6. Fejezet-- A koncert!

  Sziasztok! Nagyon örülünk ,hogy ennyien beleolvastatok már a blogba..pontosabban több ,mint 1000 megtekintés van! Köszönjük szépen! Véleményeteket továbbá is várjuk! Most pedig Jó olvasást..kövi rész  pénteken!                                                               

(Christine szemszöge)

 Annie ma nálunk alszik.Ez a legjobb,nem hagyhattam,hogy szegény így vándoroljon haza az éjszakában. Csináltunk meleg teát és mintha mi se történt volna, csatlakozva anyáékhoz, leültünk a tv elé.Hallatszott a kandallóban lévő fa ropogása,a csilingelő szélcsengő..olyan meghitt volt. Nem akartuk elmondani.Felesleges lett volna.
-Hideg volt kint? -érdeklődött, mit sem sejtve Kathrin.
-Igen, de gyönyörűek a kivilágítások.-tudtam le gyorsan.
Annie-n látszódott,hogy semmi kedve nem volt ehhez.Csendben ült és nézett maga elé.Valamit tennem kellett.
-Anya nem haragszol, ha mi most felmegyünk? -szóltam a film közbe.
-Nem, persze nyugodtan!-elindultunk..majd hirtelen megtorpantam.. és visszafordultam.
-És még egyszer köszönöm!-néztem anyára, miközben küldtem egy őszinte mosolyt felé.
-Csak természetes!
A szobába érve,leültünk az ágyra..Annie-vel megbeszéltük a dolgokat.Próbáltam kicsit megnyugtatni.
Utána gyors beágyaztunk,elpakoltunk és mivel már nagyon elálmosodtam le is feküdtünk.
-Jó éjt! -köszönt el Annie akadozó hangon,majd magára húzta a takarót.
-Neked is! -válaszoltam vissza.
Hiába voltam fáradt,nem bírtam elaludni. Ez a nap nagyon felkavart. Először VIP jegy, aztán meg ez az esti 'kis' jelenet.Mi lesz még?! Elmélkedésemet barátnőm fordulása zavarta meg. Szegényen láttam,hogy nagyon zaklatott,ezért közelebb mentem hozzá,és a vállára tettem a kezem.
-Nyugi,minden rendben lesz! Ne törődj vele,csak a szája nagy! -súgtam neki,mire rám nézett. -Most már aludj,itt vagyok veled! Mindig!
-Megpróbálok,.olyan édes vagy..-nagy levegőt vett,majd folytatta.-De te is aludj!Ki kell a nagy napig aludnod magad! -mondatára elmosolyodtam.
Igen..nemsokára az is eljön.E miatt nagyon boldog voltam. Mereven bámultam a falam,és gondolataimba mélyedtem.Végig néztem az összes posztert.Pár nap..és élőben. Anyának köszönhetem..A képzeleteim miatt libabőrös lettem.Nemsokára,az arénában..velük!Végre élőben hallhatom a dalaikat..Felfoghatatlan.

(Niall szemszöge)

Karácsony 2.napja volt. Az esti órákban sétálgattunk London főterén a fiúkkal.Vagyis hát pontosabban Zayn kivételével..ugyanis Perrie-vel tölti ezt a pár szabad napot, valamelyik másik városban.

"Olyan szépek a kivilágított épületek.Imádom ezt az ünnepet.." -mondtam magamban, mikor megláttam egy kajáldát, közel pár méterre tőlem.
-Hé,srácok! Mennyünk már be ide!
-Az előbb ettél.. -panaszkodott Harry.
-De éhes vagyok! -mivel,nem volt más választásuk,hisz tudják,hogy addig 'nyafogok',ameddig nem eszek, így be is mentünk.
Rendeltem valamit gyorsan,mert sietnünk kellett..Ennek ellenére,a kiszolgáló ráérősen pakolászott.
Páran már felismertek minket.
-Sietned kéne! -szólt oda hozzám Louis türelmetlenül.
-Tudom!-ekkor végre odaadták a hamburgerem.Fizettem,és indulhattunk is.
-Erre menjünk! -mutatta.
-Oké! -próbáltam válaszolni teli szájjal.
Már egy ideje bolyongtunk a 'kihalt' utcákban,,mikor Harry hirtelen felvetett valamit.
-Haver,.-fogta meg a vállam- múltkor, az este nagyon eltűntél valamerre! -kacsintott.
-Ezt épp,én is megakartam kérdezni! -nézett hátra Liam.
Szívem egyre hevesebben lüktetett a témától..fogalmam sem volt miért.Talán mert.. áhh egyszerűen kínosan éreztem magam.
-Csak dolgom volt. -mosolyogtam zavarodottan.Nem akartam magyarázkodni.
-Ahaaam. -böktek vállba.
Ekkor megláttam a kirakatban valami eszméletlent. Ez az a ruha...Pontosan az, ami Christine-en volt. És én tönkretettem.. Úgy sajnálom..láttam,hogy mennyit jelentett ez neki.
Egy előttem  himbálózó kéz zökkentett ki..
-Hahó! Föld hívja Niallt! Mi olyan fontos ebben a kirakatban? -nevetett Louis.
-Ja,semmi!Bocsi.. -tértem vissza, miközben megráztam a fejem.

A koncert napja

(Christine szemszöge)

       
 Reggel ugrándozva keltem ki az ágyamból.Teli voltam energiával.
Nagy nap a mai! Gyors felkaptam valamit és fel is hívtam barátnőmet.
-Szia Annieeeeeee! Ugye nem felejtetted el?
-Sziaa -nevetett a vonal túl oldalán. -nem, dehogy!
-Akkor jó! Ma este 6 kor találkozunk előttünk! Időben érkezz! De most sietnem kell, majd beszélünk! Puszi! -hadartam el gyorsan.
-Jó jó! Aztán csinos legyél! - ..letettük a telefont.
Kimentem üdvözölni a családot,majd be is álltam az otthoni munkába segíteni. Az idő hamar telt.
A késői ebéd után bementem a szobámba pakolászni.Kiborítottam minden felesleges cuccot a táskámból,és beleraktam a szükségeseket.Tehát amiket általában egy női táskában megtalálhatunk.
Kiválasztottam a ruhámat is.Nem éppen valami kihívót és elegánsat,de mégis egy jó, kényelmes összeállítást találtam ki. Az 1D-s karkötőmet alap,hogy nem hagyhattam ki.

Fel is öltöztem, utána már amennyire, ki sminkeltem magam.Hajam egyszerűen csak kiengedtem és kivasaltam. Már vagy két órája ide-oda járkálok a házban,amin anyáék jól szórakoztak.
Végre elérkezett a 6 óra. Annie már várt. Kicsit lázadós pólót vett fel, de nagyon szép volt benne.

-Hali! -csuktam be magam mögött az ajtónkat.
-Szia! Na indulhatunk? -annak ellenére,hogy nem kedvelte őket..ő is várta...már amennyire.
-Persze! -dörzsöltem össze kezeimet a hidegbe és már úton is voltunk.
Nagyon izgultam.A gyomrom görcsbe volt. Negyed óra séta után meg is érkeztünk a helyszínre.
-Waoo -döbbent le Annie a kígyózó sor láttán.
-Az.De nem zavar..fix helyünk van! -mosolyogtam és elindultam a sor elejére.
Mivel VIP jegyem volt,előre be is engedtek.Óriási volt az egész épület. Nagy nehezen betaláltunk és elfoglaltuk a tökéletes helyünket az első sorban.Bámulatos. Fél órával később beengedték a többieket is.Nagy volt a zsongás.Mindenki izgatottan várta,hogy végre elkezdődjön..egyszer csak lekapcsolódtak a fények.Először az előzenekar lépett fel. Már ekkor nagy volt a tolongás és a sikítás.
Aztán jött a One Direction!! Mikor megjelentek és megláttam őket..én ott ájultam el majdnem.    
-ÚR-ISTEN! -sikítottam szegény Annie fülébe.
-Nyugi! -nevetett egyet.
Minden dalukat énekelte az egész aréna, én is velük együtt, Kivéve Annie-t aki csak állt ott magába..kicsit sajnáltam, de láttam rajta, hogy nem unatkozik. Rengeteget táncoltam,és nevettem a fiúk hülyeségein,majd Niall felénk jött.Ugyan olyan cuki volt,mint mindig.A gitár tökéletesen illett hozzá.
Lehajolt és az egyik mellettem lévő lánynak megfogta a kezét.Sikított egy nagyot.Mikor elengedte, körém is benyújtotta.Megragadtam..Mikor valaki hirtelen, erősen megszorította, gyorsan visszafordult.....Ránézett arra a lányra..Majd a másik kéz tulajdonosára..azaz rám..Tekintetünk találkozott egymáséval.Hosszasan bámult. Mélyen néztem kék szemeibe,és ő is az enyéimbe,közbe ujjaink még mindig összeértek.. Mintha minden megállt volna.. Gondolom felismert.Levegőt alig kaptam.. Ezt a pillanatot Harry, Niall fülébe való krákogása zavarta meg,majd gyors folytatni kezdte a dalt.. Mikor az utolsó szám következett Niall egy utolsó pillantást vetett még rám,majd levonultak.Varázslatos volt.Imádtam az egészet.
Mindenki sikított és sírt. Lassacskán a tömeg fogyni kezdett.
-Ez meg mi volt? -nézett rám tátott szájjal Annie.
-Nem tudom..de élveztem..-vigyorogtam.
Utána mi is bementünk a színpad mögé.Mindenki ott volt.Az őrök..a stylist..az ismerősök..és maguk a fiúk.Nagy svéd asztalos tálalás volt. Zayn pont mellettünk ment el,és csináltunk vele egy képet.
A többiek még nagyon elvoltak foglalva, így nem akartam zavarni őket.
Annie-vel az asztalnál megálltunk és falatozni kezdtünk.
-Ki megyek egy kicsit a friss levegőre itt a hátsó ajtón! -mondta.
-Oké,rendben! -válaszoltam.
Ott álltam tovább egyedül és figyeltem az embereket..

(Niall szemszöge)

                                                         

 Nagyon nagy volt a tömeg.Egy csomóan vettek körül,mozdulni alig bírtam. Próbáltam mindenkinek teljesíteni kívánságát. képek ..autogramok. Már rutinos voltam benne..De őt sehol sem láttam. Hosszas idő után végre csökkent a rajongók száma és már nem voltam 'korlátozva'.
Egyből a kajás részleg felé vettem az irányt.
Teljesen nyugodtan sétáltam,és nézelődtem, mikor észrevettem,az asztalnál állni valakit. Ő volt az..Christine.Nem tudom miért..de örültem neki.
Ekkor eszembe jutott a ruha a kirakatból...Kitaláltam valamit.

                                                                (Christine szemszöge)

 Egy ideje már ott álltam egyedül..és csak bambultam ki a fejemből,mikor hirtelen hátulról valaki megfogta a karom, és a fülembe suttogott..Testem hirtelen megrezzent a váratlan érintéstől.

-Ígértem neked valamit! -ijedten megfordultam és egy gyönyörű szempárral találtam magam szembe..Mintha egy mesében lennék,komolyan...A gyomromban pillangók kezdtek repdesni...már megint.

-Niall! -lepődtem meg.-Megijesztettél!

-Bocsi! -nevetett.-Van számodra egy meglepetésem,gyere! -erre megfogott és kivezetett az ajtón.
-Hova megyünk?
-Titok..azért meglepetés.-mosolygott sejtelmesen.
Megálltunk a kocsijánál, és betessékelt előre. Majd küldött felém még egy aprócska mosolyt, és elindultunk...valamerre..

(Annie szemszöge)

Nahát! Egész jól éreztem magam. Nem gondoltam volna. Olyan boldog Christine, hogy rám is szállt a boldogságából. Mosolyogva, ráérősen mentem a hátsó ajtóhoz vezető folyosón, amikor elment mellettem valaki. Csak ránéztem, és mentem tovább.

- Semmi reakció?-kiáltott utánam meglepődve.

-Öhm...mi?-hátrafordultam, és ekkor esett le.-Jaa! Te vagy a One Direction egyik tagja... Szia, Annie vagyok. És te?

-Hát Louis!- nevetett ledöbbenve. 

Ilyet még nem látott szerintem, hogy valaki ne tudná a nevét. De én csak Niall nevét tudom, mert Christine mindig róla beszél.

- Te nem is vagy rajongó?-kérdezte.

-Hát..csak a barátnőmet kísértem el, ha én nem megyek vele, nem engedték volna el.

- Ja értem.-mosolygott.-Hová indulsz?

- Csak kell egy kis friss levegő...

- Nem rossz ötlet.Megyek veled,..ha nem gond.

Kicsit frusztrált, hogy követ, de valahogy mosolyognom kellett, ahogy hallottam magam mögött a lépéseit.

Mikor kiértünk, nekitámaszkodtunk a lépcső korlátjának, és csak bámultunk magunk elé.Nem tudtunk mit mondani. Rápillantottam,.. mire észrevettem, hogy néz, de gyorsan lekapta a szemét rólam.

Szerencsémre ebből a kínos szituból a telefonom rezgése mentett ki. 

-Szia Christine. Na, megint mibe keveredtél?-nevettem.

- Szia...öhm...

-Hmm?

-Hát, hogy is mondjam.. nem tudok veled hazamenni, mert Niall elvisz valahova, de meglepetés, hogy hova...én sem tudom.-hallatszott, hogy mosolyog.

 -Hűha! Ezt megint,hogy?
- Később mindent elmesélek!
- Hát rendben, jó szórakozást! De vigyázz magadra.-kívántam sok sikert neki.- Én majd akkor hívok egy taxit.

- Okés, majd találkozunk ma még, puszi, szia!- köszönt el tőlem izgatottan.

-Szia!

Leraktam, és nevettem egy nagyot.

Louis azóta ott állt.

- Na mi az?-mosolygott, mintha tudná a választ.

- Hát az van, hogy a barátnőm épp Niallel furikázik.

-Azt meg hogy?-csodálkozott.

Majd elmeséltem neki az egész sztorit, az első találkozásukat is beleértve.
-Szóval ez volt.-mondta,majd huncutul mosolygott egyet. -Nem beszélt nekünk róla,gyors lerázott,mikor Harry említette neki..
-De nehogy elmond,hogy tudod..csinálj úgy mintha semmiről nem tudnál! 

Éreztem, hogy kezdett feloldódni körülöttünk a levegő, és már egyikünk sem volt feszült. De várjunk...miért lennénk azok?

Kiveséztünk egy csomó témát,.. mire ő elkezdett hülyülni, amin persze rengeteget nevettem. 

- Miért vagy itt kint velem?- tettem fel egy érdekes kérdést.

-  Hát...mert kijöttem. és leragadtam.. jó itt veled.-mosolygott.

Csodálkoztam is, hogy milyen jól elbeszélgettünk, és hogy már mennyi az idő.

- Te jó ég! Másfél órája itt vagyunk!- kacagtam.

- Komoly? Hú, asszem már senki nincs itt...

- Ne haragudj, de nekem mennem kell.-sütöttem le a szememet, majd fogtam a telefonom, és hívtam egy taxit.

Kicsit csalódott volt, lehet, el akart vinni.

- Sajnálom, hogy csak ennyit tudtunk beszélni. Szeretnélek jobban megismerni, ha lehet.-nézett mélyen a szemembe.

- Én is téged...

Ott álltunk, és néztük egymást, amikor hirtelen a taxis dudált egyet, jelezve, hogy vár rám.

- Hát..szia.-néztem a cipőm orrát szomorúan, amiért itt kell hagynom. Egy pillanat..miket beszélek!

Gyorsan odajött, és szorosan megölelt, ami kicsit váratlanul ért, és elpirultam.

- Viszlát Annie..-súgta a fülembe.

Még egyet dudált a taxis, és most már elindultam. 

Minden olyan gyorsan történt..Ekkor megpillantottam a sofőrt, és tátva maradt a szám. Dave! Uramisten! Itt valami nem stimmel!Hátrálni kezdtem.. El akartam rohanni, de  megfogta a karom, és berántott a kocsiba. Sikítottam egy nagyot,remélve, hogy Louis nem jár messze, mire ő adott egy pofont.

- Tudod, te választottad a halált..- nevetett, majd nagy gázzal elhajtottunk a végzetem felé.