2014. december 19., péntek

4. Fejezet-- Mond,hogy ez nem csak egy álom..

   Hali! Remélem tetszik!:) 3komi után kövi ! xx                                                            


                                                             (Annie szemszöge)

 Hosszan elmeséltem Christinnek mit történt tegnap.
-Jézusoom,ez durva. Ezt azért nem gondoltam volna.-dermedt meg.
-De mégis.. Olyan jó volt pedig..-gördült ki egy könnycseppem.
-Jajj édesem,gyere ide. -húzott magához. -Mégis ,hogy viselkedhetett így. Örökre elásta magát bennem.
-Elhiheted,hogy bennem is.
- Hagyd rá!  Nem érdemel meg többet!..Figyelj! -emelte fel a fejem.-Nehogy mégegyszer  a közelükbe menj..a végén még bele keverhetnek valamibe! Nem biztonságos egy ilyen társaság..
-Persze..ez természetes.
-És nehogy magad hibáztasd! -mosolygott rám.
-..Annyira köszönöm,hogy itt vagy mellettem és,hogy mindig számíthatok rád -öleltem át.
 Teljesen összezavarodott voltam egész nap.Összetörtnek éreztem magam,de  ilyenkor ez természetes. .Imádtuk egymást,olyan boldog voltam..Minden jó volt..és most..fúú..mérgelődtem magamban.
Később elmentünk kicsit 'kikapcsolódni Christine javaslatára.Semmi mással nem törődtünk,csak azzal ,hogy jól érezzük magunkat.Vásárolgattunk,és beültünk a moziba valami vicces vígjátékra. Ez jól jött.

                                                            (Christine szemszöge)
** Egy hét múlva.Péntek

Egy parkban ültünk Annie-vel.
-Na és mi újság azóta Dave-vel? -kérdeztem,remélve nem zaklatom fel.
-Nem tartjuk a kapcsolatot..Őszintén..azóta nem is kerestem,de nem is akarom többet. -Mesélte,mintha már inkább mérges lenne rá.
-De...
-Mi de? -vártam a folytatást.
-Mostanában egyre többet látom..Mindig mindenhol ott van.Ezt eddig nem említettem,de mikor elmentem veled a kávézóba akkor is... ott volt.Bámult,undorodva elfordultam tőle..Aztán ha sétálni megyek akkor is ott van. Suli után is láttam az út túloldalán.Ez frusztráló. Olyan mintha figyelne.
-Dehogy..Csak beképzeled.Biztos nem téged követ.-fogtam meg a kezét és bátorítottam ,mint egy igazi jó barát.
-Remélem...-szavába még én is beleremegtem.
-Nem lenne kedved este nálunk aludni? Csapnánk egy csajos estét! -nézett rám reménykedve és ezzel váltva az előbbi témát.
-Hát sajnos nem érek rá.Tudod mondtam,hogy ma estére elhívtak egy buli féleségbe.-ültem feljebb a padon.
-Ja tényleg,emlékszem, akkor majd máskor!.. Aztán vigyázni! -nevetett.
-Héé! -biccentettem oldalba.
-Na, jó szórakozást! - mosolygott rám.
 ...
Nagy nap a mai. Már nagyon vártam.
Kiválasztottam a kedvenc ruhámat.Nem akartam túl kirívót,de annyira hétköznapit sem.Pont illett egy karácsonyi bulihoz.
Ilyenen még nem voltam..
-Annyira várom már.-mondtam anyának.
-De azért vigyázz magadra! -a szokásos aggódások.
-Épp mondani akartam,hogy ömm..mivel te is ott leszel.kérlek azért ne kövess meg hasonlók. -magyaráztam.
-Próbálom.-nevetett.
-Ez nem vicces. -de azért én is elnevettem magam.
Feltettem egy alap sminket,kiegészítőket ,majd nővérem be hullámosította a hajam. Már majdnem készen voltam csak a cipő hiányzott. Kiválasztottam egy szép fekete magassarkút.
-Nagyon szép vagy! -jött oda Kathrin hozzám.
-Te se panaszkodhatsz.. -nevettünk.
Leültem az ágyra Spottal az ölembe és vártam Hollyt, ki fél 8-ra jön értem kocsival.Nem telt el sok idő,mire dudálást hallottam.
-Érted jöttek -szóltak anyáék.
Felvettem a táskámat és elindultam kifelé.Nagyon izgatott voltam.Miközben siettem a kocsifele véletlen megbotlottam egy kőben.
-Jól vagy? -Szólt a ki a kocsiból aggódóan Holly.
-Persze,egyébként szia! -üdvözöltük egymást.
-Látom izgulsz -mondata közben kinyitotta nekem az anyós ülés felőli ajtót.
-Uhh, de már nagyon. -Tiszta lázban égtem,mit valami kisgyerek.
-Menő egy járgány. -néztem a kocsijára.
-Köszönöm..te pedig nagyon csinos vagy -mosolygott rám.
-Mint ahogyan te is -mondtam vissza. Tényleg az volt.
Közben már elindultunk. Minél közelebb értünk a helyhez annál gyorsabban vert a szívem,végül megálltunk.
Rengeteg fotós volt és persze rengeteg ember is.
-Jó estét- üdvözöltek bennünket,és bementünk.
Lepakoltuk a cuccunkat egy biztonságos helyre ,majd először körbe néztünk.
-Na tetszik? -kérdezte tőlem Holly.
-Persze, bámulatos mekkora ez a hely.
-Héé..az ott nem..
-Dylan O'brien -fejezte be a mondatom.
-És Luke meg Justin Timberlake.-döbbentem le. 
Ez tényleg elképesztő. Elmentünk és megkerestük anyát.Ő is nagyon szép volt,mint itt mindenki más. Megbeszéltem vele pár dolgot és magunkra is hagyott. Visszamentünk a már zsúfolt tömegbe. Mindenhol a kialakult kis körök voltak. A terem sarkába két fiú mérte össze erejét egy szkanderban. Máshol pókereztek,ittak és persze középen pedig táncoltak,tehát mindenki elvolt a maga módján.A zene nagyon hangos volt,valami népszerű szám lehetett ugyanis hallottam már a rádióban. A nagy tömegen próbáltunk átmenni,mikor valaki erőből nekem lökődött.
-Héé vigyázz már! -szólt rám.
-Mi az ,hogy ő vigyázzon,te estél rá majdnem -védett meg Holly.
Ezt követően, nem valami udvariasan,de az illető megfordult és elment.
Arrébb mentünk egy kicsit és mi is elkezdtünk táncolni.Odajött 2srác és pár lány.Kedvesek voltak.Az egyiken egy eléggé kivágott ruha volt,azért én így nem jöttem volna.Na mindegy.Jól éreztük magunkat.
-Elmegyek megkeresek valakit. -mondta a hangzavarban Holly, ezzel magamra hagyva.
Oda sétáltam a pulthoz.
-Kisasszony, adhatok valamit? -kérdezte egy elegáns fiatalember.
-Egy dzsúszt szeretnék.-feleltem,majd oda is adta.
Leültem egy székre.Még mindig fura,hogy egy ilyen helyen vagyok.Itt..ahol az említett hírességek is.Gondolkoztam miközben elbambultam.
Épp megakartam fordulni,hogy körbenézzek,mikor valaki hírtelen kilökte az italt a kezemből.Egyenesen rám..
-Ahh..-néztem magamra.
-Jajj bocsánat..nem akartam! -mondta idegesen,majd felnéztem rá.
Szemeim elkerekedtek.Ő az..Itt előttem.Ez biztos? pislogtam egyet ..és valóban.Niall..Felfoghatatlan,úristen. Szívem hevesen vert,majd kiugrott a helyéről...Gyorsan kapcsoltam.
-Se-semmi baj!- legyintettem egyet neki ,és zavarodottan mosolyogtam.
-Várj,valahogy mindjárt segítek!
-Nem kell köszönöm. -válaszoltam szégyenlősen..nem mondhattam mást.
-De nem maradhatsz így -nézett rám. -Gyere velem! -segített közben felállni.
A gyomromban pillangók repdesését éreztem.Elképesztő volt.Szőke haj,kék szép szemek,élőben még bámulatosabb.Fehér inge testére feszült.
Elhatározottan indult el valamerre én pedig mellette követtem.
-Gyere be! -fogta meg a karom és odairányított egy fotelhez.
-Foglalj helyet mindjárt jövök -mosolygott rám.
-Rendben. -Remegve leültem.
Ezt az érzést ami bennem volt szavakkal nem lehetett volna elmondani..
Körbenéztem.Egy csendesebb helyre hozott.Olyasmi volt mint egy előszoba,szép bútorokkal.Mellettünk pedig egy ebédlő féleség volt. Nézelődésemet hangos léptek szakították félbe.
Vissza is jött egy törlő ronggyal .Biztos itt még az is drága cucc.Elmélkedtem hülyeségeken.
-Na itt is vagyok! -toppant oda elém.
Egymásra néztünk,majd leült mellém és elkezdte felitatni rólam a dzsúszt.Ekkor eszembe jutott valami.
-A ruhám..-szomorodtam el. -a nagymamámtól kaptam.
-Istenem,úgy sajnálom!-nézett maga elé.
-Ugyan már!
-Az én hibám.. -tette kezét a lábamra. Érintésétől egész testem bizsergett.
-Dehogy a tied,Niall.! -..upsz,véletlen kicsúszott a számon..
-Igen eltaláltad, így hívnak -nevetett fel. -Akkor megtudhatom én is a te nevedet? -nézett rám egy mosoly kíséretében.
-Öö..Christine. -A helyzet miatt ,még ezen is gondolkodnom kellett.
-Nagyon szép név! -nézett mélyen a szemembe.-Ja és tényleg sajnálom az előbbit!
-Tényleg nem baj,csak így,hogy menjek haza? -nevettem, miközben mutattam magamra.
-Ha gondolod elvihetlek.-ajánlotta fel.
-Nem, nem erről volt szó,csak mondtam! -kapkodtam össze vissza.
-Nyugi -kezét vállamra tette.-nem gond,na gyere!
Megragadtam erős karját ahogy kifelé vezetett.A még mindig nagy tömeg,most már egyre részegebb volt.
Egy koma hirtelen elém állt,én pedig felbuktam benne.
-Aú -botlottam el.
-Héé!..Christine! Jól vagy? -nyújtotta felém a kezét Niall.
-Igen,köszönöm..nem estem nagyot. -igazítottam meg a ruhámat.
-Maga meg nem látta ,hogy itt jöttünk?Figyeljen már oda!-magyarázott..oly hősiesen.
Már kint voltunk a sötétben.Egy fekete kocsi mellett megállt.
-Ez a tied? -kérdeztem, de már nyitotta is az ajtót.
Beszálltam majd szintén ő is beült mellém a kormányhoz.Beindította  a motort,egymásra mosolyogtunk és elindultunk.
-Várj ,egy pillanat, felhívom barátnőmet.-hirtelen mereven rám nézett.. igazából még én sem tudtam,mit mondok,majd Hollynak..
-Szia ! Csak azért hívlak,mert -néztem Niallre..-egyedül megyek haza! Ne aggódj miattam,puszi,szia!..-azt hiszem ennyi elég lesz.
-Csak azért hívtam ,hogy ne aggódjon értem. -mondtam.
Adtam egy kis útbaigazítást néha néha neki,de igazából csak néztem kifele az ablakon...zavarban voltam..még most se hiszem el,hogy hol ülök.
-Itt állj meg!
-Okés! -parkolt le a házunk elé...
-Hölgyem! -tartotta az ajtót ,majd kiszáltam.
-Köszi! -néztem rá.. . és közelebb lépett hozzám.
-Szép kis ház!
-Az! -mosolyodtunk el.
-És figyelj! -nézett szép szemeivel.-A ruhád miatt ne aggódj, majd veszünk másikat.-nevettem,a valószínű viccnek szánt mondatán, csakhogy nyugtasson.
-Jó vicc! -mosolyodtam el újra.
Majd ott álltunk és néztük egymást...Igen,Niall Horan áll előttem.Kihitte volna.
Azonnal visszazökkentett az ahogy Niall becsukta azt a kocsi ajtót, amerről én ültem.
És megindult felém,majd megállt.
Karját széttárta előttem.És egy aranyos mosolyt küldött felém.
Átkarolta egyik kezével a hátamat,majd  a másikkal is,közben én is szorosan átöleltem puha testét.Lábam remegett,a szívem meg olyan gyorsan vert,mint még soha..Varázslatos volt.
-Mostmár sietnem kell -súgta a fülembe.
-Köszönöm szépen,hogy elhoztál! -mondtam,egy szégyenlős mosollyal.
-Szia! -integetett nekem.
-Szia!-köszöntem vissza és néztem ahogy pár másodperc múlva elhajt.
Ott álltam a hidegbe lesokkolva.Még most se fogtam fel.
Remélem nem csak egy álomvolt,gondoltam miközben futottam be egy óriási mosollyal a házba.
Csodálatos érzés.






6 megjegyzés:

Tetszik?