, csakhogy én elfelejtettem.- mosolyogtam.- Gyere be!

Miközben vette le a kabátját, és a cipőjét, az orra alá dugtam a jegyet.Olyan közel, hogy kancsalítania kellett. Nagyon aranyos volt.

- Ezt nézd! Olvasd el!

A kezébe vette, és tanulmányozni kezdte. Úgy tűnik, ő is minden szegletét el akarta olvasni, és ezt nem bírtam. Még végig se olvasta, én bekiabáltam.

-VIP!!

- Komoly?- nyitotta nagyra szemeit.

-Bizony! Találkozni fogunk velük!- ujjongtam, és megöleltem.- Köszönöm, hogy eljösz velem! 

- Igazán nincs mit!- szorított meg nevetve,..persze ő nem kezdett el ugrándozni,mert nem igazán a kedvencei.

Bementünk, és elkezdtük a karácsonyi vacsorát. Annie azért jöhetett át, mert ők inkább ebédet szoktak rendezni. William, a tesója is megérkezett,és Kathrin-nel elvonultak csókolózni. Pár hónapja már együtt vannak..  Aranyosak. Mindketten mikulássapkába ölelgették egymást.

Vacsi után, ami mellesleg nagyon finom volt, megkértem Annie-t hogy énekeljen nekünk valami szépet.

-Bocsi, de tudod, én nem éneklek...közönség előtt.-mosolygott szerényen.
Nem kérleltem tovább, megértettem. Lámpalázas és szégyenlős.
Inkább kimentünk az utcára sétálni, megnézni a meseszép esti kivilágított házakat. Szép díszesek voltak.
 Egy ideje már barangoltunk a sötétségben..
-Valaki követ minket.- suttogta félve Annie.
Hátranéztem,. a sötét alak hirtelen megállt, amikor meglátta hogy nézem.
- Mit akarsz?-kiáltottam neki. Annie erre gyorsan megszorította a karom.
-Shh! Ez Dave, felismerem a sapkáját!-remegte.-Megint itt van.
Az alak elindult felénk. Annie el akart szaladni, de nem engedtem neki. Most nem.
-Kérdeztem valamit! Mit akarsz?- bátorodtam fel.
Mostmár én is láttam, hogy Dave az, megvilágította az utca fénye vigyorgó arcát.
Nem mondott semmit, csak állt és nézte Annie-t. Tisztára mint egy horror film.
-Jó, ha nem mondasz semmit, akkor mi me...
-Dave! Elegem van belőled! Még is mit akarsz?-állt tovább némán.- Azt akarod hogy feljelentselek zaklatásért? Vagy esetleg valami MÁSÉRT?-kiabált Annie.-Úgyis tudok mindent!
 -Meg ne próbáld nyuszikám.-szólalt meg végre mély, alig hallható hangon.
- De, megteszem! Hagyj engem békén!
- Hm.. te választottad a halált.-mosolygott, majd sarkon fordult, és elrohant.
Annie sírni kezdett.Átöleltem és.. én is sírtam vele.Ott álltunk az üres utca kellős közepén. Karjaimban éreztem szorongását. Ennél ijesztőbb élményem még sosem volt. Nagyon-nagyon féltem őt! Remélem csak hencegett... Vajon mi lesz most vele?

4. Fejezet-- Mond,hogy ez nem csak egy álom..

   Hali! Remélem tetszik!:) 3komi után kövi ! xx                                                            


                                                             (Annie szemszöge)

 Hosszan elmeséltem Christinnek mit történt tegnap.
-Jézusoom,ez durva. Ezt azért nem gondoltam volna.-dermedt meg.
-De mégis.. Olyan jó volt pedig..-gördült ki egy könnycseppem.
-Jajj édesem,gyere ide. -húzott magához. -Mégis ,hogy viselkedhetett így. Örökre elásta magát bennem.
-Elhiheted,hogy bennem is.
- Hagyd rá!  Nem érdemel meg többet!..Figyelj! -emelte fel a fejem.-Nehogy mégegyszer  a közelükbe menj..a végén még bele keverhetnek valamibe! Nem biztonságos egy ilyen társaság..
-Persze..ez természetes.
-És nehogy magad hibáztasd! -mosolygott rám.
-..Annyira köszönöm,hogy itt vagy mellettem és,hogy mindig számíthatok rád -öleltem át.
 Teljesen összezavarodott voltam egész nap.Összetörtnek éreztem magam,de  ilyenkor ez természetes. .Imádtuk egymást,olyan boldog voltam..Minden jó volt..és most..fúú..mérgelődtem magamban.
Később elmentünk kicsit 'kikapcsolódni Christine javaslatára.Semmi mással nem törődtünk,csak azzal ,hogy jól érezzük magunkat.Vásárolgattunk,és beültünk a moziba valami vicces vígjátékra. Ez jól jött.

                                                            (Christine szemszöge)
** Egy hét múlva.Péntek

Egy parkban ültünk Annie-vel.
-Na és mi újság azóta Dave-vel? -kérdeztem,remélve nem zaklatom fel.
-Nem tartjuk a kapcsolatot..Őszintén..azóta nem is kerestem,de nem is akarom többet. -Mesélte,mintha már inkább mérges lenne rá.
-De...
-Mi de? -vártam a folytatást.
-Mostanában egyre többet látom..Mindig mindenhol ott van.Ezt eddig nem említettem,de mikor elmentem veled a kávézóba akkor is... ott volt.Bámult,undorodva elfordultam tőle..Aztán ha sétálni megyek akkor is ott van. Suli után is láttam az út túloldalán.Ez frusztráló. Olyan mintha figyelne.
-Dehogy..Csak beképzeled.Biztos nem téged követ.-fogtam meg a kezét és bátorítottam ,mint egy igazi jó barát.
-Remélem...-szavába még én is beleremegtem.
-Nem lenne kedved este nálunk aludni? Csapnánk egy csajos estét! -nézett rám reménykedve és ezzel váltva az előbbi témát.
-Hát sajnos nem érek rá.Tudod mondtam,hogy ma estére elhívtak egy buli féleségbe.-ültem feljebb a padon.
-Ja tényleg,emlékszem, akkor majd máskor!.. Aztán vigyázni! -nevetett.
-Héé! -biccentettem oldalba.
-Na, jó szórakozást! - mosolygott rám.
 ...
Nagy nap a mai. Már nagyon vártam.
Kiválasztottam a kedvenc ruhámat.Nem akartam túl kirívót,de annyira hétköznapit sem.Pont illett egy karácsonyi bulihoz.

Ilyenen még nem voltam..
-Annyira várom már.-mondtam anyának.
-De azért vigyázz magadra! -a szokásos aggódások.
-Épp mondani akartam,hogy ömm..mivel te is ott leszel.kérlek azért ne kövess meg hasonlók. -magyaráztam.
-Próbálom.-nevetett.
-Ez nem vicces. -de azért én is elnevettem magam.
Feltettem egy alap sminket,kiegészítőket ,majd nővérem be hullámosította a hajam. Már majdnem készen voltam csak a cipő hiányzott. Kiválasztottam egy szép fekete magassarkút.
-Nagyon szép vagy! -jött oda Kathrin hozzám.
-Te se panaszkodhatsz.. -nevettünk.
Leültem az ágyra Spottal az ölembe és vártam Hollyt, ki fél 8-ra jön értem kocsival.Nem telt el sok idő,mire dudálást hallottam.
-Érted jöttek -szóltak anyáék.
Felvettem a táskámat és elindultam kifelé.Nagyon izgatott voltam.Miközben siettem a kocsifele véletlen megbotlottam egy kőben.
-Jól vagy? -Szólt a ki a kocsiból aggódóan Holly.
-Persze,egyébként szia! -üdvözöltük egymást.
-Látom izgulsz -mondata közben kinyitotta nekem az anyós ülés felőli ajtót.
-Uhh, de már nagyon. -Tiszta lázban égtem,mit valami kisgyerek.
-Menő egy járgány. -néztem a kocsijára.
-Köszönöm..te pedig nagyon csinos vagy -mosolygott rám.
-Mint ahogyan te is -mondtam vissza. Tényleg az volt.
Közben már elindultunk. Minél közelebb értünk a helyhez annál gyorsabban vert a szívem,végül megálltunk.
Rengeteg fotós volt és persze rengeteg ember is.
-Jó estét- üdvözöltek bennünket,és bementünk.
Lepakoltuk a cuccunkat egy biztonságos helyre ,majd először körbe néztünk.
-Na tetszik? -kérdezte tőlem Holly.
-Persze, bámulatos mekkora ez a hely.
-Héé..az ott nem..
-Dylan O'brien -fejezte be a mondatom.
-És Luke meg Justin Timberlake.-döbbentem le. 
Ez tényleg elképesztő. Elmentünk és megkerestük anyát.Ő is nagyon szép volt,mint itt mindenki más. Megbeszéltem vele pár dolgot és magunkra is hagyott. Visszamentünk a már zsúfolt tömegbe. Mindenhol a kialakult kis körök voltak. A terem sarkába két fiú mérte össze erejét egy szkanderban. Máshol pókereztek,ittak és persze középen pedig táncoltak,tehát mindenki elvolt a maga módján.A zene nagyon hangos volt,valami népszerű szám lehetett ugyanis hallottam már a rádióban. A nagy tömegen próbáltunk átmenni,mikor valaki erőből nekem lökődött.
-Héé vigyázz már! -szólt rám.
-Mi az ,hogy ő vigyázzon,te estél rá majdnem -védett meg Holly.
Ezt követően, nem valami udvariasan,de az illető megfordult és elment.
Arrébb mentünk egy kicsit és mi is elkezdtünk táncolni.Odajött 2srác és pár lány.Kedvesek voltak.Az egyiken egy eléggé kivágott ruha volt,azért én így nem jöttem volna.Na mindegy.Jól éreztük magunkat.
-Elmegyek megkeresek valakit. -mondta a hangzavarban Holly, ezzel magamra hagyva.
Oda sétáltam a pulthoz.
-Kisasszony, adhatok valamit? -kérdezte egy elegáns fiatalember.
-Egy dzsúszt szeretnék.-feleltem,majd oda is adta.
Leültem egy székre.Még mindig fura,hogy egy ilyen helyen vagyok.Itt..ahol az említett hírességek is.Gondolkoztam miközben elbambultam.
Épp megakartam fordulni,hogy körbenézzek,mikor valaki hírtelen kilökte az italt a kezemből.Egyenesen rám..
-Ahh..-néztem magamra.
-Jajj bocsánat..nem akartam! -mondta idegesen,majd felnéztem rá.
Szemeim elkerekedtek.Ő az..Itt előttem.Ez biztos? pislogtam egyet ..és valóban.Niall..Felfoghatatlan,úristen. Szívem hevesen vert,majd kiugrott a helyéről...Gyorsan kapcsoltam.
-Se-semmi baj!- legyintettem egyet neki ,és zavarodottan mosolyogtam.
-Várj,valahogy mindjárt segítek!
-Nem kell köszönöm. -válaszoltam szégyenlősen..nem mondhattam mást.
-De nem maradhatsz így -nézett rám. -Gyere velem! -segített közben felállni.
A gyomromban pillangók repdesését éreztem.Elképesztő volt.Szőke haj,kék szép szemek,élőben még bámulatosabb.Fehér inge testére feszült.
Elhatározottan indult el valamerre én pedig mellette követtem.
-Gyere be! -fogta meg a karom és odairányított egy fotelhez.
-Foglalj helyet mindjárt jövök -mosolygott rám.
-Rendben. -Remegve leültem.
Ezt az érzést ami bennem volt szavakkal nem lehetett volna elmondani..
Körbenéztem.Egy csendesebb helyre hozott.Olyasmi volt mint egy előszoba,szép bútorokkal.Mellettünk pedig egy ebédlő féleség volt. Nézelődésemet hangos léptek szakították félbe.
Vissza is jött egy törlő ronggyal .Biztos itt még az is drága cucc.Elmélkedtem hülyeségeken.
-Na itt is vagyok! -toppant oda elém.
Egymásra néztünk,majd leült mellém és elkezdte felitatni rólam a dzsúszt.Ekkor eszembe jutott valami.
-A ruhám..-szomorodtam el. -a nagymamámtól kaptam.
-Istenem,úgy sajnálom!-nézett maga elé.
-Ugyan már!
-Az én hibám.. -tette kezét a lábamra. Érintésétől egész testem bizsergett.
-Dehogy a tied,Niall.! -..upsz,véletlen kicsúszott a számon..
-Igen eltaláltad, így hívnak -nevetett fel. -Akkor megtudhatom én is a te nevedet? -nézett rám egy mosoly kíséretében.
-Öö..Christine. -A helyzet miatt ,még ezen is gondolkodnom kellett.
-Nagyon szép név! -nézett mélyen a szemembe.-Ja és tényleg sajnálom az előbbit!
-Tényleg nem baj,csak így,hogy menjek haza? -nevettem, miközben mutattam magamra.
-Ha gondolod elvihetlek.-ajánlotta fel.
-Nem, nem erről volt szó,csak mondtam! -kapkodtam össze vissza.
-Nyugi -kezét vállamra tette.-nem gond,na gyere!
Megragadtam erős karját ahogy kifelé vezetett.A még mindig nagy tömeg,most már egyre részegebb volt.
Egy koma hirtelen elém állt,én pedig felbuktam benne.
-Aú -botlottam el.
-Héé!..Christine! Jól vagy? -nyújtotta felém a kezét Niall.
-Igen,köszönöm..nem estem nagyot. -igazítottam meg a ruhámat.
-Maga meg nem látta ,hogy itt jöttünk?Figyeljen már oda!-magyarázott..oly hősiesen.
Már kint voltunk a sötétben.Egy fekete kocsi mellett megállt.
-Ez a tied? -kérdeztem, de már nyitotta is az ajtót.
Beszálltam majd szintén ő is beült mellém a kormányhoz.Beindította  a motort,egymásra mosolyogtunk és elindultunk.
-Várj ,egy pillanat, felhívom barátnőmet.-hirtelen mereven rám nézett.. igazából még én sem tudtam,mit mondok,majd Hollynak..
-Szia ! Csak azért hívlak,mert -néztem Niallre..-egyedül megyek haza! Ne aggódj miattam,puszi,szia!..-azt hiszem ennyi elég lesz.
-Csak azért hívtam ,hogy ne aggódjon értem. -mondtam.
Adtam egy kis útbaigazítást néha néha neki,de igazából csak néztem kifele az ablakon...zavarban voltam..még most se hiszem el,hogy hol ülök.
-Itt állj meg!
-Okés! -parkolt le a házunk elé...
-Hölgyem! -tartotta az ajtót ,majd kiszáltam.
-Köszi! -néztem rá.. . és közelebb lépett hozzám.
-Szép kis ház!
-Az! -mosolyodtunk el.
-És figyelj! -nézett szép szemeivel.-A ruhád miatt ne aggódj, majd veszünk másikat.-nevettem,a valószínű viccnek szánt mondatán, csakhogy nyugtasson.
-Jó vicc! -mosolyodtam el újra.
Majd ott álltunk és néztük egymást...Igen,Niall Horan áll előttem.Kihitte volna.
Azonnal visszazökkentett az ahogy Niall becsukta azt a kocsi ajtót, amerről én ültem.
És megindult felém,majd megállt.
Karját széttárta előttem.És egy aranyos mosolyt küldött felém.
Átkarolta egyik kezével a hátamat,majd  a másikkal is,közben én is szorosan átöleltem puha testét.Lábam remegett,a szívem meg olyan gyorsan vert,mint még soha..Varázslatos volt.
-Mostmár sietnem kell -súgta a fülembe.
-Köszönöm szépen,hogy elhoztál! -mondtam,egy szégyenlős mosollyal.
-Szia! -integetett nekem.
-Szia!-köszöntem vissza és néztem ahogy pár másodperc múlva elhajt.
Ott álltam a hidegbe lesokkolva.Még most se fogtam fel.
Remélem nem csak egy álomvolt,gondoltam miközben futottam be egy óriási mosollyal a házba.
Csodálatos érzés.

3. Fejezet-- Miért tette?!

Sziasztok! Köszönjük a kommenteket,tényleg sokat jelentenek nekünk,várjuk a többit is,hiszen így tudjuk meg,hogy van-e értelme tovább folytatni a történetet.Ja és már nem kell sokat várni a fiúkra,hamarosan képbe jönnek:) Jó olvasást! xx

(Annie szemszöge)

Nem tettem meg többet két méternél, amikor valaki megfogta a karom, és visszarántott. Nagyon fájt. És az is, hogy ki tette...
-Dave! Eressz el!- kiabáltam.
-Jajj, nyuszim, nyugodj már le... Gyere, szívj te is, úgy lehiggadsz.
- Mii? Miért drogoztál? Tudod milyen életveszélyes?? -sokkolódtam le.
- Kit érdekel az? Na, gyere te is!- húzott a betépett társaság felé.
- Hagyj engem békén!- próbáltam kiszabadulni, de a keze szorítása erősödött minden egyes próbálkozásomnál.
Nem volt magánál. Józanon ilyet sosem tenne.
Ekkorát még sosem csalódtam senkiben. Nem is gondoltam, hogy ilyet művelhet. Vajon mióta teszi ezt?
Leültetett a körbe, és nyomott egy zacskót a kezembe. Szinte elájultam, annyira féltem.
- Mondtam, hogy nem! Nektek sem szabad! Azonnal hagyjátok abba!!- üvöltöttem mindenkire, sírva.
- Nézzenek oda, ki akar nekünk parancsolgatni!-mondta az egyik beesett szemű, borostás fiú. Mindenki nevetett. Én megdermedtem.
-Dave, mond, hogy ez az utóbbi pár perc csak egy rossz álom, és ha felébredek, újra minden rendben lesz!- csak szerettem volna..Eddig jó volt minden..A találkozásink..minden.Miért kell elrontani?
-Mint valami csöpögős szerelmes film!-nyögte ki Dave, mire mindenki elkezdett kiröhögni.
-Ugye tudod, hogy ezzel mindent elrontottál?-néztem Dave-re megint. Már amennyire láttam a könnyeimtől.
-Mit rontottam el? Köztünk már úgy sincs szinte semmi! Mond, mégis mikor találkoztunk utoljára? Egy hete? Nem is érdekellek téged!
-Mi az, hogy nincs közöttünk semmi? És egyébként meg ma lett volna találkozónk este sétálni egyet, ha nem felejtetted volna el. Hát nem emlékszel, hogy mennyire szeretlek? 
-Ugyan már! Ez csak egy játék volt nekem. Emeld fel a szép kis seggedet, és menjél haza,idegesítesz.-mondta teljesen komolyan, a drog kezdett kipárologni a szervezetéből.
-Ezt nem hiszem el! -dühített fel.
-Pedig elhiheted!-vigyorgott.
Ezt nem bírtam tovább hallgatni.
Megint el akartam menekülni, és ezúttal sikerült. Rohantam, mintha az életem múlna rajta. Talán ezen is múlt. Hallottam, hogy kiabáltak utánam, jó csúnyákat, de nem zavart.

Ez nekem nagyon sok volt egyszerre. Én nem tapasztaltam még ilyen érzést soha. Mintha már nem is lenne szívem, egyszerűen köddé vált. Csak az ürességét éreztem, és alig kaptam levegőt. Leültem egy padra, lehiggadni. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Meg is fájdult.Közben hallottam telefonom zörgését,de nem volt kedvem senkihez,így figyelmen kívül hagytam.
..Dave-vel már lassan egy éve együtt vagyunk,inkább voltunk... igaz, hogy laza a stílusa, de nem volt vele eddig ilyen gond.Folytattam gondolatom. Az egy dolog, hogy cigizett néha-néha, meg elmentünk havonta egy-két buliba, de hogy drog!
Ha valaki droghoz nyúl rendszeresen, akkor az életébe kell betekintést tennünk legelőször.  Mi ketten egész jól megvoltunk..azt hiszem, a barátairól nem tudok sokat,csak azt, hogy jó bunkók, ezért a családi hátterén kezdtem el gondolkodni. Anyukája nemrég elköltözött valahova messzire, testvérei is vele mentek, csak ő maradt itt. Az apját meg sem ismerte, mert elváltak, mikor ő két éves volt. Mindenki elhagyta. Én voltam az egyetlen, aki mindig mellette volt eddig. Talán még többet kellett volna vele lennem? Lehet hogy az én hibámból nyúlt a droghoz? De nem tettem semmit ellene.. Csak úgy záporoztak a könnyeim. Mindenki megbámult az utcán.
Felkeltem a padról, és hazasétáltam. Szerencsére ilyenkor még nincs otthon senki, szóval felmentem a szobámba és leültem a zongorámhoz.Egy ismert darabot kezdtem el játszani. Minden érzelmemet beleöntöttem a dalba, amit énekeltem hozzá.

https://www.youtube.com/watch?v=cjjEvDbQRyo

Miután vége lett, még ott ültem fél órát csendben, és meredtem magam elé. Csak Dave-re tudtam gondolni, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül eddig. Az első találkozásunkra gondoltam, ami egy Disturbed koncerten volt. Szinte szerelem volt első látásra. Aztán az első csókunkra gondoltam, amikor semmi más nem létezett a világon, csak ő nekem, és én neki. Az első együttlétünkre, amikor úgy vigyázott rám, mintha egy törékeny virág lettem volna.....Ennek mind vége lett egy pillanat alatt. Egy első szerelemnek..
Merengésemet Will zavarta meg, a bátyám, hazajött.
-Hellóka!- jött be a szobámba.-Mi újs...Te sírsz?
-Szia.-nem néztem rá. -I-igen.
-Mi történt? Mond el!- leült mellém a nagy kétszemélyes zongoraszékemre.
Megölelt, ezzel bátorítva, hogy bármi is az, ő meg fog érteni.
-Dave elhagyott.- böktem ki, mire egy újabb könnycsepp csordult ki a szememből.
Nem akartam neki elmondani a drogos részt, mert tuti, hogy rendőrségi ügy lett volna belőle, amihez semmi kedvem.
-Hogyhogy?
- Azt mondta, neki csak egy játék volt az egész, nem számítottam neki semmit.
-Uhh...hát az az ő baja! Egy faszfej!!Nem tehetsz semmiről -karolta át a vállam.- .. Tudom, hogy nehéz lesz, de próbálj meg nem rá gondolni.Minden jobb lesz! -mondta nyugtatóan,mint ha ebben már tapasztalt lenne.
- Azt meg mégis hogyan?
- Gyere el velem egy buliba!
- Áhh..Nem akarom alkoholba folytatni a bánatom, nem vagyok olyan, tudod. Szóval, bocsi, kedves tőled, de szerintem nem tudsz segíteni. Még túl közeli a szakítás.
-Igazad van, most sírd ki magad, magadra hagylak.Ilyenkor azt hiszem ez a legjobb. De szólj, ha meggondoltad magad, és eljössz velem.
- Biztos meg fogom később.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Felállt, és lenyomta vicces balett mozdulattal a zongora legmagasabb billentyűjét, amin nem tudtam nem nevetni, majd kiment, és becsukta az ajtót.

(Christine szemszöge)

 Már késő délután volt. Suli után gyors el kellett mennem bevásárolni. Utána ahogy csak tudtam siettem is haza.

-Sziasztok! -köszöntem be a lakásba.

Csend. Nem válaszoltak.

-Halihóó! -nézelődtem be a ház különböző részeibe.

Sehol senki?! Nem szóltak ,hogy nem lesznek itthon.Na mindegy is, bementem a saját szobámba.

Leültem a gép elé.Megnéztem gyors a twitterem és a facebookom. Annie nem volt fent.

Gondoltam felhívom ,hogy hol van,miközben huppantam egy nagyot a paplanjaim közé.

Kicsengett. Nem vette fel. 2szer is próbáltam ,de hiába. "Mit csinálhat"? gondoltam magamban.
Még egyszer hívtam,hátha. De semmi..Annie hol a csudában vagy?Ugye nem történt semmi baja? kezdtem nagyon aggódni,..mindig felveszi.Remélem tényleg nincsen semmi. Forgolódtam tovább az ágyban.
Jó lett volna beszélni valakivel,mert nagyon unatkoztam.Kimentem a konyhába,hogy egyek valami finom vacsorát.Kinyitottam a hűtőnket,de nem volt a kedvemre nagyon semmi sem.Ott álltam és bámultam. Már vagy 5 perce nézegettem ugyanazokat az ételeket,de még mindig nem tudtam mit is egyek.
-Megjöttünk! -kiáltott be a konyhába Kathrin..a frászt hozva rám.
-Megijesztettél! -nevettem.
-Nem volt szándékos.
-Hol voltatok??
-Csak egy ismerősnél. -vont vállat.

Elvégeztem a szokásos teendőimet, fürdés, pakolás és egyéb dolgok, végül ismét visszatértem  a jó puha ágyamba.
-Jó éjt. - nyitott be öcsi.
-Neked is! - válaszoltam egy mosollyal.
Mikor már jól befészkeltem magam , a telefonom csörgésére lettem figyelmes.Lehajoltam érte és fel is vettem.
-Igen ,tessék! -szóltam bele.
-Szia Christine ! Holly vagyok!
-Óh, szia! -ismertem fel egy jó barátnőm hangját.
-Azért hívlak,mert lesz a munkahelyemnek egy nagy karácsonyi party-ja és arra gondoltam ,hogy te is eljöhetnél velem. Ott lennénk mi, a stáb,és még jó 'pár' vendég. -magyarázott nekem.
-Waoo!-döbbentem le.-Persze,nagyon szívesen! Nagy megtiszteltetés lenne számomra! -ugrottam örömömben.
-Jó lesz, hidd el!
-Mikor is? -tettem fel,mielőtt az egyik legfontosabb dolog elfelejtődik.
-Jövőhét pénteken, este nyolctól éjfélig.
-Oké rendben,ott leszek!
-Jó jó,majd beszélünk,szia!
-Szia ,jó éjt! -köszöntünk el egymástól.
Igen,anyukám London egyik híresebb stúdiójában dolgozik, Holly pedig egy fiatal munkatársa.Mikor bementem anyához,akkor találkoztam vele.Azóta sokszor beszéltünk már, ha be megyek oda, már alappá vált ,hogy mindig megkeressük egymást.Most pedig elhívott ide.Nagyon örültem neki,hisz nem mindig adatik meg ilyen ,hogy egy menő helyre hívjanak. Mivel ez egy nagy stúdió,híres riporterekkel ,kiknek széles baráti körük van, nem kizárt,hogy hírességek,ismert emberek is elő fognak majd azon az estén fordulni.
Agyaltam már megint. Hirtelen eszembe jutott Annie, hogy egész délután nem beszéltünk,gyors bekapcsoltam újra a telefonom és hagytam neki egy 'jó éjt' sms-t. melyben azt is megemlítettem,hogy reggel kocsival megyünk,ugyanis nővérem ígért egy fuvart.
Szemem lehunytam.Spot-ot  plüssmackóként használva aludtam el. Milyen jó lenne ha itt lehetne és őt ölelgethetném..ábrándoztam.

(Pénteken új rész!:)