17. Fejezet-- Egy zűrös ügy

 Sziasztok! Előre is bocsánat a hosszas várakozásért,de reméljük ez a rész tetszeni fog,és ,hogy nem haragszotok,csak hát sok dolgunk volt :P. Köszönjük a több,mint 5000 megtekintést!! Nagyon hálásak vagyunk!:)  Szóval jó olvasást,és örülnénk ha írnátok véleményt:)) 

"I have only 1 desire now: standing close to you...."

(Annie szemszöge)

 NEM NEM NEM! Nem jelenthetett nekem semmit..NEM! Teljesen összezavarodottan,és idegesen lépkedtem egyre előrébb a derűs utcákban. Óriási nagy terhelő érzés nyomott a mellkasomnál..nem lehet ,hogy Louis miatt..Ez csak egy apró véletlen volt. Talán inkább Harry hirtelen jött hangulat változása hozta ezt ki belőlem.Nem tudom mi üthetett belé,biztos van igazi oka.
Vágytam valaki társaságára aki elterelhetné  erről a gondolataim.
-Haló,William..itt vagy? -szóltam bele telefonomba,hogy felvegyem az általam keresett személlyel a kapcsolatot. Eszembe jutott Christine is,de jelen pillanatban fogalmam sem volt,hogy ő hol lehet, jobbnak láttam, ha nem zavarom.
-Igen! Annie? Mi a gond? -érdeklődött hangomon hallható érzéseim felől.
-Hát..azért hívtalak,hogy még múltkor volt szó egy közös kikapcsolódásról..most nem lenne kedved eljönni velem? -tértem rá egyből a lényegre reménykedően.
-Szerencséd,pont most mondta le Katrin a találkozót.-nevetett lágyan a fülembe- hol találkozzunk?
-A hozzánk közeli sarki kávézóhoz gyere ki elém..úgyis mindjárt odaérek. Oksi? -örültem kedvességének.
-Rendicsek! -értett egyet ,és sietett is készülődni.
Nem sokkal később,már meg is érkeztem,majd azután ő is.
-Na heló! -üdvözölt bizonytalanul.
-Szia! -intettem vissza neki.
-Mesélj mi a szitu! -viccelte el a dolgot. Egész idáig most nem is gondolkoztam ezen,és nem is szándékozom folytatni. Meg mivel ő is csak egy bizonyos Harry névvel volt képben,nem is fogom beavatni teljesen.
-Tudod,most eléggé összejöttek a dolgok..és szeretném elfelejteni egy kicsit a gondolataim..beszélgetni valakivel.
-Ja,ismerős téma. Ez mellettem meglesz ne aggódj! -bólintott rám egyértelműen.
-Tudom ! -mosolyogtam vissza.
-Jól elleszünk,na gyere! -vette be a város egyik nevezetesebb klubja felé az irányt.
Már is kicsit vissza jött bátyám mellett a hangulatom a nemrég érzett csalódottságom és zavartságom óta.Bár az utóbbi még jó nagy mértékkel jelen volt bennem.Miért nem vállalta el..mi volt ez a hirtelen jött letörtsége,és kedvváltozása. Ja meg persze a Louis-s ügy.
Lassacskán már oda is értünk,és bementünk az emberekkel nyüzsgő helységbe. Hangos de mégis jóleső zene borította be a helyiséget. Furcsa érzés fogott meg,mintha valami különlegesség lenne itt. Én se tudtam megmagyarázni,de nem zavart.Jólesően egyből a pult felé vettük az irányt.
-Mit kérsz? -kérdésén elcsodálkoztam, nem szokásos ez nálunk,de természetesen elfogadtam ajánlatát.Legalább nem kell nekem fogyasztanom a zsebpénzem. Gondolatomon halkan felkuncogtam. -Na mi az? -nézett értetlenül,félve,hogy valami rosszat tett.
-Ja hát,csak jó rajtad élősködni! -böktem vállba szórakozottan.
-Héé!
-Testvéri szeretet! -nevettünk össze.
-Akkor most már én választok neked! -jelentette ki de nem foglalkoztatott igazán.
-Úgyis tudod mit szeretek!
Egy kisebb várás után már magunknál tudhattuk az italt, és igen pont az egyik kedvencemet,majd egy nyugodtabb helyen kiválasztottunk magunknak egy szimpatikus asztalt,és már helyet is foglaltunk mellette.
-Figyi ..csak annyit szeretnék kérdezni..ugye nem az a Dave gyerek volt?
-Nem nem,dehogy! -nyugtattam meg.Még a hideg is kirázott a gondolattól.
-Akkor jó! -mosolygott,és már terelte is a témát a többi hülyeségével, amin jókat nevettem.
Egy kérdés azonban eléggé foglalkoztatott,így hát feltettem kíváncsian.
-Hányszor voltál már itt?
-Ez a kedvenc szórakozó helyem..! -mondta 'nagyképűen' egy 'viccelsz' fejjel.
-Értem! -tettem le nevetve a már lassan kiürülőben lévő poharam.
-Nem jössz egy kicsit táncolni,meg körülnézni? -állt fel ,miközben közölte ajánlatát.
-De! -ezzel én is felálltam és követni kezdtem.
 Elvegyültünk a tömegben,és jól érezve magunkat, semmivel se törődve bulizni kezdtünk az egymás után jövő jó zenékre. Egyre jobban éreztük az alkohol hatását. Viccesen táncolhattunk majdnem a terem közepén..de nem érdekelt senki,főleg ,hogy ők se néztek ki jobban. Jól elvoltunk a bátyámmal.Tényleg segített,bár olykor-olykor mikor eszembe jut a délután,mindig fura érzés fog meg,de nem foglalkoztam vele,kiakartam zárni.
-Ez a kedvenc számom! -kiabált a fülembe William.
-Igen?! Hát tényleg nem rossz! Még nem romlott meg az ízlésed...még. -nevettem fel.
-Muszáj folyton kötözködnöd?
-Háát! -hülyültem tovább,miközben  a szemem elég észrevehetően megakadt egy elég érdekes emberen.
-Naa kit bámulsz? -vonogatta előttem a szemöldökét,amit egy lenéző tekintettel viszonoztam.
-Csak annak az embernek a stílusát figyeltem,őszintén neked nem vicces az öltözéke? -mutattam felé,remélem nem annyira észrevehetően.
-Aha..persze!
-Naa! -még eszembe se jutott volna más pasi után  nézelődni,de ő nem  tudhatta, hogy van barátom,bármi is történt most.
-Tudom én már mi a baj..Milyet is szeretsz?? A göndörök bejönnek?! -harapott bele szájába,s nekem egyből beugrott egy bizonyos ember,kicsit belepirultam fürtjeire gondolva,ahogy az érzés eszembe jutott, amikor mindig beléjük túrok. -Ümm vagy akár valami focista stílus? -újabb feltevésére hirtelen leblokkoltam,és eléggé zavarba jöttem.
-Nem..semmi ily..-de még mielőtt befejezhettem volna mondatom egyből belevágott.Már én is csak szórakozni tudtam a helyzeten.
-Várj..mindjárt elmegyek és nézek neked valami jóképű palit! -szavára felnevettem, és megvontam vállam tehetetlenül,mire szórakozottan hátat fordult és hamarosan elvegyült a tömegben.
A teremben még mindig hangos zene szólt,és táncolt rá mindenki jólesően., én meg ott maradtam egyedül,és engem  semmibe véve toltak,lökdöstek össze vissza a már ittas állapotban lévő emberek.Nagyon kényelmetlenül éreztem magam ahogy folyamatosan egyre inkább hozzám simultak az undorítóbbnál undorítóbb alakok,miközben próbáltam volna jól érezni magamat. Nagy pacák. Megpróbáltam onnan kihúzódni valami nyugodtabb részre,mikor egy kezet éreztem meg a vállamon.
-Szia kislány! -kacsintott rám egy gusztustalan, nyálas, nálam jóval idősebb férfi. Sokkal magasabb volt,mint én,és látszólag jóval erősebb is.Egy picit megijedtem.
-Héé,mit képzelsz??? -vágtam egyből hozzá erősen kérdésemet,miközben lelöktem magamról kezét. Ismerem az ilyen alakokat,nem fogok jó pofizni.Főleg  nem egy hót részeggel.
-Na,ne csináld már! -folytatta tovább 'csábos' arcmimikáit,amit sajnos még a halvány fények mellett is jól kilehetett venni.
-Gusztustalan vagy! -böktem oda elé,miközben próbáltam egyre inkább hátrálni tőle.
-Cica,ne légy ilyen én nem bántalak! -még a hideg is kirázott,amikor szemkontaktusba kerültem vele,de mikor megéreztem erős érintését újból,de most a derekamon,teljesen ledermedtem,és kétségbeestem.
 -Olyan csinos vagy ebben a ruhában,de azt hiszem jobb lennél nélküle! -hajolt közel a fülemhez, hányingerem támadt tőle. Azonnal megpróbáltam kiszabadulni karjai közül,mikor egyre inkább csak közelebb húzott magához,és teljesen test közelbe kerültem vele. Össze vissza erőlködtem,de talán sikeretlenül...éreztem magunkon a tekinteteket,ahogy körülöttünk majdnem mindenki minket bámulhatott.Már nagyon mérges voltam.
-Hagyj kérlek! -és dühösen megmartam a kezét,hátha segít..de csak ötletet nyerített belőle,és lejjebb csúsztatta a fenekemhez. Hangosan felsikoltottam a sírás határán segítség kérően,mikor a közelemből valami ismerős hangot hallottam meg.Még nem láttam ki az,de kellemes érzés futott végig testemben hirtelen,  segíteni próbált.
-Te mocskos állat! Engedd el azonnal!! -közeledett felénk,bosszúsan egyben feldúltan az engem még mindig szorosan karoló férfi végett.
-Miért ?Mit pofázol te nekem?! -förmedt felé,mikor végre hátra tudtam fordulni és kikerekedett szemeimmel pillantottam meg a lassan már majdnem mellettem álló fiút.
-Louis?? -tettem fel csodálkozva.
-Sss,te maradj ki ebből! -a koma mondata ismét nem hagyott nyugodni,de mindjárt jobb volt a helyzet Louis jelenléte mellett.
-Csak engedd már el! -ekkor a pasas váratlanul meggondolta magát és egy erőteljesebb lökéssel elengedett magától.
-Aúú! -sikítottam a földre csapódva.
Az ismeretlen alak odabiccentett még egyet Lou-nak,majd beképzeltem távozott.
-Ahh végre! -szedtem össze magam fintorgó tekintet vágva,mikor megálltak előttem.
-Jól vagy? Nem ütötted meg nagyon magad? -nézett rám aggódóan.
-Umm...jól vagyok! -kezdtem el először bizonytalanul.-Köszönöm Louis..!Tényleg! -néztem bele szép ragyogó szemeibe.Fogalmam se volt,hogy kezeljem ezt a váratlan helyzetet.
-Természetes!.. -láttam rajta,hogy még mondana,vagy legalábbis eszébe van valami,de ráhagytam.- ki volt ez?
-Én sem tudom..valami részeg pali. -a mondatomnak egy kicsit vicces hangzása volt ezért elnevettem magam.
-Ilyen helyeken előfordulnak! -vigyorodott el ő is.
-És te hogy kerülsz ide? -kérdeztem kíváncsian tőle,bár talán,én is sejtettem.
-Csak egyedül akartam lenni,vagy nem is tudom.-kezdett el magyarázkodni -elterelni a gondolataim.-szavai elég ismerősen hangzottak. Ezt szerettem volna én is. De elgondolkodtam,hogy a csók miatt? Ez zavarta össze ennyire? Vagy..ajj..hát Rachel. Lehet jól hallottam,hogy valaki a közelben volt. Esküszöm éreztem. És a gond,hogy még ez elő is fordulhatott,hisz náluk volt. Istenem ha ez így van, ennek is én leszek a bűnöse?! De nem fogom ezt most felhozni.Nem hiszem,hogy most kéne megbeszélnünk..meg egyáltalán,nincs erőm ezt firtatni. Nem tudnánk mit mondani,már megbeszéltük..ott akkor leszögeztük,nem jelentett semmit, elfelejtjük! És szerintem,neki se lenne kedve a többit most megbeszélni,hisz pont ezért jött ide.Sőt  nem is kezdhetem el faggatni,ki tudja,lehet csak az én hülye gondolataim.Így tereltem  egy picit a beszélgetést.
-És miért pont ide? -tettem fel neki egy elterelőkérdést. Egyáltalán nem volt feszült köztünk a levegő,csak jólesően kezdtünk el beszélgetni,mindent kizárva,ahogy egy csendesebb helyre sétáltunk közben.
-Háát..Ez a kedvenc helyem,itt mindig olyan jó!A hangulat,a társaság..! -bár az utóbbinál mindketten elnevettük magunkat,az előbbi esetre gondolva.
- Pont olyan vagy, mint bátyám..Hasonlítotok! -mosolyodtam el,mire értetlenül apró mosollyal az arcán kérdezett rá.
-Miért?
-Neki is ez az egyik legkedveltebb szórakozóhelye a városban! -vigyorodtam el,melyet ő is viszonzott,de persze,hogy érthető legyen ez most ,hogy is jött ide ,folytattam mondanivalóm. -Ő vele vagyok most itt!..
-Igen?
-Aham.!
-Én nem látom! -nézett körbe miközben nevetni kezdett. Feltűnt hogy mindketten nevetünk mindenféle mondatunkon. Ez...vicces!
-Éppen elment valahova..-kezdtem el szórakozottan. Igaz valóban nem tudtam merre lehet,de az ok,amiért már egy jó ideje távol van eléggé mulatságos volt,szóval inkább nem kezdtem bele.Bár elgondolkodtatott,mi tart neki ilyen sokáig.
-Ja értem,lehet jobb ,hogy nem tudom hova és miért -nevetett fel az előbbi mondatom hangsúlyából véve,én pedig egyet értettem vele.
 Majd  válasza után valamin hosszasan elgondolkodhatott mereven bambulva a tömegbe,amit kíváncsian figyeltem,és egy picit enyhébben szólalt meg újra. - Amúgy..-kezdett bele.- Harry nagyon maga alatt van. -felkaptam fejem a hirtelen téma váltására. -Eltekintve tőlünk,a délutántól ,ami gondolom titokba marad...beszélnetek kéne! -folytatta bizonytalan szavaival.Én magam is meglepődtem a szituáción. Újból átfutott a fejemben minden egytől egyig.
-Lehet, hogy csak szimplán felfújta a dolgot..Igazából, én is megértem,hogy nem akart így hirtelen beleegyezni ilyen rendőri  ügyekbe.
- Ha nem, akkor majd mi a fiúkkal beszélünk a fejével.
- Köszönöm.- mosolyogtam rá.
 - Nincs m...
- Halihó Annie!!- vágott Louis szavába Will. szórakozottan- Itt is vagyok! Nézd kit hoztam neked, naa?!
A tesómról átesett a tekintetem a mellette álló alakra. Hatalmas piros pulcsit viselt dagadt volt, jó nagy szakállal az állán. Nem lehetett túl idős, de annak ellenére, hogy a haja nem volt fehér, elmehetett volna a Mikulásnak.Nagyon hülyén nézett ki.
Louis röhögőgörcsöt kapott, de úgy tett, mintha én mondtam volna még valami vicceset, és azon nevetne. Én meg csak néztem Williamre, 'Te bolond testvér' fejjel.
-Szóval ő itt a bátyám! -nevettem fel én is közbe,hogy ismét jól bemutatkozott. -Ő pedig itt..- billentettem az idegen felé,de a nevét én sem ismertem,ezért egy értetlen fejjel válaszra várva néztem fel.
- Szia!- integetett erőteljesen a Miki. Azt hittem sose hagyja abba.
- Boldog Karács...illetve szia!- köszönt neki Louis ugyanolyan idegesítően integetve.
Nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés.
- Mi ilyen vicces?- kérdezte a pasi homlok ráncolva.
- Áh, biztos csak valamelyik hülyeségükön nevetnek.- legyintett bátyám.- Na gyere, ülj le közénk.
- Bocsi, de nincs tej meg keksz, nem baj?- szólt közbe Louis. Már folytak a könnyeim a röhögéstől.
- Tessék?- nézett ránk felháborodottan.
- Semmi!- mosolyogtam rá, de rögtön tovább nevettem, amikor kivillantotta rám a nagy sárga fogait. Szerintem William csak hülyült, amikor azt hitte, hogy az ilyenek bejönnek nekem. Remélem!
- Az én nevem Rudolf. És téged hogy hívnak?- nézett rám mosolyogva.
- Az nem a rénszarvas?- szólalt meg megint Louis huncutul nevetve.

 
- Louis!- szóltam rá fuldokolva, majd gyorsan összeszedtem magam.- Én Télanyó vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. Ő itt Lou az egyik krampusz, Will-t, a másikat meg már ismered.
Most már Williamnek is leesett, mi a szitu, így ültünk hárman csupa vörös fejjel röhögőgörccsel, a faszi meg csak nézett nagyokat. Végül megunta, és káromkodva távozott a társaságunkból.

(Niall szemszöge)

 Christine-nel még egy fél órát beszélgettünk egymással és egymásról,majd hazakísértem és egy hosszas búcsúzkodás után elindultam a még mindig szakadó hóesésben. Vigyorogva és felszabadultan tettem meg hazafelé a lépéseket,ahogy sétáltam a már ködös levegőben,és merültem mélyen gondolataimba. Azt hiszem sose éreztem még ilyet. Teljesen önmagamnak érzem mellette magamat.Senki más nem éreztetett velem még hasonlót.Amióta megláttam egyből megfogott ő és az ártatlansága. Nagyon aranyos lány és nagyon kedves is. Az első találkozásunk nagyon szerencsétlenül sikeredett részemről,de eléggé emlékezetes is maradt. Mint egy új barátként segítettem neki,de már akkor különleges érzés rázott át ,mikor egymás szemeibe néztünk. 

-Szerencsés véletlen -mondtam magamba mosolyogva. Örültem,hogy megismerhettem őt közelebbről is.

Nemsokára elérve az  ajtónkat,kezdtem el kotorni a zsebemben a kulcsomat,majd nyitottam be a furán csendes házba.Lepakoltam az előtérbe,majd csendesen lépkedve mentem beljebb,hogy véletlenül se zavarjak fel senkit se. A nappaliba érve pillantottam meg Liam-et,ahogy mélyen a képernyőbe bambulva nézte a tv-t. Az érkezésemre gyorsan felém fordult.
-Sziaa! -üdvözölt mosolyogva.
-Szia! -mentem közelebb hozzá,majd megálltam a szekrény mellett. -Többiek? -kérdeztem vidáman.
-Ömm Zayn Perrie-vel van,Louis elment itthonról,Harry pedig azt hiszem bealudt.
-Értem. -bólintottam halkan válaszára,miközben elég észrevehetően engem kezdett el felmérni.
-Naa és mi ez  a nagy mosolygás ! -jelentette ki észrevételét érdeklődően felém,amitől egy picit mondhatni zavarba lettem.-Jut eszembe te hol voltál? -tette fel sejtelmesen.
-Háát.. -kezdtem bele,miközben ujjaimat tehetetlenül babráltam.

-Csak nem táán? -vonta fel szemöldökét,miközben kíváncsian dőlt hátra a kanapén.Sejtettem gondolatát. -Christine? -nézett rám mosolyogva a név elhangzása közben.
-Ömm..-pirultam el halványan.
-Ezt egy igennek veszem! -kacsintott felém. -Szóval együtt voltatok? Merre ? Na és mi újság? -halmozott el egyből kérdéseivel.
-Liam..! -nevettem el magam, miközben ránéztem egy 'kérlek' fejjel.
- Jólvan ! -nevetett fel ő is, majd  ránéztem a fali órára,hogy megtudhassam a jelenlegi időt.-Nyugi,nem tartalak fel,mehetsz! -mondta szórakozottan.
-Nem nem az,csak megyek lefekszem én is,mert kicsit fáradt vagyok! -nyugtattam meg,hogy nem zavar.
-Okés,jó éjt! -mosolygott felém,mire visszabólintottam.
Alig léptem vagy 2lépést,mire ismét Liam hangját hallottam meg engem szólítva.Gyorsan visszafordultam,és vártam mondanivalóját.
-Ja,és Niall! Kérlek leoltanád a lámpát? - kérlelt szépen ,mire én csak egy 'ez most komoly' fejjel megtettem kérését,majd megköszönése után,most már tényleg a szobám felé vettem az irányt.
Pillanatok alatt letusoltam,elővettem egy kényelmes pólót az alváshoz és már bele is bújtam a meleg takaróm és párnáim közé. De még mielőtt alvásra hunytam volna a szemem,gyorsan írtam egy jó éjszakát üzenetet Chirstine-nek.
       

(Christine szemszöge)

 Haza érve beraktam  a havas,mondhatni inkább sáros ruháimat gyors a mosógépbe,majd mivel már mindenki pihent,én is követtem őket,de előtte még mivel öcsi felébredt érkezésemre,bementem neki adni egy jó éjt puszit.
-Most már aludj vissza! -súgtam halkan neki,miközben megsimogattam kis arcocskáját,majd elhagytam a szobáját,utána a sajátomba indultam,és lepihentem.
Most már elkényelmesedve feküdtem az ágyamban,és gondolkodtam a délutánon jólesően,"annyira boldog vagyok,.. pont velem történt meg,hogy igazából szeretsz valakit és valóra válik" miközben  már a szemem is alig bírtam nyitva tartani,így épp,hogy  bealudtam, mikor a telefonom zörgése ébresztett fel. Kezeimmel tapogatni kezdtem körülöttem,mikor végre megtaláltam becsúszva a párna alá a készüléket. Hunyorogva oldottam fel a képernyőt,amin el kellett mosolyognom,hisz azóta is ők voltak ,majd  rákattintottam a kapott üzenetemre.
"Jó éjszakát Christine,legyen szép álmod 
                                     Puszi,Niall x" -olvastam magamban,miközben elmosolyodtam.
Istenem,de kis édes.Vagy ötször átfutott rajta a szemem mire sietve én is visszaírtam neki.
"Már majdnem megvolt xx de nyugi nem zavarsz:)) neked is szép álmokat! Puszi."
Végül  lehunytam a szemem,hogy kellemes álmaimba merülhessek.
 Biztosan meglesz,..fordultam át,hogy átkarolhassam macimat.

*Másnap

Ma reggel kipihenten keltem fel ,és vártam Annie-t ,hogy megérkezzen elém,amit pár perces késéssel meg is tett. Az órák átlagosan unalmasan teltek el ,de ez szokásos.Mi akkor is törekedtünk arra,hogy jól érezzük magunkat a tanár 'örömére',de hát két okos tojástól mit várnak. Nem beszéltünk a tegnapról,nem is jött most szóba,de láttam ,hogy neki is lenne mondani valója.Olyan elfoglaltak voltunk ,hogy időnk se volt beszélni.Folyton ide meg oda küldözgettek minket.Már nagyon fárasztó volt,de jót szórakoztunk. Majd a nap vége felé ,az egyik szünetben megkérdezte tőlem,hogy nem lenne-e kedvem ma este egy kis csajos ottalvós ,pletyizős estére,persze ha nincs mára más programom.
-Szóval pizsibuli? Jól hangzik! Persze,számíthatsz rám! -mondtam neki válaszul jókedvűen,miután már mennünk is kellett be a terembe.
Így hát a mai napom se lesz unalmas és egyhangú! Gondoltam magamban,miközben készülődtem,s pakoltam össze a cuccom, már otthon,hogy nemsokára át is mehessek hozzá.