27. Fejezet-- Távolság

(Christine szemszöge)

 Jövőhéten végre születésnapom lesz! Már Nagyon várom! 1 évvel idősebbnek mondhatom majd magam! Addigra Annie átkötözik az új lakásába, és felavatásként ott fogjuk megtartani a bulit! 

Már a fiúk is tájékoztatva vannak ezzel kapcsolatban. 

- Hogy alakult a tegnap? - Kérdeztem Annie-től a parkban ülve, szerencsére már tavaszias idő van.

- Ugye Louis bemutatott egy szüleinek! - arcán hatalmas mosoly ült.

- Mint? - Érdeklődtem.

- Mint a barátnőjét! 

- Nagyon Örülök nektek! Mindig is tudtam, hogy ebből lesz valami! De akkor mi van Harry-vel? - sajnáltam a történteket, olyan jól megvoltak.

- Semmi.

- Nem beszéltetek? 

- Nem még nem .. - láttam, hogy nem akar erről beszélni.

- És ugye azt nem felejtetted el, hogy jövőhéttől önálló életet kezdesz ?! - Időközben megcsörgettem Niall-t, hogy jöjjenek ki a parkba, mert itt vagyunk.

- Nem dehogy! - Nagyon örült a saját lakásnak. - És a szülinapodat se!

- Tényleg !! Akkor az ugye majd nálad? - Jobbnak láttam, ha újra megkérdezem.

- Igen! Látom  már nagyon be vagy zsongva! - Felnevetett. - De ugye azt beszéltük, hogy mivel hétköznapra esik, majd  csak vasárnap lesz! 

- Aha! Addig Lesz időnk becuccolni! - És egyetértően bólintottunk egyet.

- Sziasztok lányok! - üdvözölt Louis és Niall, amikor megtaláltak bennünket.

- Hallom épp a szülinapot tárgyaljátok! - nevetett Louis.

- Ezt muszáj! - válaszolt Annie szintén nevetve.

Felálltam és jó erősen átöleltem az előttem álló srácot. Ahogy kék szemeivel lenézett rám, elképesztő volt. Beugrott az első randink, és elmosolyodtam.

Nagyon örülök, hogy itt van! Imádom, és azt, hogy folyton törődik velem, és érdeklem őt. Ő az egyetlen ilyen fiú körülöttem.

- Srácok Elég! - Majd zavartan összenevettünk, és elengedtük Egymást.

A reggeli friss levegő nagyon jól esett, ahogy a madarak közben jólesően dalolásztak. Tőlünk Nem Messze kis gyerekek játszottak, mi Pedig Egy csendesebb HELYEN foglaltunk el Egy padot.

- Leülsz? - Kérdeztem Niall-től, de ellenszavazat nélkül fogadta el az AZ ajánlatom.

- Maradj szerint csak ott, nincs elég hely!

- Ülj AZ ölébe! - Szolt közbe Annie, amire Szűrös szemmel ránéztem.

- Miért ne? - Majd helyet foglalt előttem. - Nehéz vagyok? 

- Csak egy icipicit elzsibbadt a lábam, de semmi vész! - Nevettem  a háta mögött. - Ja és szép a kilátás! - Kék inget viselt éppen, és közelről éreztem a parfümének illatát.

Átkaroltam a kezemmel, és ráhajtottam a fejem.

- Christine, köztünk vagy meg, vagy elaludtál? - Jött közelebb Louis, míg csendben hallgattam a beszélgetésüket. Ekkor támadt egy ötletem.

Ujjaimmal lágyan csikizni kezdtem Niall-t, picit mocorogni kezdett.

- Azt hiszem itt van, megnyugodhatsz! - Mondta ki nevetve.

- Mi az ilyen vicces? - Kérdeztem tőle, amikor erősebben folytattam a csikizést.

- Jó elég! - Arca már csupa vörös volt. - Nem tehénkedek rajtad, felállok! - Aranyos volt, ahogy sietve felpattant, miután eszébe jutott, hogy nem egy súlyban vagyunk.

- Niall, azt hiszem elfelejtettünk valamit! 

- UU tényleg! - És Louis-val komoly hangnemmel beszélni kezdtek.

- Nem rég tudtuk meg, hogy jövőhéten több napos útra megyünk, mert koncertünk lesz! - Niall-re nézve nem tudtam miért nem örül annyira, míg barátja teljesen fel volt pörögve.

- De azért segítesz nekem bepakolni? - Kérdezett vissza barátnőm.

- Persze! Előtte lesz időnk! És még a bulira is visszaérünk! - Na ekkor én is lesokkoltam. Eszembe jutott, hogy péntek a szülinapom.

- Christine ?? - Fordult felém Annie, amint észrevette, hogy nem reagálok.

- A-aa .. - dadogtam.

- Szülinapod .. - fejezte be Niall.

- Tehát nem leszel itt? - Kérdeztem lelombozva tőle.

- Sajnos nem .. 

- Ugyan már, egy napot kibírtok, lesz még jövőre is! Meg amúgy is, vasárnap megünnepeljük!

Arra a napra úgyse terveztetek semmit! Vagy igen? - Mosolygott kajánul.

- Nem, csak jó lett volna .. - fejeztem be.

(Annie szemszöge)

- Van még egy bútor egy kocsiba! - Szólt Louis-nak a bátyám William. 

- Maris viszem! 

- Annie Hova tegyük ezt? - Mutattak a zongorámra. 

- Azt hiszem egy sarokban jó lesz! - Majd a nagy rendezkedések után, megelégedve néztünk körül.

- Köszi srácok, hogy segítettetek! 

- Még ezután jönnek a dobozok! - Nevetett fel Rob.

- Az már semmiség! 

- Főleg mert maradok kipakolni! - Fordult felém Louis.
- Köszönöm! - Majd átkarolt, és elköszöntünk a többiektől.
Minden apróságot kicuccoltunk, ami közben jól át is  nézte őket.
- Ez meg mi? - Kérdezte nevetve.
- Nem publikus! - Mérgesen kikaptam a kezéből. - A régi naplóm. - És beraktam a szekrényem legkisebb zugába. - Azt mondtad segítesz! Nem kutakodni jöttél! - Majd nevetésem közbe, Az ölébe húzott.
- De hát már kész van! - s egy érzéki csókot adott.
- Nekem tetszik! - Állapítottam meg az új lakásomról, amikor ismét körbenéztem.

(Christine szemszöge)

 Miután sikerült mindenkinek becsomagolnia, együtt kimentünk a reptérre. 

- Christine! - Niall odahívott magához, ahol kicsit kettesben lehettünk.

- Igen? - Kétségbe esetten ránéztem.

- Csak azt szeretném mondani, hogy szeretlek! - Hangja nagyon magabiztos volt, mialatt mélyen a szemembe nézve, kimondta a szavakat.

Nem tudtam mit reagálni, csak ott álltam vele szembe, és néztem őt. A hasam görcsbe volt, és a szívverésem is felgyorsult. 

Megfogta a kezem, miután a sajátjába helyezte. 

- Sietek! - Azzal a lendülettel, a nyakába ugrottam.

- Én is szeretlek! - És olyan erősen öleltem ahogy csak lehetett. - Vigyázz magadra! 

Végül is ez nem olyan sok idő, mi lesz ha ... egyszer hónapokra mennek. 

- Niall gyere! - Hívták a fiúk a géphez. Nagyon messze mennek, és féltem.

- Megyek! - És kaptam egy utolsó búcsú ölelést, miután elindult a többiekhez.

- Vigyázz magadra! - Majd felszállt a repülő.

Ameddig nem lesznek itthon, megbeszéltük Annie-vel, hogy csajos napokat tartunk. 

- Jó lesz! - Biztatott.