10. Fejezet-- Szánkózás

Még most a héten rakunk új részt, ha meglesz az öt komi :)

(Niall szemszöge)

  Christine-ék elmentek. Hosszasan még bámultam az ajtót,majd mikor hátulról,valami zaj csapta meg a fülemet visszatértem..Elővettem a cetlit,..megnéztem és mosolyognom kellett.Visszaraktam a zsebembe, majd leültem a tv elé.

Lassacskán besötétedett. Már az összes fiú itthon volt, és csatlakoztak mellém. Sok ideje ültünk ott együtt csöndben,mikor Liam egyszer csak felállt,.. és kinézett az ablakon.

- Arra gondoltam,holnap csinálhatnánk valamit! -fordult meg.

- Mit? -kérdezte Louis érdeklődően. 

- Hát elmehetnénk szánkózni a lányokkal,úgyis tiszta hó minden! Használjuk ki!- válaszolta Liam.

- Ez jó ötlet! Hívjuk meg Annie-éket is! -torpant fel Harry. 

- Akkor szólok Christine-nek!  -szólaltam meg, és hirtelen mindannyian felém fordultak.Kíváncsian néztek szemeimbe,mikor Harry végre megszólalt.

- Légyszi ,mond neki ,hogy szóljon Annie-nek is! 

- Rendben! -bólintottam egyet,majd felálltam. 

Kisétáltam az előtérbe és már tárcsáztam is a számot.Kicsengett.Izgultam..vagy nem is tudom ,milyen volt ez az érzés.

- Haló? -szólt bele egy aranyos hang.

- Chrisitne? Ö..Niall vagyok! -nyögtem ki.

- Igen! -egy kis szünet után folytatta -.. Szia! Valami baj van?

- Nem dehogy!- Azért hívtalak,mert a fiúkkal elmegyünk holnap szánkózni,és arra gondoltunk jöhetnétek ti is Annie-vel..Szóval.. eljönnél? -mondtam zavarodottan,egyben reménykedve.

- Háát..szívesen jönnék,de az a baj hogy..sajnos nem érek rá. Holnap lesz öcsi fellépése amin feltétlen ott kell lennem. 

- Ohh értem.

-Sajnálom.Szívesen mentem volna! -hallottam hangján ,hogy ő is elszomorodott.-De azért szólok barátnőmnek! 

- Jó! -Erre Harry jelent meg és elkérte a telefont.

- Szia! Kérlek megmondanád Annie-nek,hogy ha beleegyezik ,akkor holnap reggel 10-re megyek hozzájuk?!--Okés! Köszii! -és visszaadta a készüléket a kezembe egy mosoly kíséretében.

- Akkor ,majd legközelebb!Sok sikert tesódnak! - tisztán lehetett hallani,hogy elmosolyodott szavaim után.

- Köszi! -mondta szerényen.

Majd elköszöntünk és letettük. Vissza sétáltam a fiúkhoz.Nem mutattam..de belülről lecsüggedtem.

- Na mi van? -kérdezte Zayn.

- Nem jön,nem ér rá, de Annie-nek majd szól. -ültem le egy fotelba.

- Hát akkor ennyien megyünk majd..Reggel időbe kész legyetek! -indult el a szobája felé Louis.

- Ömm..én se megyek.. -szóltam utána.

- Mi? -nézett Harry.

- Hát nekem nem lenne párom..és..nem akarok ott ólálkodni..meg..

- Értem. -vágta rá Liam a befejezetlen mondatomra.

-Kár! -sajnálkozott Louis.

-Jó szórakozást!- mondtam nekik.

 Valóban..kellemetlen lett volna ott lennem.Húztam volna egy üres szánkót vagy mi?! Vicces lett volna,ugyanis nem akartam senkihez se odatolakodni.

Már nem volt kedvem ott üldögélni így én is felálltam ,és Louis-t követve bementem a szobámba.Elkeseredett voltam..Nem tudom miért..sajnáltam,hogy nem jön Christine. Jó lett volna. Elképzeltem,ahogy együtt borulunk bele a hóba,és egymásra mosolygunk..
Milyen jó lett volna!

 

( Annie szemszöge)

 - Édesem..beszélnünk kell.- mondta lágyan anya.

-Rendben..-ültem le a kanapéra.

Szerencsére hamarabb hazaértem, mint ők...

- Apáddal úgy döntöttünk, feljelentjük Dave-et...gyilkossági kísérletért.- zúdította rám az egészet.

- Tessék?!

- Jól hallottad..- morogta apa.- Nem lesz semmi bajod. Ez így helyes!

Nem válaszoltam, csak bámultam a padlót.

- Holnap bemegyünk veled a rendőrségre.- fogta meg a vállam anya.

- Holnap? Én..én...félek...- vallottam be.- Nem lehetne várni még egy-két napot? Mondjuk szilveszter után.

- Akkorra túl késő lenne az ügy! Dave így is már messze járhat, biztos elmenekült.- emelte fel a hangját apa.

 - Apádnak igaza van! Meg mire megtalálják, és meghozzák az ítéletet, több hónapba is telhet!

- Jól van..menjünk...

Gyorsan felszaladtam a szobámba, nehogy tovább folytatódjon ez az egész.Nem akartam róla beszélni.

Még csak este 8 óra körül járt az idő, de én úgy döntöttem, már lefekszem aludni. Még mindig elég rosszul voltam, fájtak a sebeim, és a fejem is ugyanúgy sajgott, mint reggel.

Hirtelen megrezzent a telefonom.

  Szia! A fiúk meghívtak minket szánkózni, de én nem tudok menni :((

  Ugye megleszel egyedül is?

   Ha tetszik az ötlet, Harry  reggel jön eléd 10re, szánkóval :D

   Jó szórakozást! :*

                                                  Christine

 Nevettem egy nagyot, mert egyből elképzeltem, ahogy Harry megjelenik egy szánkóval a házunk előtt, mint egy kisgyerek. 

Christine mondta, hogy holnap Tommy-nak furulya fellépése lesz, szóval tudtam, miért nem ér rá. Sajnálom, hogy nem tud jönni!

Igazából nem érzem úgy, hogy ott lenne a helyem, hisz nem is ismerem őket rendesen. De mivel imádok szánkózni már 5 éves korom óta, úgy döntöttem, elmegyek.

Harry nagyon szimpatikusnak tűnik, teljesen egy hullámhosszon vagyunk, ugyanazok a dolgok érdekelnek, mint őt, és szinte ha ránézünk egymásra, tudjuk mire gondol a másik. Tudom, hogy betegen hangzik, hisz egy napja ismerem...de így van. Meg amit tett értem...sosem fogom elfelejteni.

Nem magyarázkodtam semmit, egyszerűen írtam Harrynek egy  két szavas üzenetet.

Jöhetsz reggel ;)

 Leraktam a telefont, és még egy picit gondolkodtam mindenen, majd a fáradtság álomba merített.

(Harry szemszöge)

Éppen 3-an vacsoráztunk és beszélgettünk az új dalunkról, amikor megrezzent a telóm. Intettem, hogy pillanat, és megnéztem. Annie írt, egy rövid kis üzenetet, de ettől is fülig ért a szám.

- Na mivan?- bökött oldalba Liam.

- Annie eljön holnap!

- Szuper!- emelte fel a hüvelykujját Zayn.- Akkor ezek szerint...mindenkinek itt lesz a barátnője,persze szegény Niallt kivéve.

Kicsit furcsán néztem, hiszen Annie nem is a barátnőm...egyszerűen csak...
Majd folytattuk az evést és a beszélgetést..miközben elgondolkoztam.

Egész nap kerültem Louis-t hiszen, hazudtam Annie-nek arról, hogy ki mentette meg...Nem tudom, mi a francnak kellett, de kicsúszott a számon. Tudtam, hogy nem maradhat örökre titokban, nagyon zavart, hogy bármikor kitudódhat. Viszont így Annie még jobban kedvel. Első pillantásra megtetszett, de még magamnak se mertem bevallani.

-Harry és neked erről mi a véleményed? -kérdezett Zayn.
-Hmm? Bocsi mond mégegyszer,miről? -értetlenkedtem.
-Min gondolkoztál el úgy?
-Áhh semmin,csak elbambultam-tudtam le. - Na miről is volt szó? -tereltem vissza a témát.

Késő estig ültünk kint.,miközben jó sok mindent átbeszéltünk.Egy idő után mivel már hulla fáradtak voltunk elmentünk aludni,hogy jól kipihenhessük magunkat másnapra.

**reggel

Rohanva húztam magam után a szánkót, nehogy elkéssek. Néha megcsúsztam és majdnem elestem, de sikerült talpon maradnom.

Végül megérkeztem, és kicsit izgulva bekopogtam az ajtón.
 Kicsit sokat kellett várnom, mire kinyitotta egy fiatal nő azt.

- Jó napot...öhm.. Annie-ért jöttem.

- Heló. Nem értem mire gondolsz..- ráncolta össze a homlokát. 

Ekkor szerencsémre megjelent az ajtóban Annie. Így kipihenten kétszer olyan szép volt.

- Szia.-mosolygott, mire visszaköszöntem.- Anya, tudod, ő Harry, mondtam korán reggel, hogy jön...Megyünk szánkózni.

- Annie...akkor még félig aludtam az ágyban, ha nem vetted volna észre.-mondta keményen, de mosolygott.

- Jó, igaz..bocsi. Megyek öltözni, egy pillanat.- szólt, majd el is tűnt.

Kicsit zavarba voltam, nem mertem a nőre nézni.

- Harry...-suttogta.- Ha bármi baja esik a lányomnak miattad, ha összetöröd a szívét, ha becsapod...esküszöm megemlegeted!

- Nem fogok csalódást okozni.-mondtam remegve, de még mindig nem a szemébe nézve.

- Ígérd meg!

Már nyitottam a számat, amikor kilépett az ajtón Annie egy szép fekete kabátban, és egy szürke sapiban.

- Mehetünk?- nézett lágyan az anyjára.

- Persze, kincsem. Nagyon vigyázz magadra, és 2 óra előtt érj haza.- nyomott egy puszit az arcára.

- Okés, szia.- köszönt el, és elindultunk az utca felé. Hirtelen megtorpant, és visszafutott az anyjához.- Köszönöm, hogy elengedsz, nagyon sokat segít rajtam, ha nem itt bent poshadok a gondolataimmal.

- Nincs mit.- mosolygott, majd bement a házba.

- Itt vagyok, mehetünk.- érkezett vissza mellém. 

- Milyen jó fej az anyukád!

- Oh, köszi...tudom...de nem mindig...
Elkezdtünk mindenféléről beszélgetni, ő is imádja a zenét, és megőrül a Gyűrűk Uráért, akárcsak én. Végre valaki, akivel ki tudtam beszélni az egész történetet! Kiderült, hogy ő még olvasta is, és felsorolt egy csomó óriási különbséget a könyv és a film között. Jót mulattunk rajtuk.

- Ha már elhoztam eddig a szánkót, ülj rá. Húzlak.

- Hát jó...ha elbírsz...- kacsintott.

- Ugyan már!- nevettem.

Gyors mozdulattal ráült, és elkezdtem húzni. Alig éreztem különbséget az üres szánkó és e között.

Halkan nevetett, ezzel jelezve, hogy tetszik neki.

Hamar visszaértünk a házhoz, ahol már vártak minket a többiek, barátnőikkel, de Niall nem volt sehol. Elkezdtek rajtunk mosolyogni.

- Micsoda kiszolgálás.- nevetett Zayn.

- Ugye?!- kacagott Annie is, majd leszállt a szánkóról.

- Szia, Sophia vagyok!- nyújtott kezet Liam barátnője neki. Annie nem fogadta el a kézrázást, hanem megölelte a lányt. Aranyos gesztus.

- Én Perrie vagyok.-mosolygott Zayn párja. Vele is megölelték egymást.

 - Szia, Rachel vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.- mondta kedvesen Louis barátnője.

- Nna! Így, hogy mindenki ismer már mindenkit, mehetünk végre?- ugrándozott Louis.

- Jaj, bocsi, menjünk.- nézett Annie Louisra. Kicsit sokáig nézték egymást, muszáj volt megtörnöm a csendet.

- Akkor nyomás!- tapsoltam egyet. Louis összerezzent, és zavartan keresgélni kezdte  a szánkója pántját.

- A szokásos helyre megyünk?- kérdezte Perrie.

- Hát hova máshova?- nevetett Zayn, és adott egy puszit szerelme arcára.

A lányok ráültek a szánkókra, és mi elkezdtük húzni őket. Egymás mellett haladtak a szánkók, szóval ők tudtak beszélgetni, ismerkedni. Hosszú út áll még előttünk.

Már egy ideje mentünk, amikor Annie  rám kiáltott, hogy álljak meg.

- Mi történt?- néztem rá aggódva.

- Igazából semmi...csak nem szeretném, ha miattam elfáradnál, és..had húzzalak én is egy kicsit!- mosolygott.

- Ez nekem semmiség...de ha nagyon akarod...-kacsintottam úgy, mint ő induláskor.

Mindenki megállt, és nézték a mi kis jelenetünket.

Kíváncsi voltam, mennyire bír el. 

Gyorsan helyet cseréltünk, és újra elindultunk, de kicsit lassabban. Nevetnem kellett, hiszen láttam Annie-n, hogy majd megszakad, de hiába szóltam, hogy nem kell, ő csak húzott tovább mosolyogva.

Milyen elképesztő egy lány!

A fiúkkal kezdett el beszélgetni, akik szintén viccesnek találták ezt a helycserét. 

- Rachel, nem akarsz húzni egy kicsit?- állt meg reménykedve Louis.

- Tán olyan nehéz vagyok?-kacagott.- Köszi, nem...inkább te húzz!

Louis lehorgasztott fejjel visszafordult, és ismét húzni kezdte.

Hamarosan odaértünk a kis eldugott helyünkre, egy gyönyörű havas tisztásra, tele kisebb-nagyobb dombocskákkal, kint a város szélén.

- Visszafele nem engedem, hogy te húzz!- suttogtam a lány fülébe.

- Nem ellenkezem.-fújta ki a levegőt fáradtan.- De jól esett ez a kis torna! Rám fért...

 Mindegyikünk ujjongva szaladt fel a dombok tetejére, és egyesével csúszkáltunk lefele. Elég nevetségesen nézhettünk ki, hisz mi fiúk már 19-20 évesek voltunk.

Ennyit talán még sosem nevettem. Annie-ről kiderült, hogy nagyon vicces lány. Annyit bohóckodott, hogy mindenki dőlt a nevetéstől. Egyszer például fogta magát, megfordította a szánkót, és ráült a sítalpak közé, mintha wc-n ülne, és úgy csúszott le. Aztán meg versenyzett Perrie-vel, hogy melyikük tud gyorsabban visszamászni a dombra, miközben ül a szánkón. Végül egyikőjüknek sem sikerült, és hátrabukfenceztek nevetve.
Egész jól összebarátkozott a lányokkal.Gondolkozásom közben végig azt figyeltem ,milyen aranyosan játszik a hópelyhekkel.

Egyik alkalommal, mikor le akart csúszni, gyorsan odaültem mögé, szorosan átkaroltam, és együtt szánkáztunk. Amikor leértünk, nem engedtem el.

- Valahogy olyan ismerős nekem ez a helyzet...-suttogtam a fülébe, mire beleborzongott.

- Nekem is...

Ezt a gyönyörű pillanatunkat  Louis és Rachel kiáltása szakította meg.

- Vigyázaaat!!!

BUMM! Összeütköztünk. Mindannyian beleborultunk a hóba. Annie összerándult fájdalmában.

- Mi a baj? Mi fáj?!- rángattam meg a kezét aggódva.

- Semmi...csak az egyik zöld foltomhoz csapódott a szánkó...

-Annyira sajnáljuk! Ugye nem haragszotok?- nézett ránk Rachel.

- Dehogyis!- mosolygott újra Annie.- Csak akkor, ha én leszek a vesztes!

- Mivan?- értetlenkedett Rachel, mire Annie futásnak eredt a domb felé. A másik észbe kapott, gyorsan utánaszaladt, és együtt szaladtak felfelé.

Összemosolyogtunk Louis-val, és lassan sétálva utánuk eredtünk.

- Ugye vigyázni fogsz rá? Az a Dave még előjöhet bármikor...!

- Hogyne! Nem fogom szem elől téveszteni.- mondtam kedvesen.

- Remélem is...- mormogta, majd előreszaladt.

Mi van vele? Nem értem, mit tettem ellene! Folyton ilyen, ha hozzászólok.

Hacsak...talán rájött a titkomra...

Hogy én mekkora egy önző szemét vagyok!!