5. Fejezet-- 'Karácsonyi meglepetés'

Halihó! Itt a kövi rész! Remélem tetszik! Megint három komi, és folytatjuk :)

(Annie szemszöge)

Már mélyen aludtam, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Nyöszörögve kerestem a fényforrást, majd a kezembe vettem.
-Haló.-szóltam bele rekedtes hangon.

- Sziaa! Christine vagyok!Úristen! El sem fogod hinni, mi történt velem!

-Ajjaj..

-Bocsi,de muszáj volt egyből felhívjalak! Találd ki, kivel jöttem haza!

-Anyukáddal? -kérdeztem fáradtan.

- Nem, dehogy! Niall Horannal!- sokkolódott le a telefon túloldalán.

-Az ki?Azzal  a Niallel? -tátva maradt a szám.

-Igen! A One Directionből! Ahhh! 

-Aztaa,kis mázlista! Mégis hogyhogy?- tettem fel meglepődve.

Elmesélte, minden egyes másodpercét az egésznek. Megértem, hogy ennyire boldog, de ezen még én is elgondolkodtam,hogy hogy történhetett meg...
 Az álma valósult meg ezzel. Később meg még a koncertjükre is elmehet! Remélem nem fog elájulni a boldogságtól.

Mikor elköszöntünk egymástól, visszadőltem az ágyba, és meredtem a falra. Én majdhogy nem szétesek, Christine meg egyre boldogabb. Elhatároztam magamban, hogy mostantól nem fogok önsajnálatban élni, hanem mások örömének fogok örülni és én is elkezdem keresni a pozitív dolgokat.  "Viszlát Dave! Le vagy szarva!"

Karácsony-Szenteste

(Christine szemszöge)

 -Végre itt a karácsony!-ugrándozott kisöcsém, Tommy.- Jön a mikulás! Hoz sok ajándékot!!

- Bizony! De nyugi, mert összetöröd a karácsonyi díszeket.- nevettem.

Épp a karácsonyfát díszítettük. Mindig sok sajátkészítésű dísszel rakjuk tele, és felturbózzuk egy csomó égővel. Idén már Tommy is segített díszeket készíteni. Befestettünk egy csomó használaton kívüli zoknit pirosra, és vattával ragasztgattuk körbe a szélét. Igazán szép lett. Öcsi keze csupa piros és vatta volt. Rengeteget nevettünk. Ez a legjobb a karácsonyban!A jó hangulat.és a szünet!.De a legfontosabb ,hogy együtt a család! Kár,hogy apa már nem lehet velünk..

Este már én is kezdtem izgatott lenni, hiszen az egyik karácsonyi ajándékom a One Direction jegy. Anya már régóta megvette, de direkt erre az alkalomra rakta félre. 

Tommy-t nem lehetett lenyugtatni. Úgy nyüzsgött, mint egy sajtkukac. 

Kathrin-t nem kötötte le a karácsonyi felhajtás, de azért az ő kedvén is látszott, mennyire várja az estét.

Folyton a koncerten gondolkodtam. Sajna Niall-el azóta nem találkoztam, nem is beszéltünk. Ez annyira rossz!Olyan cuki volt.. Azóta mindig mindent kétszer kellett elmondani nekem, mert nem figyeltem. Eszembe jutott még valami.Hiszen ma van Louis 20. szülinapja!-örvendtem magamban.Az egész twitter tele volt vele.

Végre elérkezett az este 7 óra. A karácsonyfa alatt minden tele volt kisebb-nagyobb csomagokkal. Úgy tudom, a nagyszüleim is küldtek, és az unokatesóink is.

- De jó! Mennyi ajándékot hozott a Télapó!- nevetgélt Tommy, és lerohanta a csomagokat.- Ez mind az enyém!

- Ha-ha, nagyon vicces!- nevetett anya, majd kivette a kisfiú kezéből a Kathrin feliratú dobozt. Szegény még nem tud olvasni.

 Mindenki megkezdte a bontogatást. Tommy egy csomót sikkantgatott, amikor kibontott egy hatalmas vonatos játékot.

Kathrin kapott egy nagyon szép fülbevalót, hozzávaló nyakláncal, és karkötővel. Egy nagy citromsárga pulcsit, és még sorolhatnám...

Anya egy új kávéfőzőt, egy pohárkészletet, és egy csomó puha zoknit kapott.

Én egy új hajvasalót, és egy hatalmas plüssmacit kaptam, ami nagyobb volt nálam. Annyira édees!

A jegyet sehol sem találtam. Kicsit csalódott voltam, de nem szóltam anyának, hogy elfelejtette. 

Körbenéztem, és a szememmel elkezdtem keresgélni. 

Mindenki el volt foglalva az ajándékaikkal. Annyira meghitt volt az egész!

Csak én voltam picit feszült. Tommy beindította a vonatát, ami egy nagy pályán ment körbe-körbe egy csomó vagonnal. Csalódottságomban ezt kezdtem el nézni, ahogy néha dudál egyet, és megy tovább. Már egy ideje bámultam, amikor megpillantottam valamit az egyik vagonban. Két fehér cetli. Odamentem, és kivettem. Majdnem elájultam.

- Wááá! De jó!- ujjongtam.- Köszönöm, anyaa!

Odarohantam hozzá és megöleltem, úgy, hogy a levegőt is kiszorítottam belőle. 

- Láttam, azt hitted, elfelejtettem. Kicsit megtréfáltalak, igaz?- mosolygott.

- Egy kissé..,hogy juthatott ez eszedbe. -nevetgéltem.

-Olvasd el jobban azokat a jegyeket.

Elolvastam az egészet, minden apró négyzetét, még szilveszter előtt megrendezésre kerül, és legelöl leszünk az első szektorba!! Hirtelen megállt a szemem három betűn. VIP.

- Micsodaa? Anya, neked mégis honnan van ennyi pénzed?-majdnem kiugrottam a bőrömből, de kicsit szomorú is voltam, hogy ilyen sokat költött rám.

- Titok.- kacsintott.- Szóval, Annie-vel találkozhattok is velük. Mit szólsz?

- Te nálad jobb anya nem is lehetne a világon! Szeretlek!- bújtam oda hozzá,és egy könnycsepp csordult ki szememből.

- Én is téged, kicsim.

Hirtelen csöngettek. Ez csak Annie lehet!

Odaszaladtam az ajtóhoz, és kinyitottam. Mielőtt bármit mondhattam volna, kaptam egy nagy adag havat az arcomba. Eszembe jutott a múltkorim. 

- Mondtam, hogy visszakapod!- nevetett Annie.

- Mondtad, csakhogy én elfelejtettem.- mosolyogtam.- Gyere be!

Miközben vette le a kabátját, és a cipőjét, az orra alá dugtam a jegyet.Olyan közel, hogy kancsalítania kellett. Nagyon aranyos volt.

- Ezt nézd! Olvasd el!

A kezébe vette, és tanulmányozni kezdte. Úgy tűnik, ő is minden szegletét el akarta olvasni, és ezt nem bírtam. Még végig se olvasta, én bekiabáltam.

-VIP!!

- Komoly?- nyitotta nagyra szemeit.

-Bizony! Találkozni fogunk velük!- ujjongtam, és megöleltem.- Köszönöm, hogy eljösz velem! 

- Igazán nincs mit!- szorított meg nevetve,..persze ő nem kezdett el ugrándozni,mert nem igazán a kedvencei.

Bementünk, és elkezdtük a karácsonyi vacsorát. Annie azért jöhetett át, mert ők inkább ebédet szoktak rendezni. William, a tesója is megérkezett,és Kathrin-nel elvonultak csókolózni. Pár hónapja már együtt vannak..  Aranyosak. Mindketten mikulássapkába ölelgették egymást.

Vacsi után, ami mellesleg nagyon finom volt, megkértem Annie-t hogy énekeljen nekünk valami szépet.

-Bocsi, de tudod, én nem éneklek...közönség előtt.-mosolygott szerényen.
Nem kérleltem tovább, megértettem. Lámpalázas és szégyenlős.
Inkább kimentünk az utcára sétálni, megnézni a meseszép esti kivilágított házakat. Szép díszesek voltak.
 Egy ideje már barangoltunk a sötétségben..
-Valaki követ minket.- suttogta félve Annie.
Hátranéztem,. a sötét alak hirtelen megállt, amikor meglátta hogy nézem.
- Mit akarsz?-kiáltottam neki. Annie erre gyorsan megszorította a karom.
-Shh! Ez Dave, felismerem a sapkáját!-remegte.-Megint itt van.
Az alak elindult felénk. Annie el akart szaladni, de nem engedtem neki. Most nem.
-Kérdeztem valamit! Mit akarsz?- bátorodtam fel.
Mostmár én is láttam, hogy Dave az, megvilágította az utca fénye vigyorgó arcát.
Nem mondott semmit, csak állt és nézte Annie-t. Tisztára mint egy horror film.
-Jó, ha nem mondasz semmit, akkor mi me...
-Dave! Elegem van belőled! Még is mit akarsz?-állt tovább némán.- Azt akarod hogy feljelentselek zaklatásért? Vagy esetleg valami MÁSÉRT?-kiabált Annie.-Úgyis tudok mindent!
 -Meg ne próbáld nyuszikám.-szólalt meg végre mély, alig hallható hangon.
- De, megteszem! Hagyj engem békén!
- Hm.. te választottad a halált.-mosolygott, majd sarkon fordult, és elrohant.
Annie sírni kezdett.Átöleltem és.. én is sírtam vele.Ott álltunk az üres utca kellős közepén. Karjaimban éreztem szorongását. Ennél ijesztőbb élményem még sosem volt. Nagyon-nagyon féltem őt! Remélem csak hencegett... Vajon mi lesz most vele?