8. Fejezet-- Kamu

Következő rész szilveszterig fent lesz!Köszönjük az 1500 megtekintést! Véleményeitekre továbbra is számítunk:) Jó olvasást!

(Christine szemszöge)

Pizsamában néztem a tv-t, már majdnem bealudtam, amikor valaki csöngetett. Automatikusan az órámra pillantottam, hajnali 2.

Szerintem már mindenki aludt, szóval kénytelen voltam én lemenni, és megnézni, ki az. Persze picit féltem, hogy ki lehet ilyenkor, de éreztem, hogy valami baj van. 

Annie nem vette fel a telefonját, hiába hívogattam negyed óránként. Már majdnem a szüleit is felhívtam, de aztán ezt elhalasztottam, mert lehet, hogy már rég otthon van, és olyankor általában kikapcsolja a telóját. Hogy a többieket ne ébresszem fel, csak egy kis villanyt oltottam fel oda lent.

Óvatosan kinyitottam résnyire az ajtót, majd nagyon meglepődtem.

- Niall! Te meg mit keresel itt?- suttogtam.

- Izé...Annie-t megtaláltuk, ott van nálunk, valami pasi elrabolta, és el van kábítva..- zúdított rám mindent.

- Te jó ég!- majdnem hanyatt estem, úgy elszédültem.- Biztos Dave tehette ezt vele! Várj egy percet...átöltözök...-utolsó szavaim hallatán végig nézett rajtam, és elmosolyodott.

Elég érdekesen nézhettem ki a macis pizsamámba és az összevissza álló hajammal, de most nem érdekelt, felrohantam, és felvettem azt, amit leghamarabb találtam. Anyáéknak írtam egy cetlit.

Tudom, hogy egy hét szobafogságot fogok kapni, de el kell mennem Annie-hez, fogalmam sincs mikor jövök...

Jobbnak láttam így leírni, mint hogy azt írom, a One Direction-házba megyek...vicces lett volna.

Niall még mindig ott állt az ajtóban,. amint kiléptem, megfogta a kezem, és elkezdett húzni a kocsija felé.

- Félek.-suttogtam alig hallhatóan, de ő meghallotta, és rámnézett.

-Ne aggódj, Harry vigyáz rá.

-Öhm...hogyhogy Harry?-érdeklődtem.

-Ja, hát..mert ugye mindenkinek van barátnője, csak nekem, és Harrynek nem... 

Valahogy jól esett ezt hallanom, picit elmosolyodtam, de egyből visszatért az idegességgel teli arcom. Szegény Annie.

Hamar odaértünk, a hatalmas házban síri csend volt. Halkan benyitott Niall Harryhez, de a villany le volt kapcsolva, és amennyire ki lehetett őket venni az ajtón keresztül beáradó fény mellett, összegömbölyödve aludtak szorosan egymás mellett. Borzasztóan aggódtam, de láttam, jó kezekbe van Annie, én most miért zargassam fel őket...

Niallel összenéztünk, és kuncognunk kellett, nagyon cukik voltak. Csendben becsuktuk az ajtót, és ott toporogtunk a folyosón, nem tudtunk mit tenni...ránéztem Niallre, összeért a pillantásunk, majd gyorsan másfelé tekintettem.

-Nem akarod megnézni a szobám?- kérdezte kedvesen.

- De, szívesen.

Intett a fejével, hogy kövessem, miközben ő kinyitott egy ajtót, és bevezetett. Felkapcsolta a villanyt.

- Nahát! Milyen szép szobád van!- néztem körbe tátott szájjal.Wow.Tényleg az volt.

-Köszi.-mondta szerényen, miközbe becsukta az ajtót.

 Egyből a gitárját szúrtam ki, és óvatosan a kezembe vettem.Gyönyörű volt. Ránéztem egy "szabad?" fejjel, mire ő nevetve bólogatott. Halk dallamot kezdtem el játszani rajta.

Azonnal leült mellém csodálkozva.

- Ezt ismerem.-mosolygott. Elkezdte dúdolni a dallamot. Nagyon édes volt.

Mikor vége lett, ránéztem vigyorogva.

- Még van mit gyakorolnom...

- Nagyon ügyes vagy! Megleptél...Ha szeretnéd, segíthetek, tudom mi a gond.- ajánlkozott.

- Nyugodtan..-nevettem.

Megkérte, hogy kezdjem el újra a dalt. 'Kicsit' izgultam...

Hirtelen hozzáért a kezemhez, és elkezdte igazgatni. Zavartan rá mosolyogtam egyet. Tuti, hogy elpirultam! Valahogy sehogy se akart jól állni az egyik ujjam, sokat nevettünk közbe. Köszönöm Niall, hogy felvidítottál!
- Figyelj..itt maradhatsz..ilyen későn gondolom már te se akarsz hazamenni. -nézett rám.
- Hát..mindenképp szeretnék Annie-val találkozni reggel! -mondtam kicsit lecsüggedve,mikor eszembe jutottak a történtek.
- Itt mellettem jó lesz? Vagy ha gondolod alhatok a nappaliba.
- Maradhatsz nyugodtan! -emeltem fel a fejem..ezzel tekintetét megtalálva.
Oda sétáltam az ablakhoz,és megnéztem a kilátást. Gyönyörűen megvilágították a várost az utcai fények. Eközben Niall gyors beágyazott nekem,aranyosan füleltem mozdulatait. A hírtelen jött hangra megfordultam.
-Így megfelel? -nevetett kicsit.
-Persze! -feleltem szégyenlősen.
-Elmegyek letusolok..ha gondolod utána te is..-ajánlotta volna fel,mikor közbe szóltam.
-Nem ,köszönöm,jó lesz így nekem! Most este már tusoltam otthon...
Bólintott és kiment.Levettem a pulóveremet és mivel a pizsi nadrágomra húztam fel a farmerem..ezis megoldódott. Bele bújtam a puha ágyába,éreztem a párnán az illatát. Körbenéztem,és lesokkolódtam,mikor felfogtam ,hogy hol vagyok.Tipikus Niall szoba. Az asztalon kaja maradék, polcokon díjak..és persze a gitár a fal mellett. Alig bírtam már nyitva tartani szemeimet, így befordultam és lehunytam.. már majdnem álomba szenderültem,mikor ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Niall jött vissza. Leoltotta a lámpát és hallottam léptein,hogy elindult felém..Éreztem,hogy rám nézett, majd csendben lefeküdt mellém.Óvatosan kinyitottam szememet,hogy egy pillantást vessek rá. Észrevette,hogy még fent vagyok,és elmosolyodott.
-Jó éjt! -mondta halkan.
-Neked is! -és mostmár tényleg mélyen elaludtam.

( Annie szemszöge)

Borzasztóan sajgó fejjel ébredtem. Fel sem tudtam fogni, mi történt az éjszaka. Nem akartam kinyitni a szemem, jó volt nekem elveszve az álomvilágban. Annyira összetörtnek éreztem, magam!

Ahogy egyre inkább visszatértek az érzékszerveim, egy halk szuszogást hallottam közvetlen mellettem. Éreztem, hogy valaki szorosan ölel. Szinte már fájt is.

Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és ránéztem az illető arcára. Megkönnyebbültséget, hogy nem Dave az, de hatalmas félelmet éreztem egyszerre. Kitéptem magam az öleléséből, és felültem az ágyon.

Körülnéztem, fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Elviselhetetlenül fájt a fejem. 

- Jó reggelt.- szólalt meg a fiú rekedtes hangon.

Mit csinált ez velem?!

Nem köszöntem vissza, hanem kiugrottam az ágyból, és ki akartam szaladni. Nem jutottam messzire, összeestem. Mielőtt a fejem is a földhöz csapódott volna, egy kéz alulról felfogta azt.

Egy mozdulattal felállított, és mélyen a szemembe nézett.

- Kérlek, higgadj le! Már nincs semmi baj! Megmentettünk!- mosolygott le rám. Valahogy picit lenyugodtam.

- Ki...ki vagy te? 

A mosolya hamar eltűnt, tátott szájjal, ledöbbenve nézett rám.

- Harry vagyok...a One Directionből.

Én mindig találkozok ezekkel?

- Oké...Hogy kerültem ide?- kérdeztem, és hirtelen rám törtek a tegnapi emlékek.

- Izé...elrabolt téged az a fiú, és én.. megmentettelek.- mosolygott.- Szörnyű állapotban voltál...Ki volt az a rohadék?! 

- A.... a volt barátom..-megrémültem a fejemben lévő képektől, idő kellett, mire folytatni tudtam..-..Me-meg akart ölni!- kezdtek el záporozni könnyeim.

- Shh... már semmi baj.- ölelt át.Vállán pihentettem fejem,és füle mellett szipogtam. Kicsit frusztrált, hisz alig ismerem, de jólesett. Hittem neki.

Megkértem, hogy mesélje el, hogyan talált rám, és mit akart pontosan velem tenni  Dave. Mivel én ezekre már nem emlékeztem,hisz beinjekciózott valami droggal.. Megint elszédültem, ahogy mesélte a fiú a történteket, és le kellett ülnöm.

- Haza akarok menni...- mondtam neki, mikor befejezte.

- Hazaviszlek.- mosolygott.

Valahogy én már nem tudtam megbízni  semmilyen fiúban se, de most attól jobban féltem, hogy Dave elkaphat az utcán, ha egyedül megyek haza, vagy ki tudja...

- Rendben...-bólintottam.- Köszi...
- A pólóm maradhat nálad...a tied még nem száradt meg.- ekkor magamra néztem..tényleg az övét viseltem. A gondolatba,hogy ő átöltöztetett, belepirultam.

  Megmosakodtam,majd levezetett a lépcsőn, a nappaliba.Egy fokkal jobb kedvem lett. Ott találtam a többi fiút, akik valószínűleg a banda többi tagjai lehettek. Hirtelen megpillantottam egy ismerőst.

- Louis...- néztem rá, ő pedig rám mosolygott megkönnyebbülten.

- Ti honnan ismeritek egymást?- kérdezte Harry.

- Hosszú történet...- rendezte le Louis.

- Annie!!!!!!!!- rohant le Christine. Kiszorította a szuszt is belőlem.Nagy meglepődöttséggel néztek rá a többiek is..,majd Niallre.Ő gyorsan lerendezte egy 'majd,késöbb elmondom' tekintettel. Szerintem a fiúk is jobbnak látták,ha ezt most hagyják.

- Hát te meg hogy kerülsz ide?- kérdeztem furcsán nézve, de nevetve.

- És te?!

Itt már mindenki elnevette magát. Ez a pillanat olyan volt, mintha mi sem történt volna. Jó érzés volt. De nem tartott sokáig.

Megint elszédültem, és majdnem összeestem. Gyorsan leültettek a kanapéra, és hoztak egy pohár vizet. Mindenki a kívánságomat leste. Nagyon aranyosak voltak.

- Köszönöm, nem kérek lasagna-t, se milanoi makarónit, Niall.- nevettem.

- Haza kéne mennünk..- mondta halkan Christine.

- Már megígértem, hogy hazaviszlek titeket, szóval..gyertek.- mondta készségesen Harry.
Gyors összepakoltunk,és indultunk is. Elköszöntünk a többiektől. Niall és Christine mély pillantást vetettek egymásra,pont ahogyan rám Louis.
-Sziasztok! -zavartam meg a cikis pillanatot egy újabb köszönéssel, és kimentünk.
Harry a kocsijához vezetett minket, és kinyitotta nekünk az ajtót. Mikor beszálltunk látszott barátnőmön,hogy elcsodálkozott.Végül is Harry Styles kocsijában ültünk... 
- Minden oké ott hátul? -nézett hátra.
- Igen -válaszoltuk egyszerre.
Az út további részét csöndben töltöttük. Láttam, hogy Christine néha aggódó tekintettel rám néz, de egy műmosollyal megnyugtattam.
Úgy tettem, reggel óta, mintha mi sem történt volna, tudom. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy mi is történt velem. Így nem is voltam kiakadva különösebben...
Christine-t hamarabb ki kellett tenni, megköszönte Harrynek,hogy hazahozta, majd elköszönt tőlem is. Mielőtt becsukta maga mögött az ajtót, szólt, hogy délután átjön hozzánk.
Tovább hajtottunk, de mintha Harry kicsit lassított volna. Néha rám nézett a visszapillantó tükörbe. Olyankor összeért a pillantásunk egy másodpercre, de mindketten gyorsan elnéztünk másfele. Úgy csinált, mintha ellenőrizni akarná, hogy biztos ott vagyok-e. Vicces volt...
 Szóltam neki, hogy itt álljon meg,vagyis pontosabban kicsit arrébb, nem akartam, hogy anyáék lássák, kivel jöttem haza, mert még azt is meg kellett volna magyaráznom... Így is remegtem elmondani nekik az egészet.
- Khm.. tudod..nálunk maradt a ruhád..- habogta.- És elkérhetném a számod, hogy felhívhassalak, ha megszáradt?
Kicsit zavarba jött, tudta, hogy gyerekesen hangzott ez az álcázott számelkérés.
- Persze...- leírtam neki a telefonjába.
Megköszönte, de én leintettem.
- Nem..nekem kell megköszönnöm, amit értem tettél! Ha nem mentettél volna meg, én már nem...
- Nincs mit.- hadarta gyorsan, lesütött szemmel.
Kiszálltam a kocsiból, és összemosolyogtunk, majd elhajtott.
Én pedig elindultam félve, a szüleim reakciójától.Azt se tudták,hol voltam egész este.