(Christine szemszöge)
A napok egyhangúan teltek. Annie elvitt mozizni, vásárolni, és tartottunk pár csajos estét.
Niall folyton hívott, és mindenről beszámolót tartott. Elmondott minden hülyeséget, amiken jót derültem.
- Szeretem, hogy ilyen felszabadult vagy! - mondtam ki szégyenlősen.
- Én meg, hogy ennyire érdeklődő vagy!
- Hát arra azért nem voltam kíváncsi, hogy dugaszoltátok el a reptéren a wc-t! - Mindketten hatalmasat nevettünk.
- Már nem sok nap van! - hangján hallottam, hogy mosolyog. - Szóltak, hogy biztosan itt kell maradnunk koncert után is...
- Megleszek én addig! - biztosítottam bizonytalan hangommal.
Az a pár nap, olyan lassan telt, mintha megállították volna az időt. Borzasztóan hiányoltam.
- Szeretem, hogy ilyen felszabadult vagy! - mondtam ki szégyenlősen.
- Én meg, hogy ennyire érdeklődő vagy!
- Hát arra azért nem voltam kíváncsi, hogy dugaszoltátok el a reptéren a wc-t! - Mindketten hatalmasat nevettünk.
- Már nem sok nap van! - hangján hallottam, hogy mosolyog. - Szóltak, hogy biztosan itt kell maradnunk koncert után is...
- Megleszek én addig! - biztosítottam bizonytalan hangommal.
Az a pár nap, olyan lassan telt, mintha megállították volna az időt. Borzasztóan hiányoltam.
- Na ettől jobb kedved lett? - érdeklődött barátnőm, miután megnéztünk egy szerelmes filmet.
- Szerinted attól jobb kedvem lenne, hogy a pasi balesetet szenvedett, mikor elváltak egymástól? - Felvontam a szemöldököm.
- Csak egy film.. - kinevette az aggódásomat. - Van egy ötletem!
- Na halljuk! - megforgattam a szemeimet.
- Menjünk bulizni! Hagyjuk a pasikat! - majd beleegyezésem után rögtön készülődni kezdtünk.
A klubban kértünk egy pohár italt, és táncolni indultunk. A hely már ismerős volt. Ismét sok volt körülöttem a részeg pasas. Annie elment valakivel beszélgetni, ameddig egyedül maradtam a pultnál.
- Szia kislány, jössz táncolni? - undorodva megfordultam, és erőteljesen megráztam a fejem. - Gyere! - átkarolt, és magával rántott.
- Mit nem értesz abból, hogy nem?? - hangom erőteljes volt.
- Figyi, én tudom mi a jó..- keze vándorolni kezdett rajtam.
- Ebből elég, nem kérek belőle többet! - panaszkodtam, és magam után húztam Annie-t.
- Csak szórakozz!
- Így? Mennyünk haza.
Otthon bevágtam magam az ágyba, és nem várva a holnapot, álomba ringattam magam.
- Jó reggelt! Boldog szülinapot! - kacarásztak az ágyam mellett.
- Ideje felkelni! - ekkor megláttam a színes gyertyákkal díszített hatalmas tortát.
- Nem kellett volna. - főképp, hogy vele képzeltem el.
- Dehogynem, na fújd el!
- Na jó! - majd feltápászkodtam, és kívántam egyet. Nem is kell mondanom mit.
Átöleltem mindenkit, és őszintén megköszöntem a fáradozást.
- Kapsz egy mai napra szóló kétszemélyes kupont, a hotel mai kínálatára! - kaja, tudták mi kell nekem, de nélküle nem megyek el.
- Köszönöm nem kell! - és visszatoltam a kezükbe, ma úgyse tudnám igénybe venni.
- Azért ide leteszem, a többi ajándék mellé!
Amikor odapillantottam, nagy meglepetésemre, egy szép falióra volt, és pár zenei kellék.
Megvolt minden, de a legjobbat nem fogom kihasználni.
- Menj ahova akarsz, élvezd ki a szabadságot! - nevetett nővérem.
- Nekem csak annyi kérésem lenne, hogy hagyjatok magamra egész nap, hogy pihenhessek, ez az amire most vágyom! - mindenki érdekesen nézett rám, de egyet értettek, és még programot is szerveztek maguknak, csak, hogy a kedvemre járjanak.
Beültem a tv elé egy nagy pokrócba tekeredve, és ott feküdve kapcsolgattam a csatornákat.
Semmi jó nem volt. Már vártam Niall reggeli hívását, de még mindig nem csörrent meg a telefonom.
Elmúlt dél. Csupa kócosan, pizsamába töltöttem el eddig a nap részét, nem törődve semmivel. Ha meglátna valaki, simán rám mondanák, hogy egy hanyag, depiző vagyok. Pedig csak nem volt kedvem semmihez.
Az arcom valami borzadályul festett, és a kajás tányérok is ott pihentek körülöttem.
Kétségbe esetten nyúltam a telefonomhoz, de még mindig semmi. Fogtam magam, és írtam egy üzenetet.
" Hol vagy elveszve drága? xx "
Két óra elteltével se írt vissza, vagy keresett fel. Mi van, hirtelen nem ér rá velem beszélni? Akár elfelejtett, amikor megígérte? Ez nem volt megszokott, fel se köszöntött.
Remélem nem valami más lány vette el az eszét.
Este már feladtam minden reményét, hogy ma felhív, a SZÜLINAPOMON, elment még az a kis kedvem is ami volt. Már mindenki felköszöntött. Még Annie is küldött egy csomagot.
Tőle meg semmi hír.
Lelankadt lépteimmel, bementem a szobámba. "Ennek így semmi értelme". Lehajítottam az ágyamról a szennyest, és durcisan ledőltem. Annyira hiányzik, mi lehet vele. Csak rátudtam gondolni, mint mindig.
Nem sokkal később hosszan tartó csengetés virrasztott fel.
Kontyba fogtam a hajamat, és kimentem. Ki lehet az ilyenkor.
Amikor kinyitottam az ajtót, ledermedtem. Csillogó kék szemei mélyen az enyémbe néztek, ez az igazi váratlan meglepetés.
Végig néztem rajta, és kezei között egy csokor rózsát tartott. Azt hittem képzelődöm. Valóra vált a kívánságom.
- Szia Christine! - üdvözölt mosolyogva. Lefagytam. Szőke haja tökéletesen be volt állítva, és egy alkalomhoz illő inget viselt.
- Hogy kerülsz ide? - megmondta, hogy nem ér rá.
- Visszautaztam miattad! Az egész napom rá ment, és bocsi lemerült a telefonom.. Megbeszéltem a többiekkel, és elengedtek, mivel elintéztem már mindent! - ujjaival zavarodottan a virág leveleit piszkálgatta. - Nem is örülsz?
- De nagyon is! - ennél nagyobb örömöm nem lehetne, kárpótolta az egész napomat. - Azt akarod mondani, hogy miattam egyedül visszajöttél? - majd erősen bólintott egyet.
- Boldog szülinapot! - ekkor átnyújtotta a rózsákat, amitől könnybe lábadt a szemem.
- Köszönöm! Ennél boldogabb nem is lehetne! Gyönyörű csokor! - majd a nyakába ugrottam, és jó erősen magamhoz szorítottam. - Azt hittem már sose keresel.
- Nagy tévedés volt!
- Van is egy ötletem, azt hiszem még felhasználható! Csak előtte felöltözök! - majd amikor végig nézett rajtam összenevettünk.
Megkerestem a kártyát, miután rendbe szedtem magam, és elhívtam vacsorázni.
- Érdemes volt ezért visszajönni!
- Héé!
Majd egy kellemes vacsorával megünnepeltük a mai napot. A virágokat pedig kiraktam a szobám középső polcára, az egyik legszebb vázánkba. Varázslatos illattal töltötte meg a teret.
Sziasztok:) Itt az új blogom, ha érdekelne valakit: http://closedmymouth.blogspot.hu/2015/07/2fejezet-hazamehetek.html ❤ kaphatnék véleményt?:)
- Szia kislány, jössz táncolni? - undorodva megfordultam, és erőteljesen megráztam a fejem. - Gyere! - átkarolt, és magával rántott.
- Mit nem értesz abból, hogy nem?? - hangom erőteljes volt.
- Figyi, én tudom mi a jó..- keze vándorolni kezdett rajtam.
- Ebből elég, nem kérek belőle többet! - panaszkodtam, és magam után húztam Annie-t.
- Csak szórakozz!
- Így? Mennyünk haza.
Otthon bevágtam magam az ágyba, és nem várva a holnapot, álomba ringattam magam.
- Jó reggelt! Boldog szülinapot! - kacarásztak az ágyam mellett.
- Ideje felkelni! - ekkor megláttam a színes gyertyákkal díszített hatalmas tortát.
- Dehogynem, na fújd el!
- Na jó! - majd feltápászkodtam, és kívántam egyet. Nem is kell mondanom mit.
Átöleltem mindenkit, és őszintén megköszöntem a fáradozást.
- Kapsz egy mai napra szóló kétszemélyes kupont, a hotel mai kínálatára! - kaja, tudták mi kell nekem, de nélküle nem megyek el.
- Köszönöm nem kell! - és visszatoltam a kezükbe, ma úgyse tudnám igénybe venni.
- Azért ide leteszem, a többi ajándék mellé!
Amikor odapillantottam, nagy meglepetésemre, egy szép falióra volt, és pár zenei kellék.
Megvolt minden, de a legjobbat nem fogom kihasználni.
- Menj ahova akarsz, élvezd ki a szabadságot! - nevetett nővérem.
- Nekem csak annyi kérésem lenne, hogy hagyjatok magamra egész nap, hogy pihenhessek, ez az amire most vágyom! - mindenki érdekesen nézett rám, de egyet értettek, és még programot is szerveztek maguknak, csak, hogy a kedvemre járjanak.
Beültem a tv elé egy nagy pokrócba tekeredve, és ott feküdve kapcsolgattam a csatornákat.
Semmi jó nem volt. Már vártam Niall reggeli hívását, de még mindig nem csörrent meg a telefonom.
Elmúlt dél. Csupa kócosan, pizsamába töltöttem el eddig a nap részét, nem törődve semmivel. Ha meglátna valaki, simán rám mondanák, hogy egy hanyag, depiző vagyok. Pedig csak nem volt kedvem semmihez.
Az arcom valami borzadályul festett, és a kajás tányérok is ott pihentek körülöttem.
Kétségbe esetten nyúltam a telefonomhoz, de még mindig semmi. Fogtam magam, és írtam egy üzenetet.
" Hol vagy elveszve drága? xx "
Két óra elteltével se írt vissza, vagy keresett fel. Mi van, hirtelen nem ér rá velem beszélni? Akár elfelejtett, amikor megígérte? Ez nem volt megszokott, fel se köszöntött.
Remélem nem valami más lány vette el az eszét.
Este már feladtam minden reményét, hogy ma felhív, a SZÜLINAPOMON, elment még az a kis kedvem is ami volt. Már mindenki felköszöntött. Még Annie is küldött egy csomagot.
Tőle meg semmi hír.
Lelankadt lépteimmel, bementem a szobámba. "Ennek így semmi értelme". Lehajítottam az ágyamról a szennyest, és durcisan ledőltem. Annyira hiányzik, mi lehet vele. Csak rátudtam gondolni, mint mindig.
Nem sokkal később hosszan tartó csengetés virrasztott fel.
Kontyba fogtam a hajamat, és kimentem. Ki lehet az ilyenkor.
Amikor kinyitottam az ajtót, ledermedtem. Csillogó kék szemei mélyen az enyémbe néztek, ez az igazi váratlan meglepetés.
Végig néztem rajta, és kezei között egy csokor rózsát tartott. Azt hittem képzelődöm. Valóra vált a kívánságom.
- Szia Christine! - üdvözölt mosolyogva. Lefagytam. Szőke haja tökéletesen be volt állítva, és egy alkalomhoz illő inget viselt.
- Hogy kerülsz ide? - megmondta, hogy nem ér rá.
- Visszautaztam miattad! Az egész napom rá ment, és bocsi lemerült a telefonom.. Megbeszéltem a többiekkel, és elengedtek, mivel elintéztem már mindent! - ujjaival zavarodottan a virág leveleit piszkálgatta. - Nem is örülsz?
- De nagyon is! - ennél nagyobb örömöm nem lehetne, kárpótolta az egész napomat. - Azt akarod mondani, hogy miattam egyedül visszajöttél? - majd erősen bólintott egyet.
- Boldog szülinapot! - ekkor átnyújtotta a rózsákat, amitől könnybe lábadt a szemem.
- Köszönöm! Ennél boldogabb nem is lehetne! Gyönyörű csokor! - majd a nyakába ugrottam, és jó erősen magamhoz szorítottam. - Azt hittem már sose keresel.
- Nagy tévedés volt!
- Van is egy ötletem, azt hiszem még felhasználható! Csak előtte felöltözök! - majd amikor végig nézett rajtam összenevettünk.
Megkerestem a kártyát, miután rendbe szedtem magam, és elhívtam vacsorázni.
- Érdemes volt ezért visszajönni!
- Héé!
Majd egy kellemes vacsorával megünnepeltük a mai napot. A virágokat pedig kiraktam a szobám középső polcára, az egyik legszebb vázánkba. Varázslatos illattal töltötte meg a teret.
Sziasztok:) Itt az új blogom, ha érdekelne valakit: http://closedmymouth.blogspot.hu/2015/07/2fejezet-hazamehetek.html ❤ kaphatnék véleményt?:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése