14. Fejezet-- Party

( Harry szemszöge)

Egyszerűen nem tudtam a terítéssel foglalkozni. Pedig igyekeznünk kellett, mert már mindenki kész volt a saját feladatával, csak én meg Annie nem. Az egész terítéket leszedtük, és újra felpakoltuk másképp. És ez ment már egy ideje. Hol Liam-nek, hol Rachel-nek nem tetszett. Nagyon mérgesek voltunk. 

Elterelte a figyelmemet minden egyes hajlongásával, nyújtózkodásával, amint a díszeket próbálta az asztal különböző pontjaira helyezni.Muszáj volt néznem. Ezért általában az én hibám volt, hogy rosszul nézett ki az egész...

- Ugyan, Harry! Jegyezd már meg, hogy a szalvétát a kés és a kanál alá rakjuk, nem a...pohárba..-mérgelődött Annie.

- Basszus!-nevettem fel, mire ő sem bírta sokáig, hogy szigorú tekintetekkel nézzen rám. Gyorsan kijavítottam a hibámat.

- De most komolyan! Mindig csinálsz valami hülyeséget! Nem is koncentrálsz!

- Dehogynem...csak épp nem arra, amire kell..-kacsintottam.

Nem nagyon értette, mire célzok, de nagyon furdalta az oldalát.

- Akkor mire?-jelent meg egy halvány mosoly az ajkán. Lehet, hogy mégis sejtette.

Válasz helyett egy lépéssel ott termettem mellette, és átöleltem, a derekát szorítva. Azonnal visszaölelt. De amikor a kezem lejjebb csúszott, visszahőkölt. 

- Hey!-húzódott el nevetve, picit riadtan.

- Te kérted, hogy mutassam meg, mi terelte el a figyelmemet. Én csak válaszoltam.- pislogtam ártatlan fejjel.

- Ajj, hagyjuk. Ne most!- fordult el idegesen. Még jobban felbátorított az, hogy zavarba hoztam. Nem akartam hagyni, hogy megint az legyen, amit ő akar. Amúgy is...az asztal már biztos jó így!

Át akartam ölelni hátulról olyan szorosan, ahogy csak tudtam volna, de hirtelen megtorpantam. Talán nem is zavarban van, hanem azzal a mozdulatommal előidéztem benne egy régi kellemetlen emléket.

Abban a pillanatban rájöttem, hogy nem szabad ilyen gyorsan 'nyomulnom', hisz egy hónapja megalázta, megverte, és megkínozta őt egy fiú. Egy fiú, akibe szerelmes volt. Ráadásul meg is akarta folytani. Nem. Azonnal leálltam.

- Gyönyörű lett!- jött oda mellénk Sophia.- Így mindjárt más! Kapcsoljuk le a villanyt, kíváncsi vagyok, mennyire lett fényes.

Valamelyik fiú lekapcsolta azt, és egy gyönyörű neonfényben úszó asztal tárult a szemünk elé. 

- Tökéletes!-fújta ki megkönnyebbülten Annie a levegőt.
- Mostmár készen állunk a szülinapozásra!- tapsolt egyet Louis a barátnőmre pillantva.

**1 nap múlva

 ( Annie szemszöge)

- Hova mész kislányom?- kérdezte anya az ajtóból. El fogok késni a buliról.
- Sajnálom, elfelejtettem mondani...Ma van az egyik..haverunknak szülinapja, Zayn-nek! És meglepi bulit rendeztünk neki.
- Ki az a Zayn? Még nem hallottam róla.
- Biztos hallottál már, csak nem emlékszel.- utaltam arra, hogy egy sztárról van szó, de ezt csak én tudtam, ő nem.
- Aha...És mettől meddig lesz ez a buli?
- Most kezdődik fél óra múlva, szóval...-indultam a kabátomért.
- Az a Harry fiú is ott lesz?- állított meg.
- Pe-ersze!
- Na, csak óvatosan!
- Anyaa!-bődültem fel.- Ott még nem tartunk.
- Mi? Miről beszélsz? Én arra gondoltam, óvatosan az ivászattal!
Csak grimaszoltam értelmetlen mondatán, és elkezdtem öltözködni.
-  Kérlek...mondj egy időpontot, mire biztos hazaérsz.
- Rendben...hajnali 4.
- Az nem sok egy kicsit?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem, nem az. Légyszíves, anya! Vigyázok magamra!- öleltem át. Éreztem, ahogy remegő karokkal megszorítja a derekam. Annyira féltett. Alig bírtam visszatartani könnyeim.
- Bocsánat, igazad van...Nem vagy már kisgyerek. Csak tudod...azok után ami történt...
- Ne is mond!
- Ma felhívtak a rendőrségtől. Szóltak, hogy elfelejtetted behívni a tanúdat, így nehezebben megy a keresés.
- Jaj, nemár! Teljesen kiment a fejemből...Most a bulin szólok neki!
- Jó ötlet! Ideje lenne már.
Mégegyszer megöleltem, megnyugtattam, és elindultam a szürkületben, a havas utcákon.
 Szerencsére elég hamar odaértem, és gyorsan betoppantam az ajtón.
- Szia Annie!- kiáltott fel boldogan Louis. Oda akart jönni hozzám, de megtorpant, meglátván Rachelt, aki éppen jött be a teraszról.
- Szia...-köszönt, amint megpillantott, de ő ellenszenvesen. Mit tettem?!
Bólintottam egyet válaszként, hang nem jött ki a torkomon.
Bementem a csodás kidíszített nappaliba, és ott találtam a többieket, amint a legapróbb részleteket igazgatták a bútorokon, hogy minden tökéletesen álljon.
- Annie! Na végre, már nagyon vártunk!- ölelt át Sophia.- Kérlek, letörölnéd a polcokat? Most látom, hogy elég porosak...
Azonnal egy portörlőt nyomott a kezembe, és visszafutott italokat pakolni a pulthoz. Mindenki megmosolyogta ezt a kis jelenetet, én pedig szófogadóan, bár kicsit fintorogva nekiálltam porolni.
- Christine?- jött oda érdeklődve Niall.
- Hát...még elugrott a boltba rágcsit venni, de mindjárt itt lesz.- nyugtattam meg. A fiú mosolyogva bólintott egyet, és visszament valamit pakolni.
Már a polcok felét letakarítottam, amikor kivittem a pamacsot kiporolni. Hatalmas porfelhővel járt az eredmény. Egy hatalmas tüsszentés következett mellőlem.
- Jesszus, Harry!- néztem az orrát törölgető fiúra.- Te hogy kerültél ide? Nem láttam itt senkit eddig!
- Hoppanáltam...-válaszolt tök komolyan.
- Na ne!- nevettem a Harry Potteres viccén.- Akkor légyszíves dehoppanálj, mert szeretnék dolgozni!
- Hm...valamiért elfelejtettem hogy kell. Inkább itt maradok, ha nem baj.- kacsintott.- Nem gondoltam, hogy kedveled a Harry Pottert is!
- Még hogy nem kedvelem! Hiszen ez egy alap mű az én szememben.- mosolyogtam szerényen.
- Helyes! Nagyon helyes!-lépett közelebb, és magához húzott.
Innentől kezdve nem kellettek szavak, csak az ajkunk puha tánca számított. Annyira gyengéd volt, nem tudtam ellenállni. El is felejtettem, hogy tulajdonképpen negyed óra múlva itt lesznek a vendégek, és húsz perc múlva Zayn is.
Egyre szorosabban ölelt, és én egyre jobban biztonságban éreztem magam. Végül muszáj volt megszakítanunk csókunkat, hogy egy kis levegőhöz juthassunk.
- Hogy szerethettem bele egy lányba ilyen rövid idő alatt?- suttogta érzékien a fülembe. Az volt a szerencsém, hogy tartott, mert különben elestem volna, annyira elgyengültek a lábaim.

(Christine szemszöge)

Mire a lakáshoz érkeztem, már elkezdtek lézengeni a vendégek. A nagy zacskó kajával amilyen gyorsan csak tudtam, beszaladtam a konyhába, és betettem az egészet a konyhaszekrénybe. 
Tekintetemmel mindvégig Niall-t kerestem, de az egyre növő tömegben egyre csökkent az esélyem, hogy megtaláljam. Hirtelen minden ismerős arc eltűnt a helyiségekből, és csupa idegen, nevetgélő figurákkal találtam szembe magamat. Össze-vissza lökdösődtem, hogy előrébb juthassak, míg végül egy fürdőszobában találtam magamat. Bent nyílt egy ajtó egy másik szobába, és mivel nem volt kedvem megint turakodni, a könnyebb utat választottam. Benyitottam, és csendben becsuktam magam mögött. Hiába kapcsolták be a hangos zenét, nem akartam zajt csapni, hiszen mégis csak 'tilosban' voltam.
- Szia!- kiáltott reflexből valaki a szoba erkélye felől.
Meglepetten hátrafordultam, és kerestem az ismerős hang merről jövetelét.
- Itt vagyok!-próbálta túl kiabálni a dübörgő, egyre hangosodó zenét. Előlépett a függöny mögül nevetve Niall, a szokásosan jól belőtt szőke hajával,mellkasához simuló fehér inggel,melyhez egy fekete nadrágot társított.Nagyon jól állt neki.- Éppen ellenőriztem a világítást. Nem gondoltam volna,hogy pont ide fogsz bejönni!
- Szia! Én pedig pont téged kerestelek.- mosolyogtam megkönnyebbülten egyben szerényen, hogy végre megtaláltam.- Gyere, hiszen mindjárt itt van az ünnepelt!
Bólintott, és elindult felém. Picit váratlanul ért, de adott egy puszit a homlokomra.Puha ajkai félénken érintették meg bőröm. Teljesen beleremegtem ebbe a kellemes érzésbe.
- Most már mehetünk.- jelent meg egy őszinte mosoly az arcán.
Lesiettünk az emeletről, és szerencsére gyorsabban tudtunk haladni,mint én korábban,hisz Niall tudta, hol vannak a többiek, és kézen fogva húzott végig a tömegen.
Leérve láttuk ,hogy Annie pont gyújtotta meg a gyertyákat a tortán.
-Épp időben! -mosolyogtunk össze Niall-el.
Mikor mindet gondosan meggyújtotta, Liam felemelte azt az asztalról, és lassan kivitte a bejárati ajtó elé. Szerencsénkre pont jókor, hiszen Zayn egy pár pillanattal később toppant be az ajtón.
-MEGLEPETÉÉS!-kiáltotta mindenki egyszerre.
- Wow!-képedt el körülnézve Zayn.
- Boldog Szülinapot!- adott egy csókot neki Perrie, aki vele érkezett.
- Köszönöm! Köszönöm mindenkinek!-vigyorgott a fiú.- Igazából már sejtettem a nagy zene miatt, hogy készül valami, de hogy ilyen...Milyen szép minden! Honnan tudtátok, hogy imádom a lufikat?
- Jaj, Zayn..mintha nem ismernénk eléggé!- paskolta meg a vállát Louis.
- Gyerünk, kívánj valamit!- mondta erőlködve Liam.- Már...nem sokáig bírom el..
Zayn gyorsan nevetve odafutott a tortához, megállt előtte egy pillanatra gondolkozva, majd elfújta az egészet, sikeresen egyszerre.
Mindenki hangosan megtapsolta, és bementünk a konyhába.
Elég hamar elfogyott a csokitorta, hiába volt két emeletes,főleg ,hogy Niall egymás után habzsolta be a szeleteket. Zayn borzasztóan örült mindennek, le sem lehetett volna vakarni a szájáról a fülig érő vigyort. Rengeteget nevetett az Annie-vel közös, saját készítésű pókemberünkön, de nem csúfolódásból, hanem szeretetből nevetett.
A tortázás után beindult a buli. Visszakapcsolták a hangos zenét, és mindenki táncolni, és iszogatni kezdett. Nagyon remek volt a hangulat. Mi Annie-vel szokás szerint együtt szórakoztunk. De most két fiú is velünk volt...
Most is barátnőm volt a 'főbohóc', mindenféle hülyeségekkel bombázott bennünket, amin szakadtunk a nevetéstől.
- Hellóó!!!- jött oda Louis négy pohár alkohollal.-Ezt nektek hoztam, bár látom, e nélkül is megvan a hangulat! Melyikőtök az ilyen mókamester?
- Tippelj.- kiabált  Christine.
- Izé...-hirtelen ránézett Annie-re aki gyors a földre tekintett, és próbált nem nevetni. Mi nem bírtuk ki, mert mindannyian a számunkra legviccesebb történetére gondoltunk akaratlanul is. Én arra, hogy elmesélte, amikor kicsi volt, utálta, ha valaki azt mondta rá, hogy milyen aranyos, milyen cuki kislány. Olyankor egy három éves kislánytól teljesen szokatlan módon olyanokat szólt vissza, hogy 'Kössz....te megy egy cuki disznó vagy!' hát ez mindent vitt.
 - Aha...szóval Annie!- nevetett Louis. Láthatóan nagyon boldog lett hirtelen, hogy a lány is folyton viccelődik, mint ahogyan ő is.
- Én nem kérek,köszönöm! -szólaltam meg,értetlen gondolkodásom közepette.
- Biztos? Hát jó! Akkor ezt visszaviszem! -ajánlotta fel udvariasan Harry,és kivette Louis kezéből az italt,majd elment.
- Na meséljetek,mi volt az ilyen vicces! -kérlelte kíváncsiskodóan.
- Annie kis kori történetein nevettünk! -válaszoltam neki,mire rögtön rá is vágta:
- Én is hallani akarom! -nevetett fel,ami közben barátnőm és ő egymásra néztek. Fura volt,nem tudtam eldönteni mire véljem.
- Biztos?
- Persze! -bólogatott egyértelműen,amire közös erővel elmeséltük neki az egyik story-t.
- Cuki! -mosolyodott el,minthogy inkább nevetett volna rajta.Valahogy máshogy kezelte Annie-t ,mint a többiek,mintha valami lenne..amiről nem tudok..ismerheti valahonnan vagy többről van szó?..
Na mindegy is..Harry már vissza is tért közénk,és újra mókás beszélgetésekbe kezdtünk.
Később elmentünk táncolni, nagyon sokat mozogtunk, fárasztó volt. Annie és Harry picit sokat ittak, elég erotikussá vált  táncuk. De nagyon édesek voltak szerintem.
Niall meg én elhülyéskedtük az egészet, hiszen egyikünk sem tudott normálisan táncolni.
Végül mi meguntuk, ezért szóltunk Harry-éknek, hogy leülünk pihenni, de ők is követtek minket ebben.
Lassan kezdett fogyni a tömeg, hiszen már hajnali egy volt, pedig a bulit mi éjfélig akartuk tartani. De olyan jó volt a hangulat, hogy hagytuk, hadd maradjanak addig, ameddig akarnak. Végül fél kettő fele már teljesen kiürült a ház. Csak a házigazdák maradtak, vagyis mi.
- Hú, de kimerítő volt.-kacagott Sophia, akit közben a picit becsípett Liam ölelgetett.- Alig vártam már, hogy kikapcsolhassam a zenét!
Végül,mikor megtette elhangzott kijelentését,mindannyiunknak zúgott a füle a hirtelen csendtől.
- Nem akarok még aludni!- jelentette ki Zayn.
- Én sem!- ült le mellénk Rachel.
- Találjunk már ki valamit még!- ajánlkozott Harry. Mindenki helyeselt.
- Beszélgessünk? -tettem fel egy hirtelen beugrott ötletem,reménykedve,hogy majd ez jó lesz.
- Miről akarsz beszélgetni? -nézett rám érdeklődően Louis. Végig néztem a többieken..mindenkin egy értelmetlen arckifejezés látszódott,mintha valami hülyeséget mondtam volna.
- De most mi van??Teljesen értelmes dolgot mondtam! -'háborogtam' reakciójukra.
- Hát én valami szórakoztatóbbra gondoltam! -vonta fel szemöldökét Harry.
- Na mesélj akkor! -csapott rá barátnőm barátja combjára,ezzel várva,hogy akkor ő mondjon valami ötletet.
- Öhh..
- Ennyit erről! Ne okoskodj ha te se tudod! -incselkedett vele Sophia.
- Hát igen! -adott igazat Annie a lánynak.
- Kit neveztek ti okoskodónak? -fordult feléjük sejtelmesen.
- Igazából nem mondtak semmi ilyet,de ha már itt tartunk! -ült előrébb Perrie érdeklődötten,ahogy-e témához értünk. Niall-el összenevettünk,a jobbnál jobb megjegyzéseken.
- Héé! -szólt barátnőjére Zayn.
- Ne aggódj drágám,te se vagy különb!- heccelt vissza,miközben játékosan kezdte el a mellette ülő fiú arcát bökdösni. Hirtelen eléggé szórakozott lett a hangulat,de élveztük. Annie  jólesően nevetni kezdett.
- Ne nevess rajtunk! -próbált rá mérgesen nézni Harry.
- Ez nem jött össze! -bökte vissza neki 'nagyképűen' kötözködésből,mikor a fiú arcán egy nagy vigyor jelent meg komoly arcából.Valóban nem jött össze Harry-nek ez a fajta komor tekintet,de hát ki bírta volna ki.
- Na várj csak! -állt fel egy színészkedett haraggal,ezzel barátnőjéhez sietve,ki most egy kicsit távolabb ült tőle. Annie erre a váratlan cselekedetre,egy hirtelen jött ijedt arccal a lehető leggyorsabban felpattant és menekült felém segítségért.
- Harry! Hagyd! -állítottam meg az előttem álló nyilván jól szórakozott fiút. Kezeimet elé nyújtottam ,hogy távol tartsam magunktól.
- Na most már ketten is vagytok! Niall gyere segíts! -legyintett az említett fiúnak,aki nevetve felpattant és jött oda mellénk. Harry-vel össze mosolyogtunk..direkt csinálta.
Eközben Sophia is a segítségünkre sietett,ahogy megérezte,hogy a fiúk túlerőben lesznek.Ő Liam-et is odavonzotta a túloldalra.
- Ez tetszik! -nevetett fel egy kis gonosz mosollyal.
- Ez valóban érdekesebb,mint az alvás! -helyeselte barátja mondatát Zayn.
- Tehát,akkor fiúk-lányok ellen! Csiki,párna minden ér! Amelyikőnk hamarabb feladja ,és fel kiálltja, hogy elég,vagy feladom az a vesztes! -magyarázott Liam,kit épp úgy izgatta a dolog ,mint minket.
- Oké! Kezdjük!- dörzsölte össze a tenyerét Perrie, hisz tudta, hogy Zayn eléggé csikis.
Mindenki, akihez csak tudott ment oda és vágott hozzá szelíden egy párnát a másikhoz vagy támadta éppúgy le.De azért a szokásos párosok megvoltak.. Mivel Annie a társam volt..és a többi fiú már épp 'küzdelemben' volt, így automatikusan Niall felé fordultam, de ő gyorsabb volt.Hátulról lefogott és óvatosan elkezdte a derekamat csiklandozni.Ahogy egyre beljebb haladt, nevetőgörcsöm lett, de hamar észbe kaptam, hogy bizony nem kéne hagynom magamat,amire gyors megfordultam és úgy próbáltam visszavágni,ahogy csak tudtam. Gyengéd kezeimmel megragadtam én is éppúgy a csípőjét és szórakozottan birizgálni kezdtem.Ő vonakodva próbált érintésemtől meghátrálni,ami egy biztatóbb pont volt számomra. Felnéztem az előttem álló fiú arcára..a levegőt csak úgy kapkodva szívta magába.Kezeimmel feljebb mentem,ezzel hónalját érintve,ami azt hiszem egy elég érzékeny pontja lehetett. Azonnal összeesett, és próbált ellenkezni. Nagyon-nagyon csikis volt.Ezt nem gondoltam volna,amit meg is említettem neki Picit be is könnyezett, hisz alig bírta már,..mikor hirtelen felállt, és elrohant. Ekkor vettem észre, hogy a többi fiú is ugyanezt teszi. Úgy tűnt, mi lányok álltunk nyerésre. Ezért mindannyian feladták? Összenéztünk viccesen, értetlenkedve.
- Megnézem, hova tűntek.- szólt Annie, és elindult az ajtó felé, de gyorsan megtorpant, hisz ez a látvány tárult a szeme elé.

- Most nem menekültök!- kiáltották egyszerre.
- Segítséég!- szaladt vissza hozzánk szórakozottan Annie.
- Úgyis elkaplak!-szaladt utána Harry.
Lenyomta a lányt a kanapéra, és össze-vissza elkezdte csikizni. Sikítozott, kapálózott, de hiába.
- Harryyy! Elég!- kiáltotta két nevetés között.
- Tessék?-mormogott a fülébe.
- Kérlek! Hagyd abba! Könyörgööm!!
- Hát jó!- mosolygott Hazza. Óvatosan az ölébe ültette a kifáradt lányt, és Zayn-re nézett elégedetten.
Az fogta az adást, azonnal letámadta Perrie-t és őt is addig csikizte, amíg az fel nem adta. Azután Liam következett, majd Louis, aki kicsit vonakodott, majd Niall...
Kicsit bátortalanul, de odasétált hozzám, megállt előttem, és lenézett a szemeimbe...Majd egyet pislantottam, és ő már le is támadott. Már tudta, hogy a hasam a gyenge pontom, ezért egyből ott kezdte. Nem hagytam magam, hisz ő szinte a legcsikisebb közülünk. Mintha kicserélték volna, meg se kottyant neki. Így hát feladtam minden küzdelmemet, és kénytelen voltam hagyni. De nem sokáig bírtam. Már a könnyem is kicsordultak a sok nevetéstől.
- Oké, győztéél!- kiabáltam.- Csak hagyd abbaa!!
Aranyos volt, ő azonnal abbahagyta, és megint kaptam tőle egy puszit. De most már az arcomra. A többi fiú összemosolygott hátunk mögött.
- Mindannyian legyőztünk titeket!- mondta elégedetten a szemembe nézve.
- Hát...igen.- mosolyogtam.
- Köszönöm nektek ezt a szuper szülinapot!- szólt meghatottan Zayn. Hirtelen az egész szobában nyugodt lett a hangulat.
- Igazán nincs mit! Legközelebb is!- kacsintott rá Perrie.
- Sajnálom, hogy ünnep rontó vagyok, de....
- Menned kell.- fejeztük be Annie mondatát, mire mindannyian hatalmas nevetésbe törtünk ki, 'Honnan tudtátok' feje miatt.
- Maradj még, kérlek!- suttogta neki Harry.
- Nem tehetem...A szüleim sokkal jobban aggódnak, mióta...- nem fejezte be, de nem is kellett, hisz mindannyian tudtuk a mondata végét.
- Igazad van...hazaviszlek..illetve, hazakísérlek.- utalt Harry arra, hogy nem vezethet, mert ivott.
- Ha nem baj, én is megyek, hiszen már tényleg hajnali három óra van!- nevettem.
Mindenkitől elköszöntünk, és most én adtam Niall-nek egy apró puszit az arcára. Nagyot mosolygott, és átölelt. Elindultam öltözni, de ő is jött, és elkezdte felvenni a kabátját.
- Mi az?-kérdezte mosolyogva értetlen fejem láttán.- Én pedig téged kísérlek haza!
- Ja, jó, rendben...köszi.- megkönnyebbültem, hogy nem egyedül kell járkálnom ilyen későn.
Elindultunk négyesbe, Annie-ék mentek elöl kézen fogva, így mi is automatikusan ezt tettük. Hihetetlen bizsergés ment végig a testemen, amikor megéreztem, hogy ujjai összekulcsolódnak az enyéimmel.
Vigyorászva hozta fel ismét az előttünk sétáló páros a szánkózás eseményeit,és beszélték meg azokat. Niall lekókadt fejjel nézett rám hirtelen.
- Kár ,hogy mi nem mentünk..-mondta végre bágyadtságának okát egy sóhajjal zárva.
- Kár..de én nem értem rá..-zavarodtam össze a helyzettől.
- Tudom..-mosolygott rám biztatóan.- De biztos, akkor is jól el lettünk volna! -ebben én is egyet értettem.Egészen biztos..
Az egyik sarkon Harry és Annie elköszöntek tőlünk, és a lány háza felé vették az irányt, mi pedig az enyém felé. Próbáltunk minél lassabban menni, hogy minél tovább tartson ez a meghitt dolog. De végül csak elértük a házunk bejáratát, ahol még elidőztünk egy kicsit, majd mivel mindketten nagyon fáradtak voltunk, elbúcsúztunk egymástól...