3. Fejezet-- Miért tette?!

Sziasztok! Köszönjük a kommenteket,tényleg sokat jelentenek nekünk,várjuk a többit is,hiszen így tudjuk meg,hogy van-e értelme tovább folytatni a történetet.Ja és már nem kell sokat várni a fiúkra,hamarosan képbe jönnek:) Jó olvasást! xx

(Annie szemszöge)

Nem tettem meg többet két méternél, amikor valaki megfogta a karom, és visszarántott. Nagyon fájt. És az is, hogy ki tette...
-Dave! Eressz el!- kiabáltam.
-Jajj, nyuszim, nyugodj már le... Gyere, szívj te is, úgy lehiggadsz.
- Mii? Miért drogoztál? Tudod milyen életveszélyes?? -sokkolódtam le.
- Kit érdekel az? Na, gyere te is!- húzott a betépett társaság felé.
- Hagyj engem békén!- próbáltam kiszabadulni, de a keze szorítása erősödött minden egyes próbálkozásomnál.
Nem volt magánál. Józanon ilyet sosem tenne.
Ekkorát még sosem csalódtam senkiben. Nem is gondoltam, hogy ilyet művelhet. Vajon mióta teszi ezt?
Leültetett a körbe, és nyomott egy zacskót a kezembe. Szinte elájultam, annyira féltem.
- Mondtam, hogy nem! Nektek sem szabad! Azonnal hagyjátok abba!!- üvöltöttem mindenkire, sírva.
- Nézzenek oda, ki akar nekünk parancsolgatni!-mondta az egyik beesett szemű, borostás fiú. Mindenki nevetett. Én megdermedtem.
-Dave, mond, hogy ez az utóbbi pár perc csak egy rossz álom, és ha felébredek, újra minden rendben lesz!- csak szerettem volna..Eddig jó volt minden..A találkozásink..minden.Miért kell elrontani?
-Mint valami csöpögős szerelmes film!-nyögte ki Dave, mire mindenki elkezdett kiröhögni.
-Ugye tudod, hogy ezzel mindent elrontottál?-néztem Dave-re megint. Már amennyire láttam a könnyeimtől.
-Mit rontottam el? Köztünk már úgy sincs szinte semmi! Mond, mégis mikor találkoztunk utoljára? Egy hete? Nem is érdekellek téged!
-Mi az, hogy nincs közöttünk semmi? És egyébként meg ma lett volna találkozónk este sétálni egyet, ha nem felejtetted volna el. Hát nem emlékszel, hogy mennyire szeretlek? 
-Ugyan már! Ez csak egy játék volt nekem. Emeld fel a szép kis seggedet, és menjél haza,idegesítesz.-mondta teljesen komolyan, a drog kezdett kipárologni a szervezetéből.
-Ezt nem hiszem el! -dühített fel.
-Pedig elhiheted!-vigyorgott.
Ezt nem bírtam tovább hallgatni.
Megint el akartam menekülni, és ezúttal sikerült. Rohantam, mintha az életem múlna rajta. Talán ezen is múlt. Hallottam, hogy kiabáltak utánam, jó csúnyákat, de nem zavart.

Ez nekem nagyon sok volt egyszerre. Én nem tapasztaltam még ilyen érzést soha. Mintha már nem is lenne szívem, egyszerűen köddé vált. Csak az ürességét éreztem, és alig kaptam levegőt. Leültem egy padra, lehiggadni. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Meg is fájdult.Közben hallottam telefonom zörgését,de nem volt kedvem senkihez,így figyelmen kívül hagytam.
..Dave-vel már lassan egy éve együtt vagyunk,inkább voltunk... igaz, hogy laza a stílusa, de nem volt vele eddig ilyen gond.Folytattam gondolatom. Az egy dolog, hogy cigizett néha-néha, meg elmentünk havonta egy-két buliba, de hogy drog!
Ha valaki droghoz nyúl rendszeresen, akkor az életébe kell betekintést tennünk legelőször.  Mi ketten egész jól megvoltunk..azt hiszem, a barátairól nem tudok sokat,csak azt, hogy jó bunkók, ezért a családi hátterén kezdtem el gondolkodni. Anyukája nemrég elköltözött valahova messzire, testvérei is vele mentek, csak ő maradt itt. Az apját meg sem ismerte, mert elváltak, mikor ő két éves volt. Mindenki elhagyta. Én voltam az egyetlen, aki mindig mellette volt eddig. Talán még többet kellett volna vele lennem? Lehet hogy az én hibámból nyúlt a droghoz? De nem tettem semmit ellene.. Csak úgy záporoztak a könnyeim. Mindenki megbámult az utcán.
Felkeltem a padról, és hazasétáltam. Szerencsére ilyenkor még nincs otthon senki, szóval felmentem a szobámba és leültem a zongorámhoz.Egy ismert darabot kezdtem el játszani. Minden érzelmemet beleöntöttem a dalba, amit énekeltem hozzá.

https://www.youtube.com/watch?v=cjjEvDbQRyo

Miután vége lett, még ott ültem fél órát csendben, és meredtem magam elé. Csak Dave-re tudtam gondolni, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül eddig. Az első találkozásunkra gondoltam, ami egy Disturbed koncerten volt. Szinte szerelem volt első látásra. Aztán az első csókunkra gondoltam, amikor semmi más nem létezett a világon, csak ő nekem, és én neki. Az első együttlétünkre, amikor úgy vigyázott rám, mintha egy törékeny virág lettem volna.....Ennek mind vége lett egy pillanat alatt. Egy első szerelemnek..
Merengésemet Will zavarta meg, a bátyám, hazajött.
-Hellóka!- jött be a szobámba.-Mi újs...Te sírsz?
-Szia.-nem néztem rá. -I-igen.
-Mi történt? Mond el!- leült mellém a nagy kétszemélyes zongoraszékemre.
Megölelt, ezzel bátorítva, hogy bármi is az, ő meg fog érteni.
-Dave elhagyott.- böktem ki, mire egy újabb könnycsepp csordult ki a szememből.
Nem akartam neki elmondani a drogos részt, mert tuti, hogy rendőrségi ügy lett volna belőle, amihez semmi kedvem.
-Hogyhogy?
- Azt mondta, neki csak egy játék volt az egész, nem számítottam neki semmit.
-Uhh...hát az az ő baja! Egy faszfej!!Nem tehetsz semmiről -karolta át a vállam.- .. Tudom, hogy nehéz lesz, de próbálj meg nem rá gondolni.Minden jobb lesz! -mondta nyugtatóan,mint ha ebben már tapasztalt lenne.
- Azt meg mégis hogyan?
- Gyere el velem egy buliba!
- Áhh..Nem akarom alkoholba folytatni a bánatom, nem vagyok olyan, tudod. Szóval, bocsi, kedves tőled, de szerintem nem tudsz segíteni. Még túl közeli a szakítás.
-Igazad van, most sírd ki magad, magadra hagylak.Ilyenkor azt hiszem ez a legjobb. De szólj, ha meggondoltad magad, és eljössz velem.
- Biztos meg fogom később.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Felállt, és lenyomta vicces balett mozdulattal a zongora legmagasabb billentyűjét, amin nem tudtam nem nevetni, majd kiment, és becsukta az ajtót.

(Christine szemszöge)

 Már késő délután volt. Suli után gyors el kellett mennem bevásárolni. Utána ahogy csak tudtam siettem is haza.

-Sziasztok! -köszöntem be a lakásba.

Csend. Nem válaszoltak.

-Halihóó! -nézelődtem be a ház különböző részeibe.

Sehol senki?! Nem szóltak ,hogy nem lesznek itthon.Na mindegy is, bementem a saját szobámba.

Leültem a gép elé.Megnéztem gyors a twitterem és a facebookom. Annie nem volt fent.

Gondoltam felhívom ,hogy hol van,miközben huppantam egy nagyot a paplanjaim közé.

Kicsengett. Nem vette fel. 2szer is próbáltam ,de hiába. "Mit csinálhat"? gondoltam magamban.
Még egyszer hívtam,hátha. De semmi..Annie hol a csudában vagy?Ugye nem történt semmi baja? kezdtem nagyon aggódni,..mindig felveszi.Remélem tényleg nincsen semmi. Forgolódtam tovább az ágyban.
Jó lett volna beszélni valakivel,mert nagyon unatkoztam.Kimentem a konyhába,hogy egyek valami finom vacsorát.Kinyitottam a hűtőnket,de nem volt a kedvemre nagyon semmi sem.Ott álltam és bámultam. Már vagy 5 perce nézegettem ugyanazokat az ételeket,de még mindig nem tudtam mit is egyek.
-Megjöttünk! -kiáltott be a konyhába Kathrin..a frászt hozva rám.
-Megijesztettél! -nevettem.
-Nem volt szándékos.
-Hol voltatok??
-Csak egy ismerősnél. -vont vállat.

Elvégeztem a szokásos teendőimet, fürdés, pakolás és egyéb dolgok, végül ismét visszatértem  a jó puha ágyamba.
-Jó éjt. - nyitott be öcsi.
-Neked is! - válaszoltam egy mosollyal.
Mikor már jól befészkeltem magam , a telefonom csörgésére lettem figyelmes.Lehajoltam érte és fel is vettem.
-Igen ,tessék! -szóltam bele.
-Szia Christine ! Holly vagyok!
-Óh, szia! -ismertem fel egy jó barátnőm hangját.
-Azért hívlak,mert lesz a munkahelyemnek egy nagy karácsonyi party-ja és arra gondoltam ,hogy te is eljöhetnél velem. Ott lennénk mi, a stáb,és még jó 'pár' vendég. -magyarázott nekem.
-Waoo!-döbbentem le.-Persze,nagyon szívesen! Nagy megtiszteltetés lenne számomra! -ugrottam örömömben.
-Jó lesz, hidd el!
-Mikor is? -tettem fel,mielőtt az egyik legfontosabb dolog elfelejtődik.
-Jövőhét pénteken, este nyolctól éjfélig.
-Oké rendben,ott leszek!
-Jó jó,majd beszélünk,szia!
-Szia ,jó éjt! -köszöntünk el egymástól.
Igen,anyukám London egyik híresebb stúdiójában dolgozik, Holly pedig egy fiatal munkatársa.Mikor bementem anyához,akkor találkoztam vele.Azóta sokszor beszéltünk már, ha be megyek oda, már alappá vált ,hogy mindig megkeressük egymást.Most pedig elhívott ide.Nagyon örültem neki,hisz nem mindig adatik meg ilyen ,hogy egy menő helyre hívjanak. Mivel ez egy nagy stúdió,híres riporterekkel ,kiknek széles baráti körük van, nem kizárt,hogy hírességek,ismert emberek is elő fognak majd azon az estén fordulni.
Agyaltam már megint. Hirtelen eszembe jutott Annie, hogy egész délután nem beszéltünk,gyors bekapcsoltam újra a telefonom és hagytam neki egy 'jó éjt' sms-t. melyben azt is megemlítettem,hogy reggel kocsival megyünk,ugyanis nővérem ígért egy fuvart.
Szemem lehunytam.Spot-ot  plüssmackóként használva aludtam el. Milyen jó lenne ha itt lehetne és őt ölelgethetném..ábrándoztam.

(Pénteken új rész!:)