25. Fejezet-- Minden a helyén lenne?

  Sziasztok! Nagyon remélem tetszeni fog! És én is bocsi a késői részért, de most volt életem első 1D koncertje és ahhw, idő kellett mire eljussak az írásig:D Jó olvasást! Továbbra is érdekel a véleményetek! :)

(Louis szemszöge)

 - Rachel!! - kopogtattam erősen az ajtóján, de nem válaszolt. Már vagy öt percet várakoztam, mikor kezdett még jobban felmérgelni.

- Tudom, hogy itthon vagy!! Nyisd ki! - de semmi. - Nem hallod?? - erre dühös léptek közeledtek felém.

- Ne zaklass! Kihívom a rendőrséget!! - hangja nagyon erőszakos volt, olyannyira, hogy még én is megijedtem.

- Azt inkább megtehetném én..Tolvaj. - majd inkább csendben maradt. - Kérlek szépen nyisd ki! Utoljára kérlek! - ekkor már dörömböltem az ajtóján. 

Pár pillanat elteltével megtette kérésem, de nem valami jó látvány fogadott. Lakásából áradott a büdös dohányszag, ő pedig egy laza topban, és egy miniszoknyában volt, ez az igazi Rachel, most már tudom.
- Visszakaphatnám a..
- Telefont? - ekkor beigazolódott gondolatom. - Hamarosan!
- Mi?! Most! - és elindultam befele.
- Te kivagy? - kérdezett egy ismeretlen alak odabent.
- Ezt kérdezhetném én is! - meglepődve válaszoltam, és még jobban elkapott az undor.
Nincs kedvem maradni, siettettem Rachel-t.
- Jajj bocsánat, véletlen.. összetörtem.. - nyújtotta felém a készüléket.
- HOGY LEHETSZ ILYEN SZEMÉT? Ellopod és még össze is töröd?
Megfogtam gyors a szanaszét álló telefont, és távoztam a  lakásból.  Nem vitázok, de megérdemelné a feljelentést.
 Dühösen beültem a kocsimba és elindultam.

(Christine szemszöge)

 A buli elég érdekesen sikeredett, de sikerült beszélnem Annie-vel. Meglepett. Harry?! Nem ő volt? Alig áll össze a kép.  Remélem nyugi van otthon, és, hogy már nincs nagy felfordulás.

- Szia! - mosolyogtam Liam-re.

- Hali! Mi járatban? - bár nem mintha megkellet volna kérdeznie.

- Niall itthon van? 

- Igen, de szerintem most alszik! - megvontam a vállam, és felnevettem - gyere be! 

Intettem egyet a nappaliban ülő Zayn-nek, majd eljutottam Niall ajtajáig. Igyekeztem halkan mozogni, nehogy észrevegyen ha netán fent van, de nem. Óvatosan benyitottam, amikor megláttam az ágyán elterülve őt, jól bebugyolálta magát.

- Hallasz? - de semmi válasz nem jött. 

Eléggé mély alvónak látszik, nem tehettem mást.

Megfogtam a telefonom és csináltam róla egy eléggé 'előnyös' képet, majd meglátván a gitárját, felemeltem és gyors egy kitalált dallammal játszani kezdtem rajta, s ráugrottam az ágyára. 

Nyüszögött valamit a ricsajra, és visszapihent.

- Te vagy az? - felnézett hirtelen, amikor végig simítottam a hátán. - akkor folytathatnád a gitározást! Tőled nem veszem el! - majd összenevettünk, és visszaraktam a helyére.

Felült az ágyon,  már kevésbé olyan kómásan.

- Nemrég végeztünk a próbával! 

- Na az tök jó! Én meg gondoltam megleplek! - és szembeültem vele.

Kipihent arcán nagyon jól esett látni a mosolyát. Egy otthoni fehér póló, és egy farmer volt rajta. Közelebb jött és adott egy apró puszit.

- Nem kéne bemenni Harry-hez? - beszélgetett kint Liam és Zayn.

- Szerintem várjuk meg Louis-t. 

- De eléggé nagy gond, hogy már egy napja nem láttuk, ha kell betöröm az ajtót!

- Várjunk még!

- Louis hova ment? - kérdeztem Niall-t.

- Rachel-hez..valószínű elvitte Annie telóját. - számomra ez most meglepő volt. 

- Akkor még erről semmi hír? Felhívom hátha felveszik! - reménykedtem benne.

- Várjunk csak.. - mosolyodott el. - mutasd a hátteredet!

- Upsz! Lebuktam! - elpirosodtam hirtelen.

- Jézusom, hogy alszom! - nevetett magán.

- Édesen! 

- Kis gonosz! 

- Visszakérhetem, hogy felhívjam? - 'tereltem' a témát.

- Persze! - és azonnal vissza is adta.

De hiába próbáltuk, ki volt kapcsolva.

(Annie szemszöge)

 Egyedül vagyok otthon, s épp csengetett valaki.

- Igen? - kérdeztem előre, nem nyitok idegennek ajtót.

- Szerinted? - szórakozott hangjáról egyből felismertem.

- Szia Louis!! Mi járatban? - megörültem jelenlétének.

- Nem utcai téma..

- Gyere beljebb, nincs itthon senki!

- Jobban vagy már? - érdeklődött felőlem.

- Köszönöm szépen, már jobban. - majd helyet foglalva a nappaliban, beszédre kényszerítettem. - mesélj!

- A telódat nálunk hagytad, de gondolom ez feltűnt! Szóval ma nálunk járt Rachel.. és elvitte.

- Hogy mi?? - pattantam fel idegesen.

- És van egy rosszabb.. Így néz ki. - hát mikor elővette a táskájából, én lesokkoltam.

- Jesszusom!! - próbáltam lehiggadni, és leültem. Átgondoltam a dolgokat.

- Nyugi! - guggolt le elém.

- Már lenyugodtam! Te elmentél érte! - majd átkaroltam arra gondolva, hogy egy telefon ezek után már nem jelenthet nagy gondot, csodálatos illatát ismét érezhettem.

Azt hiszem.. jelent valamit.

- Ne akard tudni mi fogadott! 

- Nem akarom! - és a fülébe nevettem.

- Anyudék mikor jönnek? 

- Hajnalba, tesóm pedig talán este. Nincs kedvem egyedül maradni, ezek szerint már elérhetőségem sincs, csak a net.

- Maradok! 

- Ne fáraszd magad! - elindultam a konyha felé.

- Nem fárasztom, tényleg! Szívesen! 

- Akkor kotyvasszunk valami vacsorát! - ötletembe ő is beleegyezett.

Két órával később az ágyon ülve néztük a tévét, épp valami gyilkolós film volt.

Nem bírtam tovább, előjöttek az emlékek.

- Te szipogsz? - nézett rám Louis.

- Nem..- elfordítottam a fejemet, erre szembeült velem.

- Mi a baj?

- Nyugi, még sokszor előfog jönni, ha zavar nem muszáj velem lenned.

- Dehogyis! Én itt vagyok!

- Nagyon jó barát vagy! - de itt elgondolkoztam.

- Mi jutott eszedbe, amiért sírni kezdtél? - kíváncsian nézett szemeimbe.

- Minden ami mostanában történt! - idegeskedtem.

- Nézz ide! - felhajtotta a fejem. - Ne aggódj! Itt vagyunk veled! 

- Tudom! - és szorosan átöleltem. 

Közelről éreztem szívverését, ahogyan ő is az enyémet. A hajam széttérült a vállán, ahogy ráhajtottam a fejemet. Különös érzés futott át rajtam, mintha minden a helyén lenne.

- Köszönöm! - a halvány fények közepette, újra a szemébe néztem, amikor különös pillanat történt. Láttam szemeiben a csillogást, s megcsókolt. 

Egymással szembe ültünk, átkarolva a másikat. Csókunk alatt nem gondolkoztunk, csak megtörtént, kellemesen, mialatt tízszeresére nőtt a szívverésem.

- Mióta van tetkód? - kérdezte, amikor észrevette a csuklómon.

- Ez tavaly óta van meg!

- Van másik is? - érdeklődött.

- Az oldalamon! -felhúztam a pólómat, és megmutattam.

- A zenéről szól?! 

- Igen..

- Nekem is van olyan! - és megmutatta.

- Nagyon szép! És ez mi? - mutattam az egyikre a karján.

- Ez az egyik dalunkból van! Imádom! 

- Derekamnál van egy rövid dalszöveg..

- Még ott is? - nevetett.

- Azért a tieidhez képest nem sok, meg amúgy is kicsik! Tényleg csak ez a három van! 

Megfordultam, és megnézte. Kicsit mocorogtam, ahogy ujjai lágyan súrolták a hátam, miközben felhúzta a pólómat.  

Örültem, hogy itt van! Nem tudom jelentett-e ez a csók valamit, nem beszéltük meg, de én reménykedtem benne.