12. Fejezet-- Még mindig hazugságban

Ha tetszett kérlek hagyj magad után nyomot:) köszi!! Jó olvasást:)

(Annie szemszöge)

A rendőrség felől semmi hír. Ez kicsit aggaszt. Anya tegnap felhívta őket, de azt mondták, még keresik. Vajon hol lehet? A rendőrök azt mondják, valószínű már átment Nagy- Britannia határán, és így a keresése lassul, mert csak akkor kerestethetik más államban, ha ott is követ el valami bűntényt, és nyilvántartásba kerül. De mivel ez nem történt még meg, nagyon nehéz nyomozni utána. Elmondták, hogy mindent megtesznek az ügy érdekében. Mindig ezt mondják.

- Annie! Tehát, mi is a négyzet alapú gúla kerületének képlete?- rántott ki a gondolatmenetemből a tanárnő.

- Öhh..

- Ha figyelnél egy kicsit is, tudnád...mivel egy perce mondta el Ben.

Mindenki nevetésbe tört ki.

- Sajnálom...nem tudom.- néztem a padomra.

- Hát ez a baj...Van közületek valaki aki emlékszik az elmúlt egy percre, és tudja a képletet?

Az egész osztály elkezdte kántálni, kivéve engem. Elég megszégyenítő volt.

- Ennyit erről Annie. Ha tanulnál, és figyelnél néha, nem lennél hármas matematikából!

Nem válaszoltam, csak bámultam még mindig mereven a padom. Alig vártam, hogy békén hagyjon.

 Majd eszembe jutott bátyám, aki mindig azt mondja, hogy nézzek a tanár szemébe, hogy tudassam vele, nem tartok tőle...Bevált. Kifejezéstelen, de határozott tekintetemtől hamar elfordult, és folytatta az órát.

**

- Ejnye, Annie! Igazán tanulhatnál!- bökött oldalba Christine, a tanárnő hangját utánozva.Elnevettem magam.

 Szerencsére véget ért ez az első nap, a szünet után. Mindenki nehezen szokott hozzá ismét a sulihoz. Alig volt hangzavar a folyosókon, mindenki csak kullogott, mint a zombi. Jó sok leckét is kaptunk.

- Dave-et- nem találják a rendőrök...- böktem ki.

- Még mindig nem?! Hidd el, idővel el fogják kapni, ne aggódj!- nyugtatott kedvesen.

- Remélem...

Kiléptünk a suli bejárati ajtaján, az udvarra. Nem voltak kint valami sokan. Az utca felé pillantottam, a szabadság felé. Azonnal megakadt a szemem valakin. Megtorpantam, meglepődöttségemben.

- Na mi az?- nézett vissza Christine, aki ment tovább. Követte a tekintetem, és ő is megpillantotta az illetőt.- Naháát! Gyere, menjünk oda hozzá. Talán téged vár.

Utólértem a barátnőmet, és együtt lépkedtünk a kocsinak támaszkodó fiúhoz.

- Szia, Harry!- köszönt vidáman Christine.- Hát te?

- Sziasztok!- nézett rám, mire bólintottam.- Izé...rég találkoztunk..és arra gondoltam, eljöhetnétek, ha szeretnétek hozzánk, mert mozidélutánt tartunk a fiúkkal.

- Én benne vagyok!- mosolyogtam rá. Köztudott rólam, hogy filmőrült vagyok. Harry olyan, mintha mindig kitalálná, mik a kedvenc dolgaim, amikor nem is ismer még teljesen.Ahogy az előttem álló fiút néztem,eszembe jutott a csók, melyet tőle kaptam pár nappal ezelőtt. Ismételten rá néztem és egy zavart mosolyt küldtem felé..viszonozta, evvel gödröcskéit felfedve..mintha tudta volna gondolatom. 

- Szerintem jövök én is!- vágta rá Christine is. A mosolyt le sem lehetett volna vakarni az ajkáról, út közbe.

Én Harry mellé beültem, és néha egymásra pillantottunk. Olyan volt számomra ez, mintha mindketten azt néztük volna, hogy vajon tényleg létezik-e a másik, hogy vajon tényleg itt ülünk- e egymás mellett az autóban. És minden egyes pillantásnál megnyugodott volna a szívünk, hogy igen, ez a valóság. Igazán jó érzéssel töltött el. Megnyugtatott, és elfelejtettem minden negatív gondolatom.

 Mikor beléptünk a házba, nagy volt a sürgés-forgás. Louis éppen próbált valamit sütni a konyhában, de nem nagy sikerrel, elég fura szag terjedt minden felé. Mosolyognom kellett, amikor megpillantottam egy fakanállal a kezében, amint nagy koncentrálva olvasta a receptkönyvet. Liam üdítőt pakolt a nappaliba, Sophia pedig poharakat rakott mellé. Zayn és Perrie takarítottak ugyanebbe a helyiségbe.

Láttam barátnőm arcán, hogy Niall-t keresi. Nem láttuk sehol.

- Niall?-kérdezte halkan Harryt.

- Szerintem leugrott a boltba valami kaját venni, mivel...hát..Louis nem tudom mit csinál, de kétlem, hogy ehető lesz..- nevetett.

Leültünk a kanapéra, és elkezdtünk beszélgetni mindenkivel. Persze a szilveszteri bulizás jött fel legelső témának. Mindenki jól mulatott akkor, persze, ahogy mi is Christine-nel. 

Elkezdtünk válogatni a CD-k közül, hogy mit nézzünk. Végül már csak három film volt, egy szerelmes, egy kaland, és egy gyilkosos. Én a kalandra szavaztam, de a gyilkosos nyert. Nagyon nem tetszett. Azóta az esetem óta nem nézek semmiféle erőszakos műsort. Rettegek tőlük. 

Nem szóltam senkinek, hiszen nem akarom elrontani mások hangulatát.

(Christine szemszöge)

 Már épphogy elkezdtük nézni a filmet,mikor hangos zajra lettünk figyelmesek a folyosóról.Valaki benyitott a bejárati ajtón. Kulcscsomóját kivette a zárból,lepakolt,és elindult felénk.
-Niall jött haza! -jelentette ki a legbiztosabban Liam.
Zavartan felfigyeltem.
-Hát ki más lenne ekkora zajjal! -Erősítette meg nevetve Harry.-Halkabban nem bírtad volna?
-Jó bocsi! -kuncogott egy aranyos hang,majd megjelent az illető az ajtófélfánál.
Pár másodpercre megállt a beszélgetés,és mindenki csendben maradt.Csillogó kék szemeivel nézett felém. Azt hiszem észrevett...Érdekes volt az arckifejezése, szerintem meglepettség tükröződött benne.
-Ja és ömm, áthívtam Annie-éket.- szólt bele Harry a kínos csendbe. -De gondolom látod!
Szemeivel gyors körbefutott a szobában lévő arcokon,majd újra rám nézett.
-Igen- és küldött egy szerény mosolyt.
Kintről a telefonom csengését hallottam meg hirtelen. Felpattantam,és Niall mellett elhaladva,miközben próbáltam óvatosan ránézni mentem a kabátomhoz,hogy elővegyem az említett tárgyat a zsebemből. Felkeltette figyelmet a fent villogó értesítés:
"5 nem fogadott hívás anyától"
Gyors visszazökkentem,és sietve felvettem.
-Haló! Christine? -szólt bele anya idegesen.
-Igen,...-majd leesett,hogy nem írtam le neki,hol vagyok.-Jajj bocsi ne haragudj..öhh itt vagyok ..-gondolkodtam el mit is mondjak,majd folytattam -itt vagyok barátnőméknél,suli után átjöttünk Annie-vel! -nyugtattam le,hogy nincs semmi baj.Pár perc múlva végre letettük.A telefonomat beleraktam a nadrágom zsebébe és megfordultam.Niall még mindig ott állt tőlem pár méterre. A mögötte lévő csendre ő is feleszmélt és sietve rám nézett. Ott álltunk és bámultuk egymást szerencsétlenül. Egymásra mosolyogtunk.Tekintetétől testemben bizsergést éreztem. Majd végül megszólalt.
-Szia! -mondta zavartan..és egyszerre édesen.
-Szia..-hadartam vissza elpirulva.
Közelebb lépett hozzám,szemeink újra találkoztak.
-Neked is boldog új évet még egyszer! -mosolyogtam őszintén.
Viszonozta gesztusom.Mindketten éreztük,hogy egymás ölelésére vágyunk..de megzavarták a percet.
-Naa  jöttök már? -sürgetett Harry.
Niall-el összenevettünk,bementünk,majd helyet foglaltunk a kanapén a többiek mellett.
Elindítottuk a filmet.Igazából én is parázom az ilyenektől. Körbenéztem a többieken..Annie szorosan hozzábújt Harry-hez. Liam egy párnát ölelve gubódzott a garnitúra sarkában,ki mellett a bátrabb Sophia ült kényelmesen elhelyezkedve.
Perrie aranyosan ült a földön Zayn ölében. Én pedig Niall mellett. Lábaink összeértek.
Már egy ideje tartott a film,mikor valami hangos ricsajt hallottunk a konyhából. Páran megrezzentünk a váratlanul jött hangtól. Nos igen..Louis azóta is az ebédet próbálja elkészíteni..de azt hiszem kiemelhetem,hogy csak PRÓBÁLJA.
-Megyek és segítek neki..-szólalt fel barátnőm. Valahogy éreztem,hogy a film sem tetszett neki igazán..így főként nem izgatta,hogy abba kell hagynia a tv-zést.
Annyira elvonta a figyelmem ez előbbi dolog,hogy csak mereven bámultam a tv-t magam előtt,mikor hirtelen felbukkant a képernyőn egy ijesztő alak sikítva. Én is felsikoltottam,lábamat reflexből fel húztam. Ezzel a kukoricát kiborítottam magamra,és a mellettem ülő fiúra. Niall azonnal aggódóan rám nézett,a többiek persze nevettek.
-Jól vagy? -szedte közben fürgén össze a rajtunk heverő kukoricát.Cikisen éreztem magam.
-Igen..ajj nem akartam! -mondtam és segítettem neki.Minden mozdulatomat aranyosan figyelt. A tál már majdnem újra megtelt,mikor egyszerre nyúltunk az utolsó darabért és összeütközött a kezünk.
-Semmi baj!-Nevettünk fel ,majd visszaültünk eredeti helyzetünkbe.Valamit kotorászni kezdett maga mellett.
-Oda adjam a macim? -nyújtotta felém barna plüssállatát.
-Hát ha nem bánod elkérem..-nevettem és szorosan magamhoz öleltem.Cuki,hogy még ennyi idősen is fontosak neki ezek a kis jószágok..mint egy kisgyerek.
Olyan érzés volt,mintha őt szorítanám magamhoz.Illatuk tökéletesen megegyezett. 'Niall maci'. Ekkor  puha érintést éreztem bal vállamon.Végig vezettem rajta szemeimmel,míg a tulajdonosának a tekintetét meg nem találtam. Niall karolt át megvédően..Összemosolyogtunk.

(Louis szemszöge)

Hát ez nem megy nekem. Soha többé nem vállalom a kajafelelős szerepét. Egy egyszerű kis csokis sütit szerettem volna sütni, de odaégettem, megsütöttem a kezem olvasztott csokival, és a végén, hogy jobban nézzen ki, telefújtam tejszínhabbal, amiről a végén kiderült, mikor már az egész süti egy nagy hókupacnak nézett ki, hogy romlott a hab. Ez már túl sok bénáskodás egyszerre.

- Jesszus.- lépett be a konyhába Annie fintorogva.

- Bocsi...csak sütök.-poénkodtam.

- Érzem...sajnos..-fogta be az orrát mosolyogva.- Azért jöttem, hogy besegítsek egy kicsit. Mit szólsz?

- Tiéd a pálya!- nagy örömmel levettem a kötényem, ami mellesleg csupa csoki lett, és odaadtam a lánynak. Hátul a kötény fűzőjét megkötöttem neki. Kicsit összerezzent az érintésemre, de hagyta, hogy egy szép nagy masnit kössek rá. Jól állt neki.Nagyon rég volt az,hogy így kettesbe voltunk, és valahogy ez nagyon hiányzott.

- Uh..ez mi?- nézett csodálkozva az alkotásomra.

- Hát csokis süti, tejszínhabbal.

Összenéztünk, és elkezdtünk szakadni a nevetéstől. Abba se tudtuk hagyni. 

Annie beleírta az ujjával a habba, hogy "Jó étvágyat hozzá!". Ezen még jobban nevetnünk kellett. Már a többiek is bejöttek, hogy mi bajunk van.

A látványon mindenki röhögésbe tört ki, kivéve Harry-t akinek volt egy kis féltékenység a szemében.
- Ugyan hagyjátok már a sütögetést, és inkább jöjjetek be filmezni!-"hisztizett" Zayn.
- Pedig most jöttem ide sütni egy másikat!- nézett a panaszkodóra Annie.
- Én meg már lemaradtam a film elejéről, szóval segítek neki...-ajánlkoztam.
- Hát jó, ti tudjátok. Mi mentünk.- legyintett Liam, és visszament Sophiaval a szobába. Így tett Perrie és Zayn is. Már csak hárman álltunk ott, mi ketten, és Harry.
Reménykedtem, hogy ő is visszamegy, de nem tette. Kicsit idegesített.
- Maradhatok?-kérdezte, még mindig egy picit féltékenyen.
Egyikünk sem válaszolt. Annie ijedtségében elkedzte lapozgatni a receptes könyvet.
Én farkas szemet néztem Harryvel.
Talán most kellene elmondanom a lánynak az igazságot...