13. Fejezet-- Készülődés

Köszönjük szépen a több,mint 3000 megtekintést!! :) <3


- Maradhatok?-kérdezte, még mindig egy picit féltékenyen.
Egyikünk sem válaszolt. Annie ijedtségében elkezdte lapozgatni a receptes könyvet.
Én farkas szemet néztem Harryvel.
Talán most kellene elmondanom a lánynak az igazságot...

(Louis szemszöge)

 Elgondolkodva álltam ott,és figyeltem némán Annie szorgos mozdulatait. Harry elfordította a fejét tőlem, és odalépett a lány mellé, segíteni neki. Belőlem egy mély hang egyre inkább csak azt hangoztatta 'mond el'. De az agyamban csak az ellenkező gondolatok forogtak,és bizonytalanítottak el. Úgy érzem jobb ha ezt most nem bolygatom fel. Nem bonyolíthatom meg a saját életemet,érzéseimet,..hisz nekem ott van Rachel. Azt hiszem ebből elég rosszul jönnék ki, és Annie is...ezt nem akarom,hiába éreztem úgy,hogy megakarom tenni. Barátnőmet eltöltené a féltékenység..már ha eddig ez nem történt meg.. És csak jönnének azok a kérdések felém,hogy  'miért volt fontos neked ez annyira, hogy elmond az igazságot?' 

amit igazából magamnak is feltehetnék...'miért fontos nekem ez ennyire?..'
**

Lassan,de elkészültünk a várva várt késői ebéddel.Szépen megterítettünk,és az asztalhoz szólítottuk a többieket,akik eközben jólesően bent beszélgettek,ugyanis a filmnek ahogy hallom, már rég vége. Mindenki helyet foglalt megszokott helyén. Harry és Annie természetesen egymás mellé ültek le...
Már mindenki elkönyvelte őket, mármint, hogy ők ketten..
 Lekókadt fejjel bambultam előre,mikor Christine hangja kizökkentett.
-Na és én hova üljek? -kérdezte szerény hangjával. Az előttem ülő két fiú egyből Niall-re nézett,amihez Liam még egy szemöldök vonogatást is társított.
Niall összezavarva nézett társaira,majd a lányra.
-Gyere ide,itt még van hely! -ült egyel arrébb Zayn egy huncut nevetéssel együttesen..ezzel maga és Niall között egy helyet üresen hagyva.
A két fiú összenézett és felnevettek,majd bátorítóan tekintettek fel Christine-re,amit ő aranyosan megmosolygott.
-Hát oké.-és kisebb mozdulatokkal már el is foglalta a széket.

(Annie szemszöge)

Elég kényelmetlenül éreztem magam, mikor néha-néha összetalálkozott tekintetünk Louis-val. Olyankor sietve kaptam be a következő falatot,és néztem vissza a többiekre. A mellettem ülő Harry segítségével ismét jót ebédeltem,jól elszórakoztatott a többiekkel együtt. Niall és Christine olyan édesek voltak mindvégig.Majd mikor már mindenki üresen tudhatta maga előtt a tányért, beszélgetni kezdtünk jelentéktelen dolgokról,mint például ,hogy mi a különbség az egyes zene típusok között, és,hogy milyen gyorsan eltelt már ebből az évből is ez a pár nap, s mikor erre a  témára értünk Liam-nek ,mintha eszébe jutott volna valami, úgy csillantak fel szemei. Harry-vel összenéztek,akinek egyből leesett a mondani valója,és óvatosan bólintott egyet, majd biccentett Perrie felé. Értetlenül néztem titokzatos viselkedésüket.Fogalmam sem volt mi járhatott a fejükben.

-Zayn kijönnél velem légyszi? -állt fel Perrie reménykedve,hogy teljesíti kérését barátja. 

-Naa miért? -értetlenkedett 'nyávogva'.

-Csak gyere! -és kitessékelte a fiút a helyiségből.

-Na srácok! -kezdte el végre Liam,már kíváncsi voltam ,mi ez az a nagy sunnyogás. -Tudjátok ,hogy ugye nemsokára 12.-e, Zayn szülinapja.Na és az a helyzet,hogy Perrie, anyukája által tudott szerezni egy kisebb lakást egy elegáns, teraszos udvarral, amit arra a napra kölcsön kapunk.

-Oh,dejó ,hogy sikerült elintézni! -mondta lelkesen Niall.

-És akkor lányok! -folytatta Liam előző mondatait. - azt terveztük,hogy megszervezzük neki a legjobb szuper hősös party-t. -ezekre a szavaira összeráncoltam a homlokom és kérdőn néztem rá. Nevetni kezdett reakciómon,mikor leesett neki,hogy valóban furán hangozhatott. 

-Szuper hősös party? -tettem fel kérdésemet.

-Hát igen, Zayn nagy rajongójuk ha lehet így mondani, és azt szeretnénk ha ti is eljönnétek segíteni díszíteni előtte egy nappal,ugyanis el kéne a kreatív segítség ilyen téren. -válaszolta Harry,miközben egyik karjával átkarolta hátamat.Jólesett érintése.

Christine-nel összenéztünk egy 'miért ne' tekintet erejéig,majd válaszoltunk.

-Persze,szívesen!

-Gondolom Sophia te is jössz.! -jelentettem ki mosolyogva az illető felé fordulva,és bólintott egyet határozottan.

Ekkor Zayn-ék viháncolására lettünk figyelmesek,majd be is léptek ,azonnal visszatereltük a beszédet az előző témához,hogy a fiú semmit se tudjon meg még véletlenül se.Kicsit vicces volt a hirtelen váltás,de jól szórakoztunk. Az idő gyorsan eltelt felettünk így lassan mennünk kellett,  néztem fel az órára..holnap suli. Szerencsére,ekkor mintha megérezték volna gondolataim, állt fel mindenki az asztaltól egy 'Köszönöm szépen' mondattal.

-Annie -nek köszönjétek! -hadarta vissza Louis. Mondatára rámosolyogtam és bólintottam az újabb köszönöm-ökre.

-Bizony ám, nagyon finom volt, jól tudsz főzni! -bókolt Harry,mire egymásra nézünk.

-Ha te mondod én elhiszem! -nevettem fel,miközben megfogtam egyik vállát. Kérdőn rám nézett,hogy mit  szeretnék,szemeiben egy kis csillogással.

-Most már mennünk kell! -tudattam vele a helyzetet.Azok a reménykedő vonások azonnal eltűntek arcáról,mire sajnálkozva sóhajtott egyet.

-Rendben.

Megkerestem barátnőmet ,akit persze hamar meg is találtam, miközben Niall-el beszélgettek vidáman a nappaliban valamiről,amiben ha jól láttam nagyon is egyetértettek, lelkesen bólogattak egymás mondatainak.

-Bocsi..nem akarok zavarni,de Christine mennünk kéne! -álltam oda melléjük.

-Ohh, jó. -hangolódott le hirtelen. Mély pillantást vetett az előtte álló fiúra, ki szintén nem örült kijelentésemnek. 

-Nyugi.. találkoztok még! -szólaltam meg meggondolatlanul, félreérthető hangon. 

Mindketten zavarba jöttek,amin bevallom jól szórakoztam. 

-Csak beszélgettünk! -magyarázkodott nekem Christine. Élveztem a helyzetet.

-Persze! csak hülyültem,na gyere! -intettem a folyosó felé.

-Azonnal úrnőm! -grimaszolt vissza,amire mindhárman felnevettünk. -Szia Niall! -nézett vissza,mire én is köszöntem egyet.

-Sziasztok! -mosolygott letagadhatatlanul boldogan..azt hiszem barátnőm miatt..

 Készülődni kezdtünk.Felvettük már a kabátunkat,csizmánkat, mikor Harry lépteit hallottuk meg és jött oda hozzánk.

-Na akkor, majd ugye jöttök? -kérdezte reménykedő szemekkel.

-Persze hogy! -válaszoltuk vissza,mikor barátnőm  kapkodó mozdulatokkal végig kutatott zsebeiben.

-Azt hiszem bent hagytam valamit!Mindjárt jövök! -hadarta el,majd ránk nézett és ezzel együtt visszafordult, Harry-vel kettesben hagyva minket.

-Hát jó! -nevettem fel picit,mikor egy papírcetlit nyújtottak elém.-Ez mi? -tettem fel a  kérdést a tárgyra nézve.

-Ez a cím ahova majd jönnötök kell! 

-Ja ,okés! -bólintottam.

-Jól tedd el ! El ne hagyd! -pimaszkodott Harry.

-Kösz.Miért hagynám már el? -böktem vállba szórakoztatóan.

-Csak a biztonság kedvéért mondtam! 

-Haha...a lényeg ott leszünk! -mosolyogtam rá,és közelebb lépett hozzám.

A levegő csak úgy forrt körülöttem ahogy csillogó zöld szemeibe vettetem magam és zártam ki magam körül mindent.Csak a négy fal árnyéka vett körül,semmi más..semmi nem rajzolódott úgy ki, mint az előttem álló fiú arcának vonalai abban a percben. Sokatmondó tekintetünk csak úgy összemosódott..és már nem is kellett több. Ajkait hirtelen enyéimen éreztem..és én félénken, de visszacsókoltam. Kezeimmel fürtjeit babráltam,míg ő az övével arcom fogta közzé.Szívem hevesen lüktetett.
Ő volt az aki mellett nem kellett félnem. Biztonságban éreztem vele magamat. Megbíztam benne.

Rövid,mégis hosszúnak tűnő csókunk után érzékien összemosolyogtunk és átöleltük egymást. Én voltam háttal az ajtónak. Kinéztem testemet átkaroló fiú vállai felett,és egy személy rám meredő tekinteteibe ütköztem. Nem csak ketten voltunk..Összerezzentem Louis-val való váratlan szemkontaktusunk alatt..Végig itt volt. Szomorúságot egyben idegességet véltem benne.Nem tudom,de bennem is megállt egy pillanatra minden...míg gyorsan tovább nem sétált.

-Na mi baj van? -vette észre testem hirtelen megdermedését Harry.

-Semmi.-mondtam gyorsan..szerencsére nem firtatta tovább,mert nagy örömömre Christine megjelent újból. Még egyszer átöleltük szorosan Harry-vel egymást. Az előbb történteket már el is felejtettem.
-Itt vagyok! -nézett ránk mosolyogva. -Mehetünk is.
Hangosan elköszöntünk a többiektől,majd  kisétáltunk házukból. Harry még utánunk intett egyet,majd becsukta a bejárati ajtót.
-Héé! -kuncogott Christine mellettem. Felnéztem váratlan szavára. -Akkor Harry és te....ez már biztos? -kérdezte némi kíváncsisággal.

-Azt hiszem..-bizonytalan válaszomra összevonta szemöldökét,ezért inkább adtam egy erősebb kifejezést erre a kérdésére.-Igen!
Jól esett kimondani,és a birtokában lenni annak az érzésnek,hogy nem vagy egyedül..van aki vigyáz rád,és megvéd..Aki ott van veled.
-Jajj hát gratulálok! -mondta először kicsit viccelődve,majd komolyra vette és valóban szavainak igazat adva küldött felém egy fülig érő mosolyt.

(Christine szemszöge)

 A napok unalmasan teltek és mindvégig csak azt az egyet vártam,hogy végre újra velük legyek.Hogy újra lássam. E gondolataimtól mindig melegség töltött el.Az órák pedig lassan teltek. Az idő folyamatosan haladt előre,de számomra a végtelenségig tartott. Ez ellen,hogy ne unatkozzunk Annie-vel folyton azon agyaltunk,természetesen órán, mivel is kéne igazán feldobni a dekorációt Zayn buliján.
-És mit szólnál egy életnagyságú bábuhoz? -tette fel barátnőm.
-Mint például Hulk vagy Pókember? Szerintem nagyon jó ötlet lenne. Meg kirakhatnánk egy nagy ZAP feliratot is!
- Uuu az is jó,de akkor a bábút azt nekünk már hamarabb el kéne készíteni!
-Igen,és akkor ez egy meglepi ajándéknak is jó lenne tőlünk!-csillant fel a szemem. -Meg kéne sok lufi különféle feliratokkal!
Ötletelésünket próbáltuk minél halkabban megtenni,annak reményében,hogy a tanár nem fog minket észrevenni.Nagy mákunkra ez nem történt meg.
Délután elmentünk, beszereztük a kellő anyagokat..és több napos munkával nehezen,de elkészítettük az életnagyságú szuperhőst.
-Fhuu..-fújtuk ki a levegőt,amikor az utolsó simításokat is elvégeztük rajta.
-Ennek biztosan örülni fog! -jelentettem ki.
Késő délután eszembe jutott otthon,hogy szólni kéne a fiúknak a lufik miatt,hisz már nincs sok idő a beszerzéséhez. Kikerestem Niall számát,és pötyögni kezdtem:
 "Szia! Arra gondoltunk lehetnének 'boldog szülinapot' feliratú színes lufik,különféle mintájúak, amivel teli raknánk az előteret! És ezt most azért írtam le,hogy ha lehet minél hamarabb be kéne szereznetek! :) Christine x." 
Bevallom nagyon szívesen írtam volna még neki többet..de ennek az elküldéséhez is félve nyomtam meg a megfelelő gombot. Kicsit nehezteltem,hogy majd nem ír vissza,de pár percre rá már zörgött is egy új üzenet érkezése miatt a telefonom. 
"Rendben. Megteszünk mindent! Már várlak! Niall x."
Ekkor hirtelen újból megrezzent váratlanul a telefonom,és tüntette fel a szöveget.
"Pontosabban várom!"

  Elpirultam szerencsétlenségén..Vajon tényleg véletlen írta..vagy valóban így gondolta?

Még egy dolog amin gondolkodhattam este.Végig ez a mondata hangzott el a fejemben újra és újra.
Nagy mosolyokkal,izgatottan hajtottam a fejem aznap este álomba.

** 11.e
Na ez a nap is eljött végre..Szerencsére a készülődés pont péntekre esett ,így volt időnk elmenni arra a bizonyos helyre suli után.
Nagy nevetések és szerencsétlenkedések árán,de végig vittük a bábut  a városon keresztül..mind ezt gyalog,miközben cipeltük a többi nehezéket is magunknál.Megértettem a járókelők furcsa tekintetét,hisz ha én is meglátnák így két lányt az utcán...én sem reagálnék másképp. Na  a lényeg lassan már a cím közelében voltunk,és a lakás előtt párral megálltunk egy kis pihenőre,mikor barátnőmnek támadt egy nagyszerű ötlete.
Előkotorta telefonját és tárcsázta az általa keresett személyt.
-Szia Harry! Kijönnél légyszi? Itt vagyunk...csak kéne egy kis segítség! -magyarázta Annie,amire valami motyogást hallottam a vonal túl oldaláról és letették. Kérdőn néztem a mellettem álló lányra,de mikor ajtócsapódásra figyeltem fel és pillantottam meg Harry-t..egyből megértettem,hogy igen, segíteni jön.
-Heló lányok! -sietett oda hozzánk, egy apró csókot adott Annie-nek,ami a lányt picit váratlanul érte, egy kis pír jelent meg az arcán , majd a fiú elvette tőlünk egy gyors és ügyes mozdulattal a cuccokat. -Ez meg mi? -nevetett szórakozottan a bábunkat látva.
-Hát ezt mi hoztuk dísznek.. és egyben Zayn-nek ajándék gyanánt! -magyaráztam el neki.
-Ohh...világos! Na menjünk! -végül elvezetett minket a többiekhez.
Beléptünk az ajtón a barátságosnak tűnő helyszínbe,és tátva maradt a szánk a látványtól.
-Na végre,hogy megjöttetek! -üdvözölt minket Liam és Louis.
-Hűha! Lenyűgöztetek! -döbbentem néztem körbe a lufikkal teljesen körül rakott helységben.
-Én mondtam,hogy megteszünk mindent! -jött oda hozzám  Niall egy büszke mosollyal.
A fiút meglátva ismét valami nagyszerű érzés fogott meg. Eszembe jutott az sms-e. Zavarba hozott..és azt hiszem ő is sejtette mire gondolok,egymásra mosolyogtunk és próbált úgy tenni,mintha mi sem történt volna.
Úgy vélem Liam volt itt a fővezér,ugyanis egyből összehívott mindenkit egy csapatmegbeszélésre.
-Várjatok! Nézzétek, mit hoztak Annie-ék! -torpant fel Harry,ezzel idehozva  életnagyságú Pókembert.
-Woow! -lepődtek meg egyszerre.
-Ez a ti művetek? -nézett rám csodálkozva Niall, mire bólintottam egyet.
-Elképesztő!
-De van még ötletünk! Christine mond csak! -lelkesedett barátnőm.
-Hát az,hogy felrakhatnánk egy nagy Zap feliratot pont az ajtóval szembe! Hoztunk hozzá kellékeket! -magyaráztam mosolyogva.
-Remek!Feldobjátok ezt az egészet, és alig kell érte költekezni!-Annie-vel összemosolyogtunk,majd folytatta Liam a mondanivalóját- De akkor most kiosztanám a feladatokat! Perrie és Sophia! Ti akkor most megcsináljátok ezt a nagy feliratot! Annie és Harry, ti a terítést rendezitek el! Én és Louis a világításon fogunk ügyködni! Niall és Christine..ti pedig ketten fogjátok elkészíteni körbe a teraszra  azt a hosszú díszt, és fogjátok felakasztani. Niall már nagyjából képbe van ,majd ő segít! -Persze,hogy vele raktak össze..de azt hiszem kijelenthetem ennek mi igazából belül örültünk.Szemünk sarkából összenéztünk és szerényen egymásra mosolyogtunk.
Mikor Liam befejezte mindenki egyetértően bólintott és elindult a kiosztott helyére. Ránéztem Niall-re aki intett egyet,hogy mi merre is menjünk,ugyanis nekem fogalmam sem volt. Kivezetett  a teraszra, ahol egy dobozt vettünk észre.
-Nézd csak! Ebben vannak a cuccok! -bontottam ki kíváncsian.
Volt benne néhány nagy színes gömb,pár villogó valami és ilyen gyémánt alakú gyöngyök.
-Meg még itt van mellette egy zsinór is! Fel kell fűznünk! -néztünk össze érdekesen az előttünk váró nagy munka képei miatt.
-Akkor lássunk neki! -nevettünk fel,és először is külön válogattuk a különféle tárgyakat.
-Alakítsunk ki egy sorrendet! -nézett rám reménykedve,hogy majd kitalálok valami értelmeset.
-Mit szólnál a gömg-villogó...várj ez mi is? -fogtam kezembe és néztem jól szórakozottan Niallre.
-Hát valami villogó izé..-vonta meg vállát,miközben jobban szemügyre vette őket.
-Akkor tehát gömb-villogó izébizé-gyémánt. -magyaráztam el ötletemet.
-Igen az úgy jó lesz! Előre látom jó társ leszel! -megmosolyogtam mondatát és hadartam valamit ösztönszerűen vissza.
-Te is! Főleg ha el kezdjük!
-Rajta! -nevettem fel és elkezdtük egyesével felfűzni a középütt lyukas előbb említett tárgyakat,mikor valami hosszas kutya ugatást hallottunk a szomszédból.
-Jajj de sok gond lehet ezzel a kutyával! -szólalt fel.
-Ne is mond.. én már csak tudom! Minden kutyával sok a dolog!
-Miért,talán neked is van? -tette fel mosolyogva a kérdést.
-Igen! Kiskoromban kaptam. Neked volt?
-Nekem egy cicusom volt,akinek bátyám vette át a nevelését, míg el nem pusztult...másikat meg nem tarthatok,mert ugye nem lenne rá elég időm..főleg ha távol vagyunk.
-Ohh sajnálom! -feleltem halkan sajnálkozva e szavaim  mondatára.
-Nem nem kell! És neked van testvéred? -jutott eszébe egy újabb kérdés.
-Igen,van egy öcsém és egy nővérem! -válaszoltam,miközben szorgosan végeztük a ránk szánt feladatot.-Kellemes itt a levegőn! -jelentettem ki,mikor már megfeledkezdtem mindenről csak magunkra és a körülöttünk lévő dolgokra figyeltem.Ilyenkor van az,hogy apró dolgokat is megérzünk,és fontosnak találunk.
-Hát jó idő van az biztos! -hallatta újra édes nevetését a tiszta..egyben hideg levegőben.
-Amúgy te ír vagy ugye? -tettem fel érdeklődve iránta a kérdést. Amire egy határozott igennel felelt.
-Én pedig félig magyar. -mondatomon elcsodálkozott.
-Hűh! Ott még nem voltam..
-Van még időd eljutni! -mondtam vissza  teljes mértékben biztatóan.
-Hát,majd egyszer ha lesz kivel. -szavai végére óvatosan ránéztem,mire észrevettem,hogy ő is engem figyelt..nem tudom mire vagy pontosabban kire gondolhatott...de maga a helyzet pillangókat eresztett a gyomromba.
-Mindjárt kész! -tereltem el hirtelen a témát egyben közöltem a tényleges igazságot.Felemeltem az utolsó darabot ami egy kék gömbre esett..és elmosolyogva néztem rajta végig.
-Ez a kedvenc színem!
-Valóban szép szín.-helyeselte Niall,miközben közös erővel teljesen elkészítettük és becsomóztuk a madzag végeit.Kötöttünk rájuk akasztó képen egy-egy hurkot,és letettük magunk elé.
-Huhhh ezis kész! -tettem csípőre a kezem és ránéztem megkönnyebbülve Niall-re.
-Még csak ezután jön a többi!
-Ezzel nem nyugtattál most meg.. -nevettünk fel.
-Bemegyünk egy kis pihenő képpen megnézni mit csinálnak a többiek?
-Igen és ehetnénk valami szendvicset is..éhes vagyok. -közöltem vele a tényt ami már egy ideje foglalkoztatott.
Körbenéztünk..lassan már mindenki készen volt a saját feladatával.Gyönyörűen nézett ki a ház. Minden tele volt lufikkal. Szó szerint minden...

-Hűű ez de jó lett lányok! -néztem a falon lévő ZAP feliratra.
-Köszönjük! -mondták  örülve tetszésemnek az utolsó ragasztások közepette.
-Na de gyere akkor együnk! -irányított Niall a konyha felé,ahol ott találtuk barátnőmet,Harry-t és Liam-et.
-Jöttünk enni! -közöltem velük érkezésünk okát..mire a pult felé mutattak.
-Ott már van kikészítve néhány szendvics..egyetek!
Elfogadtam ajánlatukat.Elővettem egy tányért és rápakoltam 'párat' ,majd leültünk melléjük.
-Na ne mond,hogy te azt mind megeszed! -lepődött meg Harry.
-De igen..megfogja enni!.. -biztosította barátját barátnőm.
Furán  néztem körbe rajtuk,és nem izgatva kezdtem el jólesően enni Niall-el.
Mikor az utolsó falatot is lenyeltem az utolsó szendvicsemből,még felálltam és elvettem egy újabbat.
-Jézusom..ennyit enni idáig még csak egy embert ismertem...Niall 2 vagy. -fejezte ki észrevételét Liam,amire zavarodottan néztem rá az említett fiúra, majd kuncogtam egyet.
-Na most már befejeztem! -jelentettem ki végül megnyugtatóan a többieknek,mikor Niall is elismételte szavaimat,hogy ő is. -Mi visszamegyünk,még van egy kis dolgunk!
Mondatom végén felálltunk és kimentünk ismét a teraszra, és végig néztünk a még ránk várakozó feladaton.
-Van egy kis gond..Nem érem el az oszlop tetejét! -néztem fel Niall szép kék szemeibe melyek tökéletesen kitűntek a már sötétedni kezdő égbolt fényeiben.
-Nem gond, majd felemellek!

(Niall szemszöge)

Felemelte apró kezeivel a földön heverő, általunk fűzött dísz egyik végét,majd kétségbeesetten rám nézett.

-Nem bírsz el.

-Dehogynem! -biztosítottam felajánlásom.

-Ez biztos? Inkább hozok egy széket.

-Most már azért is..-és nyújtottam felé kezeimet, ezzel befejezve értelmetlen mondataink áradatát.

Hagyta, hogy felemeljem derekát fogva,majd billegve ugyan, sikerült elérnie a szöget,amire ráakasztotta.

-Amúgy szerintem te el is eléred! -mutatta,hogy a másikat oldalát most már én csináljam meg.

-Jó!- és én is felvettem,majd egy gyors mozdulattal meg is tettem kérését.
-Ennyi? Simán elérted? Én meg az életem kockáztattam! -háborodott fel viccelve.
-Nem mert én vigyáztam! Megfogtalak volna! -mosolyogtam rá érzékien.
Ekkor hátrább léptünk pár lépést és elnéztük a függeléket, amit a bentről áradó fények egyenletesen csillogtattak meg néhol néhol..az eleve villogó díszek között.
-Gyönyörű! Bámulatos fantáziád van! -suttogtam halkan mellette.
-Közös munka volt..-válaszolta egy kis bátortalansággal,miközben egymás tekintetét fürkésztük.Kisebb hatás szünet után megszólaltam.
-Már múltkor is akartam adni neked valamit.. -mondtam váratlanul, mire kíváncsian figyeltem reakcióját,s amikor átkaroltam egy kisebb mosolyt küldött biztatásul,majd ő is magához ölelt.
-Tényleg nagyon szép lett! -mondtam halkan füleibe ölelésünk közepette..Amire ő csak egy árva köszönömöt tudott hirtelen válaszolni...-olyan szép,mint te..-de az utóbbi mondatom csak magamban mertem elmondani.