7. Fejezet-- 'Te választottad'

 Sziasztook! Kellemes karácsonyt így utólag is mindenkinek! :)  

4 komi után folytatás :)

(Louis szemszöge)

Már majdnem bementem, amikor egy kétségbeesett sikoltás csapta meg a fülemet. Hátrafordultam, és még éppen megpillantottam, ahogy Annie-t erővel betuszkolja a kocsiba egy magas, fekete alak. Ledermedtem. 

Hirtelen döntöttem. Azonnal a kocsimhoz rohantam, és a fényszórókat lekapcsolva követni kezdtem őket. Tudtam, hogy valami szörnyűség fog történni. Remegtek a kezeim a kormányon.

Igazából fogalmam sincs, miért kezdtem el Annie-vel beszélgetni, csak egyszerűen elbűvölt. Olyan közvetlen, és kedves volt, hogy talán egy picit még...ki se merem mondani..najó.. meg is tetszett.
 Nem, nem tetszhet, hiszen van barátnőd Louis!!

Hirtelen, nagy fékezéssel megálltak, én is, messzebb tőlük, az út szélére. Egy hatalmas ház elé álltak, ami eléggé elhanyagoltnak tűnt. Kiszállt a fiú, és Annie-t a hajánál fogva vonszolta be a házba. Az igazat megvallva, féltem. Nem mertem bemenni a házba. Nagyon tehetetlennek éreztem, magam, rácsaptam egy nagyot a kormányra. Talán, ha felhívom a rendőrséget...

- Halló, tessék.- szólt bele egy unott hangú nő.

- Jó-jóestét, egy elrablást szeretnék bejelenteni...

- Rendben van. Mi történt pontosan?

- Egy férfi elrabolt egy lányt autóval, és én követtem őket, és megálltak..a...

- Melyik utcában?

-Basszus, fogalmam sincs!! Csak a házszámot látom, 54.- nagyon-nagyon butának éreztem magam.

- Értem...így nem tudunk semmit tenni, esetleg hívjon fel, ha lát valamit.

- Valamit?! Lehet, hogy meg fogják ölni a lányt! Maguk meg nem tehetnek semmit?

- Hogy is hívják önt?- kérdezte, gyanakodva, mintha valami vicc lenne az egész.

- Louis Tomlinson. 

- Na ne szórakozzon velünk, ebben az évben ez a kilencedik Louis Tomlinson, aki felhívott minket!- kiabálta, és lerakta a telefont. 

Na ne már..csessze meg...Káromkodtam egy sort, majd kiszálltam az autóból. A ház teljesen sötét volt, mintha mi sem történne odabent.

Már elindultam, hogy nem érdekel, én akkor is bemegyek, amikor hirtelen kicsapódott az ajtó, és kisétált rajta az alak. Odament a kocsijához, és elhajtott. Szerencsére nem vett észre, pedig ha oldalra fordul, simán megláthatott volna a ház kertjében.

Mostmár rohantam az ajtó felé, remélve, hogy mások nincsenek a házban Annie-n kívül.

Egyből, ahogy beléptem, nagy vízcsobogást hallottam.Ijesztő volt. Megkerestem a hang irányát, és benyitottam. A látvány lesokkolt. Borzalmas volt ez az egész. Mint egy horrorfilm.

Annie ott feküdt a kádban ruhástól megkötözve, ájultan, és engedték rá a hideg vizet, hogy megfulladjon. Eszeveszettül a kádhoz szaladtam, és ledermedtem. Annie szeme nyitva volt, de nem volt magánál. Alig lélegzett. Már szinte teljesen ellepte a víz, csak az arca látszódott. Azt is észrevettem, hogy tele van kék-zöld ütésnyomokkal. A fején még vérzett is.Mi folyik itt?!

Elkezdtem sírni. Igen, sírtam. Nem értettem, miért történik ez az egész.

Könnyeimmel küszködve próbáltam kiemelni az össze-vissza kötözött testét, és amikor végre sikerült, kisiettem a házból. Olyan könnyű volt, hogy alig éreztem, hogy viszem. Gyorsan leültettem előre, és beszálltam mellé. Szegény majdhogynem kihűlt,ezért gyorsan levettem a dzsekim, és betakartam vele, amennyire csak tudtam. Majd elhajtottam onnan, minél messzebb.. Meg sem akartam állni.

 (Christine szemszöge)

Egész úton kérdezgettem,hogy hová visz..de nem árulta el.

-Na de Niall, légyszi! -szóltam rá.

-Nem-nem..na de figyelj,mert mindjárt itt is vagyunk! -ekkor leállította a motort és leparkolt valami kis utca áruházai mellett.Kimászott ,majd átjött az én oldalamra.

-Szálj ki,de ne nézz körül! -mondta a lehúzott ablakomon keresztül.

-Akkor mégis,hogy? -nevettem.

-Hát csukott szemmel..

-Kösz.

-Komolyan mondtam! -kacsintott egyet.

Szót fogadtam és becsuktam őket.Nehezen,de megkerestem a kilincset, majd óvatosan lenyomtam. A kocsiajtót meglöktem,és belé kapaszkodva próbáltam kiszállni.Menetközbe beakadt valahova a lábam..és megbotlottam.

-Aú! -'szavam' következményében megfogta kezemet,hogy kisegítsen,.. Éreztem,hogy mosolyog.

-Tartsd csukva! -bevallom 'kicsit' izgultam. Lezárta az autót,majd visszatért mellém.- Na várj, ez így biztonságosabb! -mondata után rátette kezét az arcomra.

-Héé! Levegőt azért kaphatok? -nevettem el magam.

-Ja,bocs! - s elvette orromról,már csak a látásomat akadályozva. .Másik kezével átkarolt és vezetni kezdett. Egyszer csak füvet vettem észre lábaim alatt.

-Nem lehetett volna a járdán? 

-Észre se vettem..-kis ügyetlenke.

Mentünk még párméterrel tovább,mikor végre megállított.Elvette szemeimről az eddig ott pihenő puha kezét.

-Most már kinyithatod! -mondta mosolyogva.

Ereim erősen lüktettek. Megtettem kérését és egy kirakat előtt találtam magam.

Ránéztem vicces fejjel, hogy mit akar, mire ő az üveg sarka felé biccentett.

Körbenéztem, és megakadt a szemem.

- Wow! Ez ugyanaz a ruha amit...
- Leöntöttem.-fejezte be a mondatot.
A szám még mindig tátva tartottam,mikor hirtelen megfogta a kezem, és behúzott a bolt ajtaján.
- És most szépen megveszem neked.-mosolygott.
- Igazán nem kell...Van nekem más ruhám is...-próbáltam mentegetőzni.
Nem is válaszolt, csak kedvesen odaadta a kezembe a ruhát, hogy próbáljam fel.
-De..
-Semmi de! -és bevezetett a próbafülképe.
-Gyerekek! Mindjárt zárunk! -hallottam,hogy egy eladó jön oda hozzánk.
-Bocsánat! Csak ezt tessék megvárni! -mondta olyan aranyos hangon a kint álló fiú,aminél aranyosabban nem is tehette volna. Édes.
Mikor felvettem a ruhát, meglepődtem, mivel lehetetlen, de ez talán jobban állt rajtam, mint a másik ugyanilyen.. Szégyenlősen elhúztam a függönyt. Niall azonnal végigstírölt. Kicsit kuncognom kellett, nagyon tetszhetett neki, amit lát.
- Ez elképesztő!- nézett mélyen a szemembe.
- Pont jó..
- Nem is örülsz neki? -tette fel aggódó tekintettel.
- De.
- Hát akkor meg?
- Ezt nem teheted.. -végül is..nem kérhettem,hogy vegye meg.
- Dehogy nem! Na kapd le gyors,mert bezárnak. -mosolygott.
Sietve levetettem magamról,és oda mentem hozzá. Kifizette a pénztárnál,majd azt követően kijöttünk a boltból.
-Köszönöm! -néztem fel rá.
-Semmiség..!
Visszamentünk a kocsihoz.
-Mennyivel könnyebb nyitott szemmel járkálni! -állapítottam meg egy nevetés kíséretében, miközben beszálltunk..és elindultunk.
-Itt jobbra!
-Tudom! - rám nézett,majd egy mosolyt küldött.
Jajj tényleg..egyszer már haza vitt,és most ismét.Meredtem magam elé,mire végre felfogtam hol vagyok.
Útközben megpróbáltam Annie-t felhívni..
-Nem elérhető.. -mondtam meglepődve Niallnek.
-Biztos csak ki van kapcsolva..-nézett rám- lehet nem ér rá.. -próbált megnyugtatni,de nem nagyon sikerült.
-Annie ilyet  nem szokott! Otthon újra megpróbálom..
Kis idő múlva meg is érkeztünk.Kiszálltunk.
Már majdnem elindultam ,mikor Niall utánam szólt.
-Ezt itt ne hagyd! -nyújtotta felém a táskát..amiben a ruha volt.
-Ohh,tényleg! -oda mentem és elvettem.A mozdulat közben ujjaink súrolták egymást..hírtelen hosszasan egymásra néztünk. A cikis pillanatot hála isten megszakította..bár...
-Tes-sék! -adta végül át.
-Nagyon nagyon szépen köszönöm még egyszer! Mivel érdemeltem meg?
-Ne feledd,én tettem tönkre a másikat! És hát..mert.. - pirult el.
Mivel már késő volt, sietnem kellett. Egészen az ajtóig elkísért. Gyors elköszöntünk egymástól, és bementem.

(Harry Styles szemszöge)

A koncertünkről csak hárman mentünk együtt haza. Ez kicsit fura volt. Niall és Louis köddé vált. Biztos láttak valami szép csajt, vagy nem is tudom.

A mai fellépésünk szinte a legjobbak közé sorolható volt. Fogalmam sincs miért, de így van. Minden úgy volt, ahogy szerettük volna, sokat nevettünk, és semmi balhé nem volt.

Zayn, Liam és én boldogan mentünk a közös lakásunkba, és úgy gondoltuk, bevárjuk a két fiút, hogy aztán együtt koccinthassunk a siker örömére.

- Hol vannak már?- kezdett idegeskedni Liam.

- Fogalmam sincs, de én már unom a várakozást...nem baj, ha én felmegyek? Perrie szerintem vár...- küldött egy mindent eláruló mosolyt felénk Zayn.

- Persze, menj...- vigyorogtunk.
Ketten ott maradtunk a nappaliba és csendben várakoztunk. Egyszer csak valaki hirtelen berontott az ajtón, a frászt hozva ránk.
Louist pillantottam meg, egy ájult, csurom vizes lánnyal a kezében.
- Úristen Louis,mi történt? És ki ő?? -álltam fel meglepődve.
- Annie,de ez most nem lényeg! Majd mindent elmesélek! Segítsetek!! Le kell feküdnie! Harry?-habogta idegesen. - Nálam nem aludhat...Rachel.
- Persze,hozzám jöhet! Segítek!- bólintottam.
Óvatosan átadta kezeimbe, a feje rádőlt a mellkasomra. Elindultam vele az emeletre.
-Mindjárt jövök! -szólt utánam Louis.
Leraktam az ágyam bal oldalára, megszabadítottam vizes pólójától és nadrágjától...muszáj volt. Valaki megverte nagyon, csupa folt volt mindenhol. Majd ráadtam egy pólómat,ami akár hálóingnek is elmehetett volna neki..Aranyos volt benne.
 Néha kinyitotta a szemét, és mereven bámulta a plafont. Mintha el lenne kábítva..
Louis besietett a szobámba, egy kis lefertőtlenített rongyal, és odaült Annie fejéhez, és gyengéden rárakta a sebére.
- Haver...elmondanád mi ez az egész?!- néztem rá kérdőn.
Louis mindent elmesélt. Egy kicsit sokkos állapotba volt, de megértem.
Nem tudtam mit mondani, mikor vége lett, csak néztem a lány arcát, és végiggondoltam, min mehetett keresztül.
Egyikünk se tudta, ki lehetett az a fiú...
- Kérlek segíts neki..főleg ha netán este felébredne, vagy bármi...itt egy kis fájdalomcsillapító. -tette le az éjjeli szekrényemre. Bólintottam egyet, majd folytatta. -Jó éjt! Köszönöm...jó barát vagy! -paskolta meg a hátam és kiment.
Lentről Niall érkezését hallottam meg.
-Szia kis csavargó! -köszönt neki Liam.
-Hali!.. Itt meg mi törént??
- Ittvan nálunk egy lány a koncertről!..elvan ájulva.-tudatta vele.
- Mégis milyen lány?
- Annie..
Hallottam Niall trappolását felfelé a lépcsőn, majd óvatosan benyitott a szobámba, megnézte a lányt, és kidülledt szemekkel vissza lerohant.
- Atya ég! Ez Christine barátnője! Biztos most idegeskedik! Szólnom kell neki! -aggódottságot éreztem hangján.
- Egyátalán ki az a Christine? -tette fel értetlenül Liam,de választ már nem kaptak, ugyanis Niall fogta magát és elrohant..amit egy ajtócsapódásból ítéltem meg.
Engem ez most kevésbé érdekelt. Zavarodott voltam..Az ágyamba fekvő lányra néztem és mosolyognom kellet. Nem tudtam mit kezdjek magammal, csak ültem a szobám sarkába, és gondolkodtam.

 Mikor meguntam, elmentem tusolni.
Arra értem vissza, hogy Annie össze-vissza csapkodja magát, és az egész teste remeg. Gyorsan odabújtam mellé, és magamhoz húztam. Olyan szorosan öleltem, és nyugtatgattam, hogy hamar lecsillapodott. De én nem engedtem el. Ölelve ezt az idegen lányt, aludtam el hamarosan.