26. Fejezet-- Otthoni zűr

(Louis szemszöge)

 Kora reggel elindultam Annie-től haza. 

- Zayn, miért ülsz itt? - kérdeztem tőle, elég fura volt. - Még reggel van! 

- Louis, egész este itt ültem! - egy pillanatra azt hittem megbolondult. - Téged vártalak! 

- Engem??

- Téged! Harry azóta se jött ki! - hangja nagyon aggódó volt. - Csak párszor kajálni.

- 2 napja bent gubbaszt? - úgy érzem, nekem kell megoldani. Pedig pont én vagyok az, akinek nincs kedve erről beszélni, és dühös is vagyok, amiért átverte szegény lányt. Bár, akkor ebbe én is belementem.

- Igen, nem mehet ez így tovább! Gyere!

Odaértünk Harry szobájához, és kérdőn barátomra néztem.

- És mit mondjak? Vagy mit kéne tennem? 

- Békítsd meg! Bízom benned! Eddig nem reagált senkire sem, nagyon maga alatt van.

- Harry! - kezdtem el bizonytalanul. - Kérlek szólj vissza.. - de semmi.

- Tuti felébredt! 

- Harry légyszi! Bemehetek? - majd megpróbáltam benyitni, de az ajtó zárva volt. - Nyisd ki! 

Már negyed órája próbáltuk, és még mindig semmi. Erőteljesebb kopogásunkra se, és kiabálásunkra se válaszolt. Kicsit megijedtem.

- Mi ez a ricsaj? - jött ki Liam, de egyből észbe kapott.

- Ez nem állapot, betöröm! Beszélnünk kell vele! - idegeskedett Zayn.

Saját maga zárkózott be, ő döntése. De mivel mi itt vagyunk neki, nem hagyhatjuk magára.

- Skacok, mi lenne elmennétek, és megpróbálnám egyedül? 

- Jó, hátha! - mondták halkan, majd távoztak a helységből.

- Harry, figyi, most már biztos, hogy felkeltél. Nem tudom kivel nem mersz szembe nézni, de látod én is itt vagyok, itt állok az ajtód előtt. Kérlek szépen hallgass meg!  Annie tény, hogy haragszik rád, de elmondtam pontosan, hogy is történt! Idővel felfogja majd, valóban mi ez az egész, megtudjátok majd beszélni barátilag. Tudja, hogy nekem akkor ott volt Rachel. Kérlek! - csönd. - Oké, nem fogom feleslegesen, pazarolni itt az időmet, ennyi, megpróbáltam, ezek után a te döntésed, hogy ott bent büdösödsz-e vagy sem! - épp nagy lendülettel fordultam volna, amikor bentről hangot hallottam.
- Louis, várj! - én magam is meglepődtem, hanga nagyon nyúzott volt.
- Beszélhetünk? - erre szinte azonnal elfordította a zárban  a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
- Bocsi, hogy ilyen óvodásan nézek ki!
- Már bocs, de tényleg! - összenevettünk, - Haver hallod, fú, hót büdös van! Mit tenyésztesz? - közöltem vele, amikor beljebb léptem.
Kinyitottuk az ablakokat, felhúztuk a redőnyt, ezzel egy kis életet víve a szobába, majd leültünk beszélni.
- Mond el mi az ami ennyire érintett..!
- Eléggé gyerekesnek nézhetek ki. Igazából az, hogy Annie-vel nagy veszekedéssel váltunk el egymástól, és rossz volt nézni, ahogy előttem sír! Érted? Még a hideg is kirázott! Én vagyok a hibás! És ez megmaradt.. Nem akart hinni nekem, el se tudtam magyarázni!! Csak veszekedtünk. - nem tudtam mit mondjak, ebbe sose voltam jó,  csak azon gondolkoztam, vajon a szakítás is bántja-e. - És te mikor beszéltél vele?
- Ott voltam nála!
- Ja igen, utána mentél.
- Az bánt, hogy már nem lehetsz együtt vele?
- Ezek után, inkább az amit eddig mondtam.. - ekkor kicsit megkönnyebbültem. - De  hiányzik.

*Hétvége

(Annie szemszöge)

- Ma nem érek rá, Louis áthívott magukhoz! 

- Miért? - érdeklődött Christine kíváncsian a telefonba.

- Átjön a családja, és szeretné ha ott lennék! De nektek jó szórakozást!

- Köszönjük! - majd sietett is készülődni, hogy találkozhasson a barátaival.

Kicsit izgultam a mai napért. "Beakarna mutatni a családjának?  Igen, beakar." Megerősítettem gondolataimat, és elindultam öltözni.

Vajon mit kéne felvenni ehhez, hogy biztos jó benyomást keltsek?

Eközben elgondolkodtam azon, hogy ha ennyire érdekel, akkor Louis is számít nekem. Nagyon. A dolgok magától kialakultak, mintha így kellene lennie, én meg csak hagyom, hogy megtörténjenek. 

- Örülök, hogy eljöttél! - üdvözölt az ajtóban Louis.
- Természetesen! Itt vannak már?
- Igen, az előbb értek ide! - majd levettem a kabátomat, cipőmet, és be siettem hozzájuk.
A nappaliban már ott ültek, Liam és Niall társaságában. Megkönnyebbültem, hogy nem kell Harry-vel szemkontaktusba lennem, pont ma.
- Sziasztok! - üdvözöltem Louis anyukáját, és tesójait.
- Ő itt Annie! - szerencsére nem én kezdeményeztem.
Gyorsan meséltünk magunkról pár dolgot, majd kimentem.
- Elmegyek inni, remélem nem baj! Majd addig Louis lefoglal titeket! De azért ésszel! - figyelmeztettem előre, hogy ha bármi olyat mond, neki vége.
Örülök, hogy Louis itt van velem, mindig sikerül felvidítania. A konyhába érve, egy lányt találtam.
- Szia! - köszöntöttem, fogalmam sem volt ki ő.
- Biztosan te lehetsz Annie, Louis barátnője! - mondatára felvontam a szemöldököm, és elgondolkoztam, hogy mire értette a "barátnőjét". - Új barátnője!
- Te pedig Lottie, oh tényleg, mesélt már rólad! - végre így már beugrott. - Az előbbi meg..
- Kamasz vagyok, át látom az ilyen dolgokat! - majd összemosolyogtunk.
Visszaérve, Louis- hoz mentem.
- Mit mondtál nekik amúgy ki vagyok? - suttogtam mellette. Nagyon érdekelt.
- Még semmit, csak azt, hogy itt lesz egy nagyon jó, aranyos ismerősöm! Hisz nem rég még Rachel-ől tudtak.
- Elmesélted nekik?
- El!
- Hé fiatalok, miről sugdolóztok? - fordult felénk Johannah. - Akartam kérdezni, hogy van köztetek valami? - ajkain huncut, őszinte mosoly volt.
Erősen felment a pulzusom, és kérdőn Louis-ra néztem. Ő pedig, elmosolyodott, és magabiztosan bólintott egyet. Sose felejtem el ezt az érzést. Ilyen még nem volt.. tehát ilyen az igazi szerelem, rájöttem, hogy nem ugyanaz, mint ragaszkodni.
- Igen, van egy lány aki régóta érdekel, de most már végre kimutathatom! - és adott ajkaimra egy szívből szóló csókot.





Sziasztok:) Lenne egy olyan kérdésem, hogy kinek eddig melyik rész/jelenet tetszett a legjobban?:)
Szeretnétek valamiben változást?