11. Fejezet-- Szilveszter

Köszönjük a több,mint 2000 megtekintést!!!Meghoztuk a kövi részt,reméljük tetszik! Jó olvasást:)

(Annie szemszöge)

 Próbáltunk Rachel-lel felszaladni a domb oldalán. Nagy nehezen feljutottam és újból futásnak eredtem.Még mindig kergetett,ezért egyre gyorsabbra vettem a tempót. Harry éppen felfelé húzta a szánkót,mikor Rachel már a nyomomban volt.

- Harry segíts! -kiáltottam neki nevetve.

Gyorsan odajött és beállt elém háttal, kinyújtott karokkal..azaz úgymond egy 'tilos tovább menni' pózt vett fel, hogy távol tartsa tőlem Rachel-t.
Nem hittem volna,hogy ezek után ilyen könnyen megfogok emberekkel barátkozni,de velük mégis...
Odamentem Harry mögé,megfogtam havas kabátját és kikukucskáltam a hóna alatt.A lány ott állt előtte egy lebiggyesztett mosollyal,én pedig a fölöttem lévő fiúra vetettem tekintetem.Egymásra mosolyogtunk.

-Minden oké? -vigyorgott.

-Aha! -nevettem vele.-Köszi!

-Szívesen..hát igen,ha én nem vagyok elkapott volna! -kacsintott.

-Te kis megmentő! -böktem vállba egy szemforgatással.

Ekkor eszembe jutott,hogy amit kimondtam..valójában igaz..Bámultam arcán lévő gödröcskéit.

-Na mi az?

-Öhh,ja semmi! -mosolyodtam el.

-ARRÉÉÉBB!! -futott Liam felénk, ezzel a beszélgetésünket megszakítva, akit Sophia kergetett kezében egy nagy hókupaccal. Szórakoztató látvány volt.

Harryvel arrébb léptünk, utat engedtünk kettőnk között nekik,és nevetni kezdtünk. A gyomrom ekkor megkordult.A kezem a hasamra tettem,és az előttem álló fiúra néztem.

-Éhes vagyok! -majd egy kisebb gondolkozás után felcsillant a szeme.

-Gyere mennyünk el enni! Ismerek itt a közelbe egy éttermet!

-Harry,én nem nagy valamire gondoltam...

-Jó lesz! Na gyere! -és elindultunk a többiek felé.-Elmegyünk kajálni! -szólt oda nekik.

-Várjatok,mi is éppen megyünk! Addig mehetnénk együtt! -mondta Zayn,miközben álltak fel a hóból, és azonnal el is indultak.

Elköszöntünk a többiektől,mert ők még maradtak. Már elindultunk,mikor megálltam,hogy megigazítsam a sálam. A mellettünk haladó páros már jó pár méterrel beelőzött. Aranyosan nevetgéltek,miközben kézen fogva mentek előre.

-Várjatok meg! -ekkor megálltak,hátranéztek és bólintottak egyet,mosolyogva.

-Húzzalak?-kérdezte Harry miközben kérdőn rám nézett a napban csillogó szemeivel.

-Nem kell,inkább sétálnék! -tudattam vele.

-Akkor gyerünk! - 'utasított' és a magunk után hagyott mély nyomokon próbáltunk nagy nehezen, sietve át szökdellni,hogy utolérjük az előttünk lévőket,mikor Harryvel ösztönösen megfogtuk egymás kezét. Erősen megszorítottam,amikor hirtelen átugrottam egy nagy hóbuckát.Nevettünk. Ekkor mellettünk suhant el a szánkóval Louis,ki Rachel-t húzta maga után.Egymásra néztünk egy apró mosoly kíséretében,majd ő az összekulcsolt kezünkre tekintett.Eltűnt a mosoly az arcáról és ,mintha szomorúan nézett volna újra szemeimbe..én pedig sietve lenéztem,és az utat kezdtem el figyelni. Szerencsére megtörték a pillanatot.

-Sziasztok! -köszönt el újból Rachel. Visszaintettünk,majd gyors tovább mentek.

Nem szóltam semmit,csak mentünk tovább,most már Zayn-ékkel.Útközben jól elvoltunk,és a talált közös témákról beszélgettünk,mikor az egyik utca végére értünk.

-Mi itt emerre megyünk! -szólalt meg Harry.

-Jó!-mondta Perrie,majd rám nézett és folytatta- Téged meg örülök,hogy megismerhettelek -és adott egy ölelést,amit természetesen viszonoztam.

-Én is! 

-Na jó étvágyat! -mondta nevetve Zayn,mielőtt elváltunk egymástól.

Ketten maradtunk Harryvel. Összenéztünk,és tovább mentünk.Ekkor oldalt leselkedő, vihorászó lányokat vettem észre.

-Öhmm..-próbáltam mutogatás nélkül elmagyarázni mondanivalómat.

-Futás! -mondta,mintha valami nagy baj lenne,majd megragadta a kezem. Egy ideje futottunk össze-vissza, majd végre áttértünk egy kisebb útra és megálltunk.

-Ebben már gyakorlott lehetsz..-fújtam ki sietve a levegőt,kezemet a térdemre támasztottam. Nevetni kezdett reakciómon. 

-Ehh ez csak semmiség,amúgy futni se lett volna muszáj, csak mert ránk fér az edzés! -poénkodott a pár órával ezelőtti mondatommal.
Mérgesen próbáltam ránézni,de szerintem valami egészen mást lehetett belőle kivenni,mert jól szórakozott rajta.-Na gyere,pattanj fel a szánkóra,húzlak!-mosolygott.

Elfogadtam ajánlatát és felültem.Kényelmesen elhelyezkedtem.Gyorsabban húzott,mint én odafele őt az biztos. Elképzeltem azt a pillanatot,ahogy nagy erőlködéssel próbáltam megmozdítani,nevetnem kellett.

-Na itt is vagyunk! -mutatott a bizonyos étteremre.

A szánkót a falnak támasztotta.

Kinyitotta nekem az ajtót és előre beengedett.

-Válassz egy asztalt! -mondta mosolyogva.

Ekkor leültem találomra az egyikhez,"nekem mindegy,csak végre ehessek" gondolattal. Ő is helyet foglalt az asztalnál velem szembe,majd vártunk.A szalvéta különféle hajtogatás módjaival szórakoztattuk el magunkat.Nemsokkal később fel vették a rendelést,amit rövid időn belül ki is hoztak.

-Ez mi? Én fasírt golyót kértem,nem ilyen valami nem tudom mit! - panaszkodott színészkedve.

-Hát te választottad! -közben forgatta ételét villájával maga előtt.

-El kérhetem a villád? -majd válaszomat meg sem várva,elvette tányérom mellől. Arra is rárakott egy másik fasírtot és szemei elé tette őket. Nyelvét egy pillanatra kinyújtotta.Nagyon vicces volt,röhögni kezdtem.

-Szemgolyó-fasírtgolyó!
-Te bolond-kacagtam az értelmetlen hülyeségén.

A kék sapkája még mindig a fején volt,fürtjei egy részét ezzel takarva.

Aztán mondott még egy két vicces dolgot,amin annyira nevetnem kellet,hogy még a vizet is félre nyeltem. Erősen köhögni kezdtem.

-Azért ennyire nem volt vicces! -és sietve átnyúlt az asztalon ,hogy megveregesse a hátam. 

Szerényen megköszöntem.

Jó volt ma ez a kikapcsolódás,hogy nem döglődtem egész délelőtt a szobámba..és bevallom Harry-vel is jó lenni. Teljesen elengedtem magam.

Jóízűen mindent elfogyasztottunk,majd megjelentek a számlával. Most már sietnünk kellett,nehogy körül vegyenek minket.

-Tessék! -adta át Harry a pénzt.

-Hé! -néztem rá meglepődve.

-Fizetem a részed! -mosolygott.

Már nyitottam volna a számat,hogy ellenkezzek,de magabiztosan bólintott egyet.

Lesegített a csúszós lépcsőn,majd elindultunk.

-Haza kísérlek! 

-Rendben! -majd kezét felém nyújtotta és megfogtam.Még a közelben jártunk,mikor észrevettem egy cukros csomagot a hóban,és felemeltem.

Oda mutattam Harry-nek.

-Nahát! Régen emlékszem, mindig ilyet ettem. Anya hozta folyton haza! -mosolyogtam miközben néztem a zacskót.

-Aha,nagyon érdekes! -nevetett fel.

-Héé! -szomorodtam el.

-Na! Tényleg az! Csak vicceltem! -majd elvette a kezemből és elolvasta- Nagyon aranyos! -és rám mosolygott.

Kidobtuk a szemetet egy közelben lévő kukába,majd siettünk tovább.

-Megérkeztünk! -jelentettem ki.

-Nem mondod..! -vigyorodott el.

-Folyton kötözködsz! -néztem le a lábunkra.

Ekkor felemelte az állam,és szemembe nézett. 

-Na,ne vedd komolyan!-majd csöndbe maradt egy kis ideig.-Olyan jó volt ma! 

-Az! -helyeseltem előbbi szavait. 

-Akkor ezt a szánkót most húzzam üresen haza? -nevetett,miközben az említett tárgy felé biccentett.

-Nincs más választásod! -mondtam vissza incselkedve.

Majd hirtelen újból rám nézett.Összemosolyogtunk.Szemének árnyalatait tanulmányoztam a néma tekintetünk közben,és elmosolyodtam, ismét.Hirtelen egészen közel hajolt, és megcsókolt. Ledöbbentem. Mit akar?! Elhúztam a fejem tőle. Nem tudtam mit reagáljak,csak néztem  rá mereven.

-Bocsi..Ne-nem nem úgy,ne haragudj!! -habogta össze a lehető legzavarodottabban.
- Dehogy haragszom, semmi gond...csak ez nekem túl gyors...
Kiengesztelésül nyomtam egy nagy puszit az arcára, mire a zavartsága azonnal eltűnt, és megölelt.
- Várni fogok ameddig szeretnéd!-suttogta.
 Kicsit megijedtem a mondatán. Egész eddig a pillanatig barátként tekintettem rá...a kéz a kézben sétáláson kívül...

-Most már fázok! -karoltam át magam, elterelve a témát.

-Menj csak be..én is kezdek szétfagyni...Köszönöm ezt a napot, Annie!
- Én köszönöm!- majd még egyszer megöleltem reflexből, olyan erősen, ahogy csak tudtam.
- Au!- nevetett halkan.
- Jaj bocsi..!
-Jólesett.-kacsintott.- Na, hát akkor..boldog új évet!
- Tényleg! Neked is! Szia!
Megvártam, amíg eltűnik a szemem elől, majd összekuszált gondolatokkal magam elé motyogtam.
- Találkozunk jövőre, Harry Styles.

**másnap
Anya még délelőtt 'elrángatott' a rendőrségre,hogy feljelentést tegyünk Dave ellen. Nagyon nem volt ehhez kedvem,se erőm,de muszáj volt.Hamar sorra is kerültünk,és behívattak.Ezt követően elmondtuk mit szeretnénk.Hamarosan intézkedni is kezdenek..magyarázták.Bevallom kicsit örültem annak,hogy most visszavághatok neki..
El kellett mondanom Dave-ről minden információt amit csak tudtam,azonban a jelenlegi tartózkodása nagy kérdés volt.
-A tárgyalást viszont addig nem tudjuk elkezdeni, amíg a tettest meg nem találtuk! -jelentette ki az előttem ülő rendőrnő.E mondatától megrezzentem,és elképedtem.Élőbe kell látnom azt a mocskos képét ezek után?! Sokkolódtam le teljesen a gondolattól.Újra egymás szemébe kéne néznünk..Nem..fordítottam el a fejem undorodva,miközben egyre jobban eltöltött a bosszú.
Anya válaszolt helyettem,majd mikor egy újabb mondatra lettem figyelmes visszafordultam.
-És egy tanúra is szükség lenne! -mondta,miközben szemüvegét feljebb csúsztatta és az előtte lévő papírokat tanulmányozta. Egyből bevillant valaki.
-Öhh..rendben! Ezt megoldom! -válaszoltam tudatosan,Harry-re gondolva.Mosolyognom kellett.Vissza gondoltam arra az éjszakára amikor megmentett,és megvédte álmaimat..ellene,az ellen aki miatt most itt vagyok.
Végeztünk.Már haza felé tartva,gondolkoztam el. Átgondoltam ezt az egész ügyet,végül azt a kérdést tettem fel magamnak,hogy 'miért?' Főleg ma nem kéne ezen agyaljak..' Ne hagyjam,hogy ő rontsa el ezt a napom! ' Vannak még jó emberek is,gondolva itt a nemrég említett fiúra..Harry. Megfogom kérni,hogy legyen ő a tárgyaláson a tanú, és,hogy meséljen el majd részletesen mindent.Úgyis megteszi értem.Felvillant szemeim előtt a kapuban mosolygó arca.
                                                    
Majd az is eszembe jutott,hogy este buliba megyünk..miért kéne csüggedni? Ne foglalkoztasson semmi baromság.Inkább elmélkedem a jó dolgokon..Egyből visszajött az élet kedvem,és pozitívabban töltöttem el az út hátralevő részét.
Otthon jókedvűen pakolászgattam az estére,miközben bátyám szórakoztatott.

(Christine szemszöge)

Az év utolsó napja volt.Azaz szilveszter. A sulinkból egy igazán menő végzős fiú,Justin rendez a közelben egy házibulit,ahova minket is meghívtak Annie-vel. Tehát gondolom a mai este se lesz unalmas!
Gyorsan telt az idő, így készülődni kezdtem.Nem sokkal később a csengő hangjára lettem figyelmes.Kinyitottam, és Annie állt előttem egy fülig érő mosollyal.
-Sziaa! -öleltük át egymást,miközben visszaköszönt.
-Mi ez a boldogság? -nevettem,miközben néztem rá kérdőn.
-Oh semmi! Na menjünk is be, sietnünk kell! -magyarázta vidáman,és elindultunk befelé.
Hát oké.Nem tudom mi lesz este,hogy ennyire feldobta,de engem is egyre izgatottabbá tett. Agyaltam, mikor barátnőm levetette magáról a kabátját és megláttam karcsú testén díszelgő ruháját.
-Wow! Ez gyönyörűen áll! -tátottam el a szám.
-Köszönöm! -mosolygott vissza szerényen.
A szekrényről elvettem egy kis rágcsát és elindultunk a folyosón,egyenesen a szobám felé.Annie helyet foglalt az ágyamon Spot mellett,és simogatni kezdte.A kutyusom ezt egy kis nyaldosással köszönte meg.
Folytattam sietve pakolászásom,mikor mesélni kezdett.
-Képzeld,ma voltunk a rendőrségen anyáékkal..
-Dave?! -tettem fel egy elég egyértelmű kérdést.
-Igen..feljelentettük! -nézett maga elé.
-Én is ezt tettem volna!
-Megérdemli..-nyögte ki,és válaszul küldtem egy egyetértő mosolyt.
Spot ekkor hirtelen leugrott az ágyról.Megijedtem a váratlan mozdulatától.Nevetni kezdtünk tekintetemen.
-Na de most már haladj! -adott egy vicces kézmozdulattal parancsot.
-Nem tudom,mit vegyek fel.. -néztem tanácstalanul rá.
-Hát nézz szét!
Kinyitottam a szekrényem,hogy kiválasszam a megfelelő ruhám,mikor észrevettem egy különlegeset a többi közé felakasztva. Azt,amit Niall-től kaptam.Lassan végig simítottam a szegélyén,s közben felidéztem azt az estét ,amikor megvette nekem.Elmosolyodtam.Pár percre elkalandoztam ,mikor eszembe jutott,hogy sietnem kéne,és újra keresgélni kezdtem.Megtaláltam a megfelelőt,majd gyors behullámosítottuk a hajam.Odaálltam a tükör elé,hogy ellenőrizzem kinézetem.
-Te is gyönyörű vagy! -adott biztató szavakat barátnőm,mire megfordultam.
-Lassan ideje indulni. -mondtam.
Valóban már késő volt,így elköszöntünk mindenkitől,felöltöztünk,és útnak indultunk.Mindketten vártuk. Fagyoskodtunk picit sétálás közben, de szerencsére nem kellett sokáig,hisz hamar odaértünk. Kíváncsian egyben izgatottan nyitottunk be az ajtón.
-Hű mennyien vannak! -néztünk körbe.
Nagyon sokan voltak..és a ház is hatalmas volt.Hangos zene szólt a hangszórókból,amire lelkesen táncolt mindenki.Felismertünk pár embert,vidáman köszöntünk egymásnak. Bementünk a nappaliba,és egyből a kajás asztalhoz siettem.Annie követett.
-Szerinted ehetek? -néztem barátnőmre szégyenlősen.
-Persze,azért van..,de ne légy már ennyire éhenkórász,most értünk ide! -mondta nevetve. Vállat vontam reakcióul és lenyeltem a falatot.
A következő fél órába körbenéztünk,felfedeztük a ház különböző részeit..Az udvar már ilyenkor is a picit ittas fiatalok vihorászásával volt tele,de mivel fáztunk visszamentünk.Elfoglaltuk magunkat egy fotelben és úgy beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat.
-Elég türhető a társaság! -jelentette ki Annie.
-Aham.Szerencsére! -válaszoltam vissza nevetve.
Oldalra böktem,hogy nézzen rá a sarokban lévő csókolózó párra a sulinkból,mire összekuncogtunk.
Ezután mereven rám nézett,mintha eszébe jutott volna valami,én pedig kérdőn felvontam a szemöldököm a mondatára várva.
-Christine.. -kezdte el zavarodottan.
-Hmm?
-Harry megcsókolt. -bökte ki gyorsan. A szemeim nagyra nyitottam.
-Harry? Mégis hogy?Vagy mi? Waoow! -döbbentem le.
-Igen.Tegnap.
-Ez, ez ..
-Hihetetlen.-fejezte be. Automatikusan mosolyogtam,és kicsit előrébb csúsztam székemen,hallgatva további mondani valóját.Biztosan a szánkózáson..úgy sajnáltam,hogy nem lehettem ott,velük..vele.
-De nem rég ismertem meg..ez nekem gyors,főleg így Dave után.-nézett rám.
-Harry jó fiú!Bízhatsz benne! -kezdtem el,majd nevettem egy kacsintás kíséretében.
-Elhiszem..és olyat még senki nem tett értem,amit ő értem..-mosolygott.
Bólintottam egyet.Pár másodperccel később hangos tányér csörömpölésre lettünk figyelmesek.
Felpattantunk kényelmes ülőhelyünkről,és a hang irányába siettünk.
-Mi történt? -kérdeztem kíváncsian egy sulis barátnőmet.
-Csak valaki véletlen felborította az asztalt! -nevetett.
-Még jó,hogy nem voltunk ott! -mondta Annie,majd összenéztünk és mi is nevetni kezdtünk.
Hosszasan elbeszélgettünk a folyóson Rebeca-val,majd később többen is csatlakoztak társaságunkhoz. Jól elvoltunk,eltekintve attól,hogy néha nem mertem beleszólni a beszélgetésbe,Annie-vel ellentétben, ki már a lehető legjobban feloldódott közöttük. Nem sokkal később a  házigazdát szúrtam ki a lépcső mellett.Végülis nem volt nehéz,jól hátrafésült haját észrevenni,meg eleve mindenki körülötte volt.Éppen valamiről beszélgethettek,mikor észrevett minket és odajött üdvözölni.
-Örülök,hogy eljöttetek! -meglepődtem reakciójától..nem igen szoktam ezzel a társasággal beszélgetni.Én nem közéjük tartozom,de attól jól esett gesztusa..és válaszoltam:
-Mi köszönjük a meghívást! -mosolyogtam.
A többiekkel is váltott pár szót,majd telefon csengést hallottunk.
-Azt hiszem,csörög a telefonod! -szólt oda Justin-nak barátnőm.
-Ohh tényleg,köszi! -és felvette. -Óó szia anyuci! -fordult el.Többiekkel egymásra néztünk és szakadni kezdtünk.Gyors lehalkította a zenét.
-Hé miit csinálsz?? -jött oda hozzá két fiú mérgesen.
-Csssss! -mutattuk oda nekik.
-Nem anya nincs nagy buli! Nem semmi pia! -folytatta a telefon beszélgetést a mellettünk álló fiú.
Mindenki síri csöndben volt,és nevetett háta mögött.Nagyon vicces volt.
Valaki hirtelen leejtett egy poharat a kőre.Széttört.
-Nem anya ,nem történt semmi!.. Nem, nem ide jöttek a rendőrök.Anyuci.Nem ne gyertek haza!..Letehetem?..Tudom,hogy szerettek,én is titeket.puszi! -tették le.
.Pont egy ilyen menő fiút hívja fel az anyukája.Hát mindenki nevetett.
-Anyucii! -gúnyolódott valaki.Valóban vicces volt. Justin nagyon zavarodott lett..cikisnek érezte.
Majd ,mikor már letudták a témát újra visszakapcsolták a zenét és folytatták a szórakozást.Mi elvonultunk x-boxozni. Nagyokat nevettünk.Egyszer csak odajöttek hozzánk néhányan.
-Gyerekek!Mindjárt éjfél! Gyertek koccintsunk! -mosolygott.
Mindenki megfogott egy pezsgős poharat,amiket meg is töltöttünk gyorsan.Odaálltunk a tv elé és az éjféli himnuszt meghallgatva vártuk,hogy az óra mutató 00:00 -t mutasson.
"Ez az év is jól telt.Teljesült régi álmom,és ezt követve megfogadtam,hogy a következő évben is csak a saját álmaim követem,és nem fogom hülyeségekre pazarolni az időmet" emlékeztem vissza,amikor mindenki felkiáltott:
-Boldoog Újévet!!! -az egész ház betelt a hangoskodásunkkal.Mindenki dudát fújt,ujjongott,de a legfontosabb,mindenki vigyorgó arccal lépett át az új évbe. Koccintottam az ismerőseimmel,és a legjobb barátnőmmel.
-Köszönöm,hogy itt voltál velem! -öleltem át.
-És itt is leszek! -válaszolt Annie meghatóan.Nagyon örülök,hogy megismertem.Sok mindent köszönthetek neki.
-Gyertek! Tűzijátékozuunk!! -ordított valaki az udvar felőli ajtóból,amire mindenki elindult kifele.
Annie-vel kiválasztottunk egy helyet ahonnan tökéletesen láttunk mindent. Fel lőtték az elsőt,majd a másodikat.Éjfél után pár perccel volt.Gyönyörű volt a tűzijáték.A fényei csak úgy villogtak a sötét égen.Eszméletlen,..néztem tátott szájjal. Durrogó hangja töltötte be az egész teret,amikor hirtelen megzörrent a zsebembe a telefonom. Üzenetet kaptam.Elmosolyodtam,mikor megláttam, és megnyitottam..
"Boldog új évet Christine!:) Niall xx.""
Többször is pislognom kellett a képernyő előtt,mire felfogtam.Szívem hevesen kezdett verni,és rettentő nagy boldogság fogott meg.Rám gondolt..Elpirultam.
"Neked is:)!!.." -írtam vissza üzenetemet remegő kezemmel.A durrogás zaját közben még mindig lehetett hallani,és szemeim sarkából láttam a villogó fényeket,amit mindenki csendben figyelt.
Olyan ..nem is tudom..varázslatos volt.