20. Fejezet-- 'Sokatmondó nap'

 Sziasztok! Meghoztuk az új részt! Reméljük tetszeni fog! Következő, hogy ismét felmérjük vannak-e még akiket érdekel, 4 komi után jön! :) Nagyon sokat jelent a véleményetek! Köszönjük! :)

(Louis szemszöge)

 Már vagy egy órája az előttem heverő dallistát nézegetem, hogy biztosra megtudjam jegyezni, és véletlenül se tévesszem el. Indulásunk előtti utolsó pillanatokat töltöm a szobámban, hogy mindent összegezzek. Testileg itt vagyok, de lélekben egészen máshol. A gondolataim elterelődtek, akárhogy is próbáltam erre fókuszálni. A magánéletem jelenleg teljesen összekutyult. Saját magam nem tudom, hogy kéne reagálnom a dolgokra. Rachel-el azóta még nem találkoztam, és nagy kérdés ,hogy akarok-e. Váltottunk pár üzenetet egymás felé, de nem épp a legromantikusabbakat, és érzelem teljeseket. Éreztette velem, hogy engem még mindig akar, ami nem igazán látszódik. Már az is felmerült bennem, hogy egész végig csak kihasználta a hírességem. Vágyik rám, de már nem jelentek neki semmit. Nem hiszem, hogy igazából vissza akarna jönni. Én is belátom  a hibámat. Ha mindezek mellett eltekintünk, bevallhatom, hogy jó magam is becstelen voltam. Mondjuk ki, szemét, és pont ezért kértem bocsánatot. De nem úgy, hogy visszakönyörögjem magam. Nem. Azok után amiket én is hallottam róla. Esténként bárokba járt el. Én hittem neki, de belátom hiba volt. Főleg, hogy nem rég küldött egy aljas üzenetet, amit ha jól érzékeltem nem nekem szánt, hanem Annie-nek. Csak azt nem tudom felfogni, hogy mit tett neki az a szerencsétlen lány. Őt nincs joga okolni, és valódi indoka se. Így is le a kalappal előtte, hogy megakarták ölni, de ő képes volt felállni, és rendbe szedni magát. Átlépett rajta, pedig ezt még nekem is nehéz felfogni. Az a látvány ami fogadott, szörnyű volt. Elborzongok tőle, pont úgy, ahogy attól a személytől, aki ezt művelte. Nem is érdemli meg, hogy embernek szólítsák, inkább egy tuskó dög. Nagyon reménykedem benne, hogy nem szándékozik több ilyet csinálni,és, hogy nem tervelt ki még egy baromságot. Ez miatt azóta is féltem őt. Egy ilyen alaktól bármi kitelik. Bármikor visszatérhet. De azt hiszem, mivel most körözés alatt van, jól elbújt, és nincs egyéb szándéka. Remélem.
Közben felhívtuk anyuval egymást és beszélgettünk egy kicsit. Sok szerencsét kívánt nekem az estére, mit általában mindig elszokott mondani. Beszéltem Phoebe -vel is egyaránt, és mondta a többi testvérem nevében is, hogy nagyon hiányzom már nekik, így megállapodtunk, hogy majd eljönnek a közeljövőben látogatóba, vagy én fogok átmenni hozzájuk. Mindig jól esik hallani a családomat. Az idő közben gyorsan repült. A fiúk már nagy készülődésben voltak, ahogy hallottam a szobámból. De amióta Annie elment, Harry bezárkózott a szobájába, mint egy duzzogó kisfiú. Na jó, egyszer összefutottam vele a konyhában, mikor lementem valamiért, de egy elég csüggedt tekintettel rám nézett, és már vissza is ment. Elég lankadtan tette meg a lépéseket. Ismét egy furcsa dolog, ami elgondolkodtatott, hisz nem tudhattam az okát. Na mindegy, bármi is történt. Gyors összeszedtem magam, és már útnak is indultunk a srácokkal. Momentán minden oké volt. Niall nem jött velünk, mert megígérte Christine-nek, hogy elé megy. Nagy izgatottsággal zárta be utolsónak az ajtót, és ült be a kocsijába, miközben elköszönve tőle, mi is elindultunk.

(Annie szemszöge)

 Alig pár órája tudtam meg, hogy két héten belül egyedüli életet kezdek. Ezt a gondolatot, még meg kell emésztenem. De nem utasítottam vissza, mert lényegében örülök neki. Maradni szeretnék. Ez biztos, és ha így...hát így. Csak kicsit ijesztőnek tűnik eleinte ez az elképzelés. De biztos vagyok benne, hogy nem leszek egyedül. A barátaim itt lesznek velem, kifogom bírni. Időközben átjöttünk Christine-hez, hisz elmeséltem neki, hogy Harry meghívott a ma esti koncertre, és felajánlotta nekem, hogy mivel érte jön majd este Niall, mehetek velük. Természetesen örültem neki, és elfogadtam, csak reménykedem benne, hogy nem leszek útban kettőjük között. Barátnőm egyből nevetni kezdett felvetésemen. Jelen pillanatban épp az ő haját vasalom, és teszek bele kisebb hullámokat, miközben áradozni kezdtem örömömről.

- Istenem annyira nagy megkönnyebbülés tudni, hogy Dave-et nemsokára megtalálják! - folytattam a beszélgetést, ami már egy ideje témában volt. 

- Igen, hisz akkor ezer százalék, hogy biztonságba leszel, és hogy nem tér vissza. Olyan jó lenne ha lezárnák végleg ezt az egész ügyet! - teljesen igazat adtam neki. Én is így gondolom, hogy ez lenne a legjobb. Mikor anya ezt kijelentette, hogy nagy valószínűséggel megtörténhet, még a könnycsepp is kicsordult a szememből. 

- Remélem örökre megemlegeti.. - mondtam ki dühösen, mire barátnőm is bólintott. - Amúgy hol vannak a többiek? 

- Milyen többiek?

- Anyudék, meg a tesóid. - tényleg érdekelt, hisz az egész lakásban csak mi voltunk. 

- Ömm anya elment öcsivel a munkahelyi barátnőjéhez. Katrin a bátyáddal van. A nevelőapám meg isten tudja.. - a végét eléggé nem érdekelten fejezte ki. Ez a hangsúlyán is érződött. Nincsenek nagyon jóba, de érthető. Nagyon rosszul bánik velük. Sőt nem is érdekli egyik gyerek se. Észrevételem alapján teljesen lekezelő a viselkedése, ahogyan folyton panaszkodik Christine róla...Nem lehet jó egy ilyen emberrel együtt élni, de amikor csak tudják kerülik egymást.

- Értem. - tudtam le, s közben elkészült az általam készített frizura is.

  - Nézd meg magad a tükörben! -mondtam biztatóan, majd felállt az ágy széléről, elindulva a tükör felé. A ruha már rajtunk volt, amit ma este viselni szeretnénk. 

- Ohh, nagyon ügyes vagy! Nagyon szép! - forgolódott, hogy minden oldalról szemügyre vehesse.

- Biztosan tetszeni fog neki! -álltam oda mellé, megigazítva az egyik tincsét. Lágy szavaimra elpirosodott arccal lefelé nézett, egy halk köszönömmel, miközben mosolyra húzta száját.

Ekkor éppen csöngetésre lettünk figyelmesek, ahogy gyengéd hangjával bezengte az egész helységet. 

- Ez ő lesz! -mondta ki, és sürgetően nézett rám, jelezve miszerint szedelőzködjek, hogy minél hamarabb kinyithassa az ajtót. 

Mivel már teljesen kész voltam és ő is, csak fel kellett húznunk a kabátunk, a cipőnk, és  készen is voltunk.  Christine izgatottan indult el a bejárat elé, hogy végre kinyithassa azt. 

- Nyugi nem fog elmenni! -mondtam neki nevetve, majd végül az ajtó elé állva még egy gyors mondattal biztattam. - Na gyerünk, nyithatod! -böktem ki, kabátom végleges megigazítása után, mikor egymásra mosolyogtunk és elindultunk kifele.

- Sziasztok lányok! - üdvözölt mindkettőnket az előttünk álló szőkeség. Barátnőmet meglátva mindkettőjük szemébe halvány csillogás szökött bele, ahogy az esti utca fények bevilágították a környéket. 

- Szia! -köszöntünk vissza. Kérdőn nézett rám, hogy hogy is kerülök ide, de nem ellenszenvesen, csak kíváncsian. 

- Jah, öh tényleg! Annie is velünk jön akkor, jó? 

- Rendben! Örülök, hogy megbeszéltétek! - felelte, mintha lett volna már erről szó.
Ekkor Christine az oldaltáskáját kezdte el babrálni, amiről eszembe jutott, hogy nagy ügyességemre bent felejtettem.
- Skacok, a táskám bent maradt. - húztam félre a szám. - Mindjárt jövök!
- Megvárunk! - mondták nekem.
- Reméltem is! -és gyors besiettem. Egy pillanatra visszatekintettem rájuk, amikor észrevettem, hogy szorosan ölelik egymást. Aranyosak voltak. Kitudja, talán a sors akarta így.
Hamar megtaláltam az általam keresett tárgyat, és, hogy időbe odaérhessünk, futólépésben mentem ki ismét. Oda érve elmosolyodva pillantottam meg, hogy átkarolva csókolták meg éppen egymást.
- Öhm - köszörültem meg a torkom. - Tudom, hogy egy elég érzengős pillanatnak vetek most sajnos véget, de indulnunk kell. - fejeztem ki magamat szórakozottan, halkan felkuncogva. Érkezésemre mindketten felkapták a fejüket, és zavartan eltávolodva egymástól néztek rám. - Gyerünk! -utasítottam, hogy elkerülhessük a magyarázkodást. Jól szórakoztam.
- Oké! -mondta Niall vigyorogva és be is ültünk a kocsijába.
Kellemes volt a levegő, de kicsit más illattal, mint Harry-é. Az út elején némán figyeltük a sötét utcát az ablakon keresztül, miközben csak a mellettünk elhaladó járművek suhanását lehetett hallani. Menet közben, pedig egyre inkább csak jöttek a jobbnál jobb témák, amit nem lehetett mellettük megunni. Komolyan mindenen csak nevetni tudtak. Volt mindenről szó, bár Niall kevésbé élvezte azt, mikor csajos videókat kezdtünk el nézegetni.
- Jobb ha csöndbe maradok! - mondta meghallva, hogy a körömfestésről van szó.
- A férfiak ehhez nem értenek! - jelentettük ki, amin ő is jól szórakozott.  De Christine hamar terelte a témát, hogy őt is betudja vonni ismét a beszélgetésbe.
Nem sokkal később megérkeztünk a helyszínre. Ez most a város szélén volt, egy hatalmas koncert teremben.
- Wow, eszméletlen! - fejeztük ki magunkat, meglátva az épület méretét.
- Hát igen! - vakarta meg a feje búbját Niall. - Na siessünk be, keressük meg a többieket!
Kiszállva a kocsiból, átkeltünk az úttesten. A mellettem lévő páros, átkarolva egymást, tette ezt meg,  nagyon édesek voltak. Majd megkeresve a hátsó bejáratot, beléptünk a helységbe. Nem sok kóválygás után, meg is találtuk a Backstage -et, ahova benyitva rengeteg embert pillantottam meg. A stáb, a zenekar, na meg a One Direction többi tagja. Páran üdvözöltek minket, majd a két jómadár mellőlem már el is tűnt, a hangszereket keresve. Én pedig egyedül maradtam, s beljebb mentem a többiek felé. Srégen mellettem, pont Louis-t pillantottam meg, ahogy a lábát lógatva, egy mikrofonnal a kezében ül, az asztal tetején egymagában. Elbámészkodva figyelte a körülötte zajló eseményeket. A haja tökéletesen be volt lőve, mint mindig. Fekete hosszú nadrágban volt, egy szürke trikóval, ami teljesen passzolt egymáshoz.
- Sziaa! - ölelt át hátulról valaki hirtelen, amire felrezzentem.
- Úristen Harry, ne ijesztgess!! - böktem vállba, egy nagy levegővétel után, amin csak nevetni tudott.
- Örülök, hogy eljöttél! - nézett le rám, mikor felfedeztem, hogy póló nélkül van. Majdhogynem ledermedtem. - Ja bocsi, nem öltöztem fel. - mondta szórakozottan, mikor észrevette, hogy a fedetlen mellkasát vizslatom.
- Nem  akartam.. - kezdtem el mosolygósan magyarázkodni, hogy tapintatlan voltam. - De az a pillangó nagyon szemet szúrt.
Reakcióm láttán felvonta  a szemöldökét, majd rám nézett, és  jólesően vigyorogni kezdett. Pár perc múlva még mindig azon kaptam magamat, hogy azóta is engem szuggerál. Fogalmam sincs mi ütött ebbe a srácba, nem mondtam semmit.
- Bevallom kezdesz megijeszteni! - szavaim jól estek neki, ahogy tudattam vele, amire előnyt érzett, hogy zavarba ejtett. Azért is folytatta csintalan mosolyát. Őszintén szólva lélegzet elállító volt, az egész teste, a tetkóival együtt. Pulzusom erősen felnövekedett, ahogy egy félmeztelen Harold állt előttem. Látta, hogy tetszik a látvány, és ki is használta. - Figyi én is nagyon örülök, hogy eljöhettem, de kérlek fejezd be! - 'szóltam' rá.
- Bejön a pillangó? - nevetett fel végre, miközben ő is szemügyre vette felsőtestét.
- Hát szép. Tetszenek a tetkók. Csak a tieidet nem értem. - nézelődtem el rajtuk, valami logikus magyarázatot keresve némelyikre, és közben a sajátjaimra gondolva.
- Mindegyiknek megvan a maga története! - tudta le ennyivel. - Meg van, ami csak szimplán tetszik. - gödröcskéi megjelentek az arcán, ahogy szemeimbe nézett. Hirtelen komorabbra vállt a tekintete, mintha eszébe jutott volna valami, amiről nekem is beugrott a délelőtt. - Uram atyám, el is felejtettem, amikor megláttalak. - kókadt le, s kezét a szája elé emelte. Gyors hangulat váltását nagyon megviseltnek láttam rajta. - Eszembe se jutott, amíg beszélgettünk, hogy hogy.. - mintha a világ omlott volna össze, úgy kezdett el dadogni.
- NEM HARRY, NEM!
- Mi nem? - nézett fel reménnyel szemeiben, magabiztos válaszomra.
- Nem költözüüüünk!!! - ugrottam fel, egy nagy puszit adva arcára.
- Hogy mi???? -kerekedtek ki a szemei.
- Úgy bizony! Vagyis.. én nem.
- Ezt, hogy érted? - ráncolta össze homlokát.
- Egyedül fogok lakni! - mondtam ki nehezen, de örülve maradásomnak.
- Oh, hála isten! - nagy kő esett le mellkasáról neki is. - De örülök, tudnád mennyire rossz volt egész nap ebben a tudatban lenni. - túrt bele a hajába, miközben nagyot sóhajtott.
- Én is örülök! - mosolyogtunk össze. Jól esett, hogy ő sem akarta távozásomat.
- Amúgy épp öltözni készültem..- nézett az órára, hogy nincs sok ideje.
- Látom! - elnevettem magam, ahogy a fiú felé fordultam, de pár pillanattal később még egy ok volt a sürgetésre.
- Harry gyere! - szólt a fodrászuk tőlünk nem messziről, hogy haladjon, mert ő következik.
- Ahh, mindjárt! - válaszolt vissza, miután újra az arcomat kezdte el fürkészni.
- Harry?! Ne kezd! - vágtam be a 'durcit'.
- Nem kezdek én semmit! - hadarta el egyszerűen.
- Akkor mit akarsz? - kérdeztem rejtelmesen, mire pár lépéssel közelebb lépett hozzám.
Megállt előttem, egymás szemébe néztünk, majd átkaroltam csupasz válla felett a nyakát, és nem sok idő kellett hozzá,  ajkaink összeértek.
- Te vadóc Harry! - mondtam rá csókunk közepette, mire felkuncogott, és újra a számhoz kapott.
Ott álltunk ketten a színfalak mögött, ahogy egymás karjaiban pihenve bíztunk a másikban, miközben nyelvünkkel adtuk át magunkat a másiknak, mely idő alatt a levegő egyre csak forrósodott. Ő is átkarolta a testemet, és közelebb húzva magához, ahogy összesimultunk, még a szív dobogását is érezni lehetett, de egy kis idő után a derekamról, a fenekemre csúsztatta kezeit. Felszisszentem érintésére, és ellöktem magamtól. Kérdőn rám nézett, de gyorsan megnyugtattam a hirtelen jött 'beképzelt' válaszommal, de végül is a fejem eléggé az volt.
- Most már irány öltözni ! - uralkodtam felette, miközben megadtam neki a kezdő lökést.
- Kérésed parancs! - szalutált, és már el is tűnt a ruhák fellegében. - Koncert után találkozunk! - bökte oda hozzám, még gyorsan.
Szerencsére, épp Christine sietett oda hozzám, így nem voltam sokáig egyedül. 

(Christine szemszöge) 

 Nagyon örülök, hogy itt lehetek, főleg, hogy velük. Most nem a közönség soraiból nézhetjük a koncertet, hanem innen, mint a fiúk ismerősei. Nem  képzeltem volna sohase. És azt se, hogy Niall-el lehetek. Borzasztóan szerencsésnek tartom magam, de nem azért, mert egy híressel vagyok, mint mások gondolnák, hanem, mert Az aranyos, jószívű Niall Horan-nal. Ő magával. Azzal aki szebbé teszi a napjaim. Mostanában rengeteget beszélünk, még ha csak telefonon van rá lehetőség, akkor is. Sokat jelent nekem. Mikor megláttam előttem a büfénél a fiút, azelőtti csókunkra gondolva mindketten elmosolyogtunk, de sajnos ott még ölelést se tudtam neki adni. Ma pedig, mikor eljött értem, mint egy kisgyerek, amikor csokit kap, úgy örültem neki. Nehéz elmondani, azt az érzést amikor megjelenik előtted. Amikor Annie magunkra hagyott egy véletlen folytán, zavartan álltam ott, de nem sok idő múlva, egy szoros öleléssel üdvözöltük egymást. Most azonban ideérkezve, elmentünk megkeresni a gitárját, s a hangszereket látván tátva maradt a szám. Megpengettem az egyiket, pont úgy, mint ahogyan a szintetizátort kezdtem el nyomkodni. Bár az picit vicces volt, és furán néztek rám, mivel nem tudok rajta játszani. Valami hülye dallammal próbálkoztam, ismétlem próbálkoztam, de mondta Niall is, inkább menjünk tovább, még mielőtt felfigyel rám a gazdája. Ezt követően már el is telt az idő, és itt volt az ideje annak, hogy gyülekezzenek. Én gyorsan visszajöttem megkeresni barátnőmet, és most itt állunk, tökéletesen a színpadra látva. 

- Vicces, hogy.. - kezdtem el nevetni.

- Mi? - nézett rám érdeklődve.

- Hogy nem is ismered a számaikat. Gondolom most se fogod tudni! - na ez bizony így van. Hiába vagyunk legjobb barátnők, azért van ami eltér köztünk.

- Jó ez tény, de azóta már megkedveltem.. őket. - a mondat végén direkt oda rakta, hogy a fiúkra gondolt.

- Héé! -kötöttem belé.

- Nem amúgy tényleg jók! Ha nem is tudom, élvezni fogom! - mosolygott rám. 

Ekkor 5 fiú fordult be egy fal mögül felénk, ahogy elindultak a színpad hátsó részének irányába, a koncert megkezdése képpen. 

- Sok szerencsét!! - kiáltottuk nekik, amire mindannyian elmosolyogtak, és egy köszönömmel tovább is mentek. 

A rajongók már nagy sikításba voltak, s az egész helység zengett, amikor ténylegesen megjelentek. A koncert megkezdődött. Elénekelték az első dalt, miután bemutatkoztak, a legtöbbet most Liam beszélt eddig. Eközben mi is jól felpörögtünk, majd jött a következő, aminek a ritmusára tökéletesen tudtunk táncolni. Szinte mindent kiadtunk magunkból. Harry elnevette magát, ahogy egy pillanatra Annie-re nézett, majd rám. Jól van, sose voltunk ügyes táncosok, és gyors szóltam a mellettem hülyülő lánynak, miközben a fiú huncut tekintetét figyeltem.
- Psszt! - hívtam fel a figyelmét. - Harry néz, hagyd abba!
- Hogy mi?! - nézett fel a srácokra, ahogy igazamat észrevéve, megtorpant, és szégyenében nevetni kezdett.
Ezek után jól megfontoltuk, hogy mit teszünk, és mit nem. Zayn magas hangja még mindig eszméletlen volt, és Louis-nál, pedig Annie elszólt egy olyat, hogy 'hű de tehetséges', miután úgy csinált, mintha semmit nem mondott volna. Mindenki kihozta a legjobb formáját. Én pedig, szórakoztatva néztem, ahogy Niall ismét, milyen magasakat ugrik. Sose tudtam, hogy csinálja. A kezei a gitáron, remekül pengették a zenével egy ütemben a ritmust. Harmóniában voltak. A szemem leragadt ott, ahogy elbambultam, és csak az ügyességét figyeltem.
- Christine!! Nézd már! Ezek bolondok! - szakadt mellettem Annie, a fiúkat nézve.
Felkaptam a fejem, és gyorsan megnéztem, mi az ilyen vicces. Nem tudom mit csináltak, és, hogy miért, de azt láttam, hogy Harry,  Liam-et elkezdte  üldözni egy flakon vízzel, a színpad másik részén. Én is nevetni kezdtem rajtuk. Majd Niall oda sietett, és megvédve barátját, megpróbálta elvenni az üveget. Persze nem nagy sikerrel. Az egészet ráborították szegényre. Így mindenki megúszta, csak ő nem.
- Ó istenem! - kacagtam, miközben tényleg sajnáltam, ahogy látva rajta zavarja, hogy a pólója alatt végig csurog a víz.
Rászóltam Annie-re, hogy nyugodjon le, mikor már a térdét csapdosva nevetett rajta. Nagyon elvoltak, az biztos. Nem baj legalább mi is jót szórakozunk. Állapítottam meg.
Ezt követően már egy csomó számot elénekeltek, mikor egy régebbi, kevésbé pörgős dalt hoztak fel. Hirtelen mindenki abba hagyta a sikítást, és csendben világítani kezdtek a telefonjukkal. Ez a dal a ritmusával együtt nagyon igazmondó volt. Tökéletesen hallatszott a fiúk hangja, minden szót egyesével kilehetett venni. Valami csodálatos volt, ahogy betöltötték az egész helységet. Niall hangjától megint elbűvölődtem. Éppen a refrént énekelték, s én őt kísértem a szememmel, amikor kifelé nézett. Engem keresve. Hamarosan megtalálva, felvettük a szemkontaktust, miközben odaadóan énekelt tovább.

 "Somehow, you caved all my walls in / Valahogy kivájtad a falaimat belül
 So baby, say you’ll always keep me / Szóval bébi, mondd azt, hogy mindig meg fogsz tartani engem
 Truly, madly, crazy, deeply in love with you / Igazán, eszeveszetten, őrülten, mélyen szerelmes  vagyok beléd.
 In love with you. / Szerelmes vagyok beléd." 
Meg nem tudtam szólalni, ahogy a ragyogó kék szemei  végig engem néztek, s fúrták mélyen bele tekintetüket az enyéimbe. A szavaktól melyeket ő is énekelt, erősen dobogni kezdett a szívem. Mintha nekem szólnának. Végig engem nézett. Az arcáról még mindig csöpögött helyenként egy kis vízcsepp a bohóckodásuk óta, s a pólója is néhol a mellkasához tapadt. Ekkor barátnőm  váratlanul megbökött, kizökkentve varázsomból.
- Láttad? - nézett rám mosolyogva, arra gondolva, hogy engem nézett.
- Igen.. - válaszoltam örömmel.
- Szerintem ezt mondani akarta.. - szavaitól átrázott a hideg, s elpirult arcom még pirosabbá vált, amit még Annie is észrevett.
Majd nem sok idő múlva vége is lett, és a fiúk elindultak, ide. Libasorba jöttek ki a függöny mögül, ahogy rögtön, mindenki a saját dolga felé indult, miután még gyors mondtuk neki, hogy ügyesek voltak.
- Jézusom, csurom víz vagy! -állapítottam meg aggódva, ahogy Niall egyből felém vette az irányt.
- Hát igen.. - kezdte el rázogatni, én pedig gyors odaszaladtam, és átöleltem. - Te is az akarsz lenni? - nevetett fel, mikor elgondolkozott azon, hogy helyes lenne-e visszaölelnie. De végül megtette.
Szerencsére nem ázott át a ruhám, így nem kellett ezzel bajlódnom.
- Harry ! - szóltam a fiúnak, mikor megláttam, hogy épp itt van, nem messze mellettem, Annie-vel. Ijedt fejjel nézett 'dühömre'. - Veled meg még számolunk! - mutattam Niall-re, hogy ő miatta néz most ki így.
- De haragos lett valaki! - szórakozott azon, hogy megvédtem őt. - Így is jól néz ki a barátocskád nem? - élvezte tovább a helyzetet.
Természetesen igen, így is tökéletes volt. Zavarba jöttem, ahogy a mellettem álló fiúra néztem, de biztatásul rám mosolygott. Azért is odabólintottam Harry-nek , majd szerencsére ráhagyta.
- Csak csurom víz.. - fejeztem ki. - Öltözz át! - tanácsoltam most már ismét Niall felé fordulva, mikor egyetértve elindult. Innen nézve, gondolkodtam el a dalon, és a szövegen, amelyet nekem énekelt. Aranyos volt, ahogy előkapott egy felsőt a táskájából, és már be is ment az öltöző fülkébe. Tényleg nekem szánta?! Az egész testemben melegség fogott el.
- Mi az? - kérdezte Annie elbambultságom okát.
- Semmi. - mosolyogtam, mielőtt megráztam fejem.
- Ömm.. Most nem veletek megyek haza, ugyanis Harry elvisz éjszakai kocsikázásra a városban! - mondta vigyorogva.
- Rendben!  Jó szórakozást! - kívántam őszintén.
- Szerintem meglesz! - válaszolt, arra gondolva, hogy Harry-vel töltheti az elkövetkezendő pár órát...